Krasznahorkai László kapta idén az irodalmi Nobel-díjat
Magyar írónak ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia, amely csütörtökön Stockholmban jelentette be döntését. A díjat a szerző az indoklás szerint „az apokaliptikus rettegés közepette a művészet erejét megerősítő, lenyűgöző/magával ragadó és látnoki műveiért” kapta.
Mats Malmnak,
a Svéd Akadémia titkárának a bejelentés előtt sikerült telefonon elérnie az éppen Frankfurtban tartózkodó Krasznahorkai Lászlót.
Az irodalmi Nobel-bizottság elnöke, Anders Olsson elemzést is készített az író nagyszabású életművéről, amelyben több regényt és egy elbeszéléskötetet emelt ki. A kutató betegsége miatt az eseményen a bizottság egyik tagja olvasta fel a tanulmányt.
Felidézte, hogy Krasznahorkai Gyulán született, és ennek a dél-alföldi, román határ menti világnak a hangulatát idézte meg Sátántangó című első regényében. A könyv Magyarországon az 1985-ös megjelenését követően irodalmi szenzációvá vált. 1994-ben a szerző forgatókönyve alapján Tarr Béla forgatott belőle világhírű filmet.
A szerző második műve, Az ellenállás melankóliája egy alföldi kisvárosban játszódik, ahová vándorcirkusz érkezik. A regény megjelenése után Susan Sontag amerikai kritikus Krasznahorkait az „apokalipszis mesterévé” koronázta. „Álomszerű jelenetek és groteszk karakterábrázolások segítségével Krasznahorkai László mesteri módon mutatja meg a rend és a rendezetlenség közötti brutális küzdelmet” – fogalmazott Olsson.
A Háború és háború
című regényében a levéltáros Korin György New Yorkba, a „világ közepébe” utazik, hogy egy, az archívumban felfedezett rejtélyes eposzt bemutathasson a világnak. Olsson kiemelte, hogy „Krasznahorkai prózája a hosszú, kanyargós, pontok nélküli mondatokkal jellemzett, folyékony szintaxis felé fejlődött, amely mára már a szerző védjegyévé vált”.
A Báró Wenckheim hazatér című, 2016-os művében a hangsúly a hazatérésen van. Az irodalmi hagyományokkal szívesen játszó Krasznahorkai Dosztojevszkij egyik hősét idézi meg a reménytelenül szerelmes, szerencsejáték-függő báróban, aki az Argentínában töltött évek után hazafelé tart Magyarországra. A regény csúcspontja, amely sok szempontból komikus csúcspont is, a helyi közösség által a bárónak rendezett örömteli fogadás, amelyet a melankolikus főszereplő minden áron el akar kerülni.
Ezekhez az „apokaliptikus” eposzokhoz egy ötödik mű is hozzáadható, a 2021-ben megjelent Herscht 07769, amely „egyetlen lélegzetvétellel íródott az erőszakról és a szépségről, amelyek „lehetetlenül” kapcsolódnak egymáshoz” – fogalmazott Olsson. Kiemelte, hogy a Herscht 07769-et a német társadalmi zavargások pontos ábrázolása miatt a kortárs német irodalom egyik legnagyobb regényének tartják.
„Krasznahorkai László a Kafkától Thomas Bernhardig nyúló, az abszurdizmus és a groteszk túlzás által jellemzett közép-európai hagyomány nagyszerű epikus írója. De több is rejlik benne: keleti hatások is megmutatkoznak műveiben, amelyek hangvétele szemlélődőbb, finoman hangolt”.
Az író Kelet felé fordulását
is több mű jelzi, amelyet kínai és japán utazásainak mély benyomásai ihlettek.
2003-as regénye, az Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó egy Kiotóban játszódó rejtélyes történet, erőteljes lírai részekkel. A mű előzményének tekinthető a Seiobo járt odalent (2008) című, tizenhét novellából álló, Fibonacci-sorozatban elrendezett gyűjtemény, amely a szépség és a művészi alkotás szerepét vizsgálja a vakság és a mulandóság világában. Krasznahorkai öt eposzával együtt ez a műve is legfontosabb alkotásai közé tartozik – hangsúlyozta a Nobel-bizottság elnöke.
