Középkori egyházi irodalom
Előző fejezet
Egyházi irodalom – szentek, példázatok és himnuszok
A legendabeli szentek nagyobbára az ókeresztény időkben éltek. Középkori szent alakja köré kevésbé fűződik legenda; de akadnak nagyszerű kivételek.
Ilyen az egyház szabadságának harcosa és mártírja, Becket Tamás, Canterbury érseke után néhány évvel, 1176-ban már kész a verses legenda, La Vie de St. Thomas le Martyr; Árpádházi Szent Erzsébet legendáját Dietrich von Apolda írta meg latinul, összekötve a wartburgi dalnokversennyel és Tannhäuser (l. ott) mondájával; és legfőképpen Assisi Szent Ferenc*.
Ferenc, a Poverello, Isten szegénykéje, nem származik nagy váruraktól, mint Szent Bernát. Egyszerű polgári sarj, alakja nem a lovagi szíveket gyújtja keresztes lelkesedésre, Mária-tiszteletre és hősi lemondásra — a szegények szentje, követői a minoriták, „kisebb testvérek”, mint „barátok” járnak a nép közt, legendáját is a nép színezte át meséinek naiv színeivel.
A Fiorettiben, Assisi Szent Ferenc virágoskertjében a szent már elvesztette a valóságos Szent Ferenc, a rendalapító, szigorúbb vonásait. A népkönyvben a népi szent, Isten trubadúrja áll előttünk, szívének kiáradó szeretetében a madaraknak prédikál, megtéríti a vad gubbioi farkast és csodálatos szavakat mond Fra Leonénak, Isten báránykájának, a valódi boldogságról, ami a fájdalom és a szégyen alázatos elviseléséből áll.
Szent Ferenc maga is költő volt; gyönyörű Nap-himnusza (Áldott légy Uram s minden alkotásod, legfőképpen Urunk Bátyánk a Nap) indítja meg a ferences költészetet, az olasz népdal vallásos kivirágzását.
Legkimagaslóbb költője Fra Jacopone da Todi (1230-1306), „Isten bolondja”, ahogy a sírfelirat nevezi Todi városában. Franciskánus alázatból az utcai énekes és bohóc, a joculator megvetett szerepében járta a világot, bukfencezve és tollakban meghemperegve; így énekelte furcsa laudáit, amelyekben a misztikus elragadtatás áhítatos dadogása váltakozik az érzelmek teljes skáláján a politikai szatirikus hangján át a tréfacsináló nyerseségével.
A középkori legendák legrégibb megfogalmazásai, a latinnyelvű Viták, a Karoling renaissance hagyományaképp bőbeszédűen moralizáló és mesterkélt stílusban mondják el a sokszor oly megindító történetet. A belőlük készült nemzeti nyelvű verses legendák mint egy középúton állnak a száraz régi viták és a gótikus korszak művészies feldolgozásai közt.
A gótika százada, a XIII., a nagy összefoglaló művek kora: ekkor keletkeznek a Summa Theologiaek, s a világi tudományokat összefoglaló enciklopédikus művek, mint Brunetto Latininek, Dante mesterének Trésorja, és Vincentius Bellovacensis Speculuma.
A legendák nagy összefoglalója Jacobus a Voragine (1230-1298), kinek gyűjteményét az utókor Legenda Aureának nevezte el. A középkor valamennyi nyelvére fordították, magyar kódexeinkben is nagy helyet foglal el.
Évszázadokon át tartó népszerűségét annak köszönheti, hogy a nép ízlésének megfelelően, természetes naivitással és üdeséggel, a népmesék egyszerűségükben költői eszközeivel meséli el a szebbnél-szebb, váratlannál váratlanabb csodákat, amelyekkel Isten a régi századokban hatalmát és szentjei iránt érzett mennyei jóindulatát kimutatta.
Benne a dominikánus szellem ölt szépirodalmi formát: gyűjtőszorgalma és kritikája a Domonkos-rend tudományos elhivatottságát, népiessége a kolduló szerzetek szociális oldalát juttatja kifejezésre.
A legendákkal rokon műfaj a középkorban olyannyira kedvelt példázat.
Erkölcsi tanulsággal vagy allegorikus értelemmel ellátott rövid, anekdotikus történet. Ilyenekkel szerette a középkori lelkipásztor prédikációit és elmélkedéseit fűszerezni.
A XIII. században a példázatokat is nagy gyűjteményekbe foglalták össze. Az első ilyen gyűjtemény a zsidóból, Rabbi Moyse Sephardiból konvertált Petrus Alphonsi Disciplina Clericalis c. műve a XII. század elejéről; ez vezette be az európai irodalomba a keretes elbeszélés formáját és a keleti novella-kincset. A keleti elbeszéléseket még teljesebb mértékben közvetítette Nyugatra a Hét Bölcs Mester néven ismert keretes elbeszélés.
Ez hindu** eredetű meséket tartalmaz, amelyek perzsa, arab, szíriai közvetítéssel kerültek a bizánci Syntipas történetébe, majd Dolopatos néven a latin és a XIII. századi francia irodalomba, majd Európa valamennyi nyelvére lefordították (magyarra Ponciánus históriája címen). Újabban a mesék nagy részének keleti eredetét tagadják; valószínűbbnek tartják, hogy ezek a történetek mindenütt egyformán megteremtek.
A legfontosabb példázat-gyűjtemény a Gesta Romanorum. Eredete ismeretlen, azt sem tudják, Angliában vagy Németországban állították össze a XIV. század közepén.
A rómaiakhoz annyi a köze, hogy az ismeretlen szerző római nevekhez fűzte a mindenféle eredetű rövid és tanulságos históriákat, amelyekből kódexíróink is bőségesen merítettek és Haller János gróf még a XVII. század legvégén is eléggé érdekesnek találta őket ahhoz, hogy magyarra fordítsa Hármas Históriájában.
A himnuszköltészet kezdeteit láttuk az ókeresztény időkben;
fénykorát a nagyközépkorban éri el. A rímes-ritmikus versforma most már teljes diadalra jut az időmértékes fölött. Most keletkeznek azok a nagyszerű költemények, amelyek mindmáig a katolikus liturgia legragyogóbb kincsei.
Hogy a középkor lelkisége mennyire át volt itatva költészettel és zenével, semmi sem tanúsítja inkább, mint az, hogy kik írnak himnuszokat: a karoling reneszánsz komoly egyházi emberei, mint Hrabanus Maurus, „Németország tanítója“ (776-856), ő írja a Veni Creator Spiritust. A nagy Odilo (962 1048), Cluny leghatalmasabb apátja.
A skolasztikus hittudomány legelvontabb szellemei, Petrus Abélard és Aquinoi Szent Tamás (1225-1274), az Adoro Te és a Pange Lingua Gloriosi szerzője, Clairvauxi Szent Bernát izzó lelke a Felfeszített Krisztushoz írt nagy himnuszban (Salve Mundi Salutare) talál enyhülést, megsiratva Urunk kereszten függő testének minden részét.
Mégis sok a legszebb, leginkább közkinccsé vált énekek közül ismeretlen vagy bizonytalan szerző műve: nem tudjuk, ki költötte a Veni Sancte Spiritust (talán egy francia király, Róbert) és bizonytalan, vajon csakugyan Paulus Daconus, a longobárdok történetírója költötte-e az Ave Maris Stellát.
Ebben az esetben másodrangú is a szerzőség kérdése; hiszen valamennyi himnusz hasonlít egymásra, közösségi költészet ez, közös éneklésre, nem személyes élmények elmondására készül, közös a lélek is, amely létrehozta.
A himnuszköltészet alig változik a századok folyamán.
A XI. század költeményei a clunyi szellem zordon haláltudatát fejezik ki, mint pl. Damiani Szent Péter (1006—1072) hatalmas himnusza a pokol kínjairól: O quam dira; de ez a hang is a XIII. században, Assisi Szent Ferenc környezetében találja meg klasszikus formáját Celanoi Tamás (megh. 1250 után) Dies Iraejében.
A gótikus kor himnuszai legszívesebben Mária szépségét ünnepük, bánatát szólaltatják meg (Planctus ante nescia, fordítása a legrégibb magyar vers), a legmegrendítőbb Mária-siralomnak, a Stabat Maternek szerzője Isten bolondja, Fra Jacopone da Todi. Ekkor éri fénykorát a bonyolult formájú, szabad ritmusú sequentia-forma a párisi Adam a Sancto Victore költészetében. (Megh. 1192-ben.)