Krasznahorkai László sokoldalúságát és irodalmi sokszínűségét bemutató lenyűgöző műveként említette még a szerző 2018-ban megjelent Aprómunka egy palotáért – Bejárás mások őrületébe (2020) című regényét is. A Manhattanben játszódó történetben az egykor ott élt nagy Herman Melville szelleme és fanatikus rajongói kísértenek.
A 71 éves író a Nobel-díjjal 11 millió svéd koronát (388 millió forintot) kap. A díjat hagyományosan december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján adják át.
Krasznahorkai László: nagyon büszke és boldog vagyok
Nagyon büszke és boldog vagyok, hogy bekerülhettem a sok igazán nagy író és költő sorába – mondta Krasznahorkai László a Nobel-díj honlapjának adott interjúban. Mint elmondta, egyáltalán nem számított az elismerésre és hozzátette, hogy nagyon büszkévé és boldoggá teszi az is, hogy anyanyelvét, a magyar nyelvet, „ezt a kis nyelvet” használhatja.
„Elsősorban az olvasóknak köszönöm” – mondta, hozzátéve: azt kívánja mindenkinek, hogy használják a fantáziájukat, és olvassanak, mert az olvasás gazdagít és erőt ad ahhoz, hogy túléljük a mostani nagyon nehéz időket.
Arra a kérdésre, hogy mi jelenti számára a legnagyobb inspirációt, azt mondta: a keserűség. „Nagyon szomorú vagyok, ha a világ állapotára gondolok. Ez a legnagyobb inspirációm, az emberi világ” – mutatott rá, hozzátéve, hogy ez inspiráció lehet a jövő írói számára is, hogy adjanak valamit a következő generációnak, ami segít valahogy túlélni ezt a nagyon sötét időszakot.
Az interjúban beszélt arról is, hogy jelenleg Magyarország mellett Triesztben és Bécsben, vagyis az egykori Osztrák-Magyar Monarchia városaiban él. A Nobel-bizottság telefonhívása Frankfurtban érte, ahol egy beteg barátját látogatja meg. Arra a kérdésre, hogyan ünnepel, azt mondta, hogy talán elmegy barátokkal vacsorázni, portóit és pezsgőt isznak.
A svéd nemzeti rádiónak nyilatkozva felidézte, hogy eredetileg nem akart író lenni, csak egy könyvet akart írni. Később úgy érezte, hogy a Sátántangó nem lett teljesen tökéletes, így elkezdett írni egy újabb könyvet, hogy „kijavítsa”. De később abban is talált olyat, amivel nem volt elégedett, úgyhogy írt egy újabb könyvet. „Az életem egy állandó javítás” – mondta. Arra a kérdésre, hogy hogyan fogadta a Nobel-díj hírét, azt mondta: először csak ideges volt, aztán egyszerre nyugodt és ideges. Hozzátette, reméli, Magyarországon is mindenkit büszkévé és boldoggá tesz a Nobel-díja.
A Nobel-bejelentések hete pénteken a Nobel-békedíj kitüntetettjének nyilvánosságra hozatalával folytatódik, október 13-án, hétfőn pedig a közgazdasági Nobel-emlékdíj nyertesének nevét teszik közzé.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Forrás: MTI | Borítókép: Szilágyi Lenke/Wikimedia
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több irodalom
Éppen ma láttam egy rövid részletet a Sátántangó c. filmből- azt hiszem megkeresem a teljes filmet. Nos én semmit nem olvastam még tőle. Tavaly is amikor szóba került, hogy esetleg ő kapja az irodalmi Nobel díjat, már akkor elhatároztam, hogy venni fogok tőle könyvet, de valahogy elmaradt. Annyi jó könyv van, hogy szinte nem is bírom lekövetni az összeset.
Én sem olvastam még tőle semmit, de jobb későn, mint soha. 🙂
A Sátántangóval kezdem. Én mér nagyon ritkán veszek könyvet, mert nincs helyem, de megtaláltam a neten:
https://konyvtar.dia.hu/xhtml/krasznahorkai_laszlo/Krasznahorkai_Laszlo-Satantango.xhtml
Itt fogom elolvasni.
Jó, hogy már szinte mindent meg lehet kapni online vagy digitális vagy hangoskönyv formájában. Én mindig hangoskönyveket hallgatok.
Nekem a fülem nem tud annyira odafigyelni, mint a szemem 🙂 – gyakran elkalandoznak közben a gondolataim -, ezért aztán inkább olvasok.
Ezt a felvétel találtam a neten:
https://m.ok.ru/video/7518162651757?__dp=y
Köszi! Én is keresgéltem a neten film ügyben, de amikor láttam, hogy egy hét órás film – volt, ahol hét és fél órásnak írták -, akkor gondolkodóba estem, hogy megnézzem-e.
Ami biztos, hogy először a könyv, aztán majd meglátom.
Azt hiszem úgy lesz a legjobb.
Köszönöm Ibolya, nekem nem sikerült megtalálni, azt hiszem neki veselkedem.
Respekt, Lívia!
Még egy író a Viharsarokból! 🙂 Nagy dolog, hogy ebben a században már a második magyar író kapja meg ezt a kitüntetést. (A múlt században nem volt egy sem.)
Most mindenki nagyon büszke Krasznahorkai Lászlóra. Őt méltató posztok és cikkek olvashatók mindenhol, sokan elővették a régebben vele készült interjúkat.
Büszkék vagyunk a magyar származású Nobel-díjasokra. Kár, hogy – egy kivételével – nem sikerült őket ennek az országnak a határain belül tartania! 🙁
Csak nèhány novellájàt olvastam, de annyira deprimàlt, de majd összeszedem magam…
Én ugyanezért nem olvastam..
Ma elmentem a Libribe, hogy bármit ami tőle van, megveszem. Egy darab könyv nem volt, 24 óra alatt mindet eladták. Az egyik kollégám a sokórás Sátántangó filmre azt mondta, nem bírta végig nézni még a szegedi egyetemi évei alatt próbálkozott, sok évvel ezelőtt.
Én ma hajnalban meghallgattam a vele készült interjúkat itthon- bevallom szimpatikus lett. Azt nem tudom mit fogok tőle olvasni. Vettem Babarczy Eszter könyvet, a legutóbbit, az Apám meghal címűt. Micsoda véletlen, hogy tegnap ezzel a két különleges emberrel készült összes fellehető podcastot meghallgattam. Nálam B. Eszter lett a befutó. Most olvasom.
Babarczy Eszter legtöbb beszélgetését én is hallottam, jó volt a Kadarkaival, de talán még jobb a Veiszer Alindával készült. Brutálisan őszinte, kíméletlen, saját magával is.
Újabb példa hogy teszi pokollá a szülő a gyermeke életét.
Én is láttam szinte az összes vele készült interjút. Megnéztem az Eszter lánca c. róla készült dokumentum filmet is- gyönyörű szép a fia és milyen mély szeretetben élnek. Tegnap estétől ma hajnalig az Apám meghal c. könyvét is kiolvastam. A Babarczy rendező előző élőhelyemen Kaposváron egy ikon volt – a színház csak addig volt igazán jó, amíg Ő rendezett, olyan társulattal, amilyen sehol máshol nem volt. (Jordán Tamás, Pogány Judit , Molnár Piroska, Kulka János, Csákányi Eszter, Koltai Róbert stb) . A Kurázsi mamát láttam először az Ő rendezésében, MOlnár Piroskával, mondhatom igazi imprinting volt anno a színházat illetően. Sosem gondoltam, hogy egy szörnyeteg. Azt lehetett hallani, hogy alkoholista. Nagyon tiszteletre méltó az a nyers valóságkimondás ami a lánya könyvében van. A parentifikációra, a brutalitásra és a megalázásra a másik -különösen a saját fajtája negálására , földbe döngölésére nincs semmilyen transgenerációs történet miatti megbocsátás- a legjobb ha valamennyire van felejtés. Ha valaki nem képes a saját gyarlóságait felismerni, megérteni és megfejlődni, azt én nem tudom sehogyan sem elfogadni. Sajnos az én gyerekeim történetében is van transgenerációs minta apai oldalról, – egyszer majd remélem ők is megírják ami majd elhozza a gyógyulást is..
Én még a novelláiig sem jutottam el. Többször levettem már valamelyik könyvét a polcról a könyvtárban, de mindig visszatettem.
Most majd újra próbálkozom. Valami csak van az írásaiban, ha Nobel-díjat adtak érte! 🙂