A himnuszok legcsodálatosabb tulajdonsága, hogy elvont teológia és mély, bensőséges líraiság zavartalanul olvad össze bennük, hogy Aquinói Szent Tamás írja a Summát és a Pange Linguát is!
„A költő“ — mondja róluk Babits Mihály — „néha szinte kiröppen az emberi világból, az Istenség belső titkait kutatja, a Szentháromság személyeinek egymással való párbeszédét lesi meg, Atya és Fiú balladák hősévé válnak . . . Aki például elolvassa Hildebert de Lavardin hatalmas énekét, az Alfa és Omega dalt, érezni fogja, hogyan olvad át a szubtilis teológiai játék és zord túlvilági vízió a legmelegebb és legmélyebb emberi hanggá: a líra hangjává”.
* Assisi Szent Ferenc 1181-82-ben született, megh. 1226-ban, szentté avatták 1228-ban. Első életrajzai: Celanoi Tamás, Vita Príma (1228) és Vita Altéra (1247 ); Legenda Trium Sociorum (1246 ); Szent Bonaventura, Legenda Maior (1263 ); Assisi Leó, Speculum Perfectionis. A Floretum Sancti Francisci-t Hugolino di Monté Giorgio testvér írta latinul a XIV . században; a század végén készült olasz fordítása a Fiorettiy a legelterjedtebb olasz népkönyv.
** Hindu szövegük a Kr.e. több mint kétezer éve keletkezett Pancsatantrában található. Benne két bölcs sakál ad tanácsot egymásnak az udvari életre vonatkozóan. A továbbiak alapjául szolgáló óarab változatban a két sakál neve Kalilah és Dimnah; ezen a néven is említik a gyűjteményt.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Forrás: MEK, Wiki | Borítókép: Assisi Szent Ferenc (AI által generált)
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több irodalom
Mondhatjuk, hogy a vallás átszövi és elfoglalja (leigàzza?) a világot.
Liszt írt egy oratóriumot Szent Erzsébet legendájáról, volt szerencsém hozzá a Székesegyházban.
Néhány éve láttam Zsuffa Tünde: Az Ég tartja a Földet című regényéből készült musicalt- Árpádházi Szent Erzsébet története- mit mondjak, Szikora Róbert volt a zeneszerző- maga volt az egész a rettenet…..Cseke Péter rendezése amúgy nagyszerű volt, a ruhák a fények stb. de Szikora zenéje az borzalmas volt s némelyik szereplő olyan hamisan énekelt, hogy belefájdult a dobhártyám. No persze ne várjon az ember tőle István a Király színvonalat.
Milyen szép a Gregoriánus zene és az Ómagyar Mária siralom is – nem semmi egy ilyen szöveget megtanulni és elénekelni, még felirattal is nehéz érteni.
800 éve halt meg Szent Ferenc- a kedvencem, milyen érdekes péntektől máig 4 x futottam bele egy 3 napos zarándokútba Assisibe okt. 3-5 között, ráadásul a gördeszkás Lendvai Zoltán pap szervezi. Régi tervem oda elmenni. Wayne Dyer spirituális tanító egyszer egy videóban azt mondta amikor Assisiben a fájós térdével felvonszolta magát egy lépcsőn, valami történt vele és meggyógyult. Életemben egyszer éreztem különös energiát Mostarban- rosszul is lettem tőle, olyan pánikrohamot kaptam a hídnál a folyóparton- a rengeteg szomorúság és szenvedés ami a háború alatt ott történt…Bocsi a kitérőért. Nincsenek ma már ilyen szentek akik mindent oda tudnak adni össz társadalmi szinten, gróf Széchenyi István pl. próbálkozott és milyen rosszul végezte. Megscsináltam néhányszor az életemben, hogy mindent de mindent odaadtam- no nem mintha ettől szentnek érezném magam, csupán igyekszem gyakorolni a „nem ragaszkodást”, ahogy a kedvenc buddhista tanítóm mondja.
Nemrégiben újra megnéztem a Napfivér Holdnővér filmet is. Tegnap pedig-ez nagy teljesítmény tőlem Ryan Gosling és Sandra Hüller főszereplésével egy scifyt- piszok jó volt „Hail Mary project” van benne egy csodás Hrry Styles dal amit a Sandra elénekel a Ryen Goslingnak mielőtt elküldik egy másik bolygóra. Ide teszem az eredeti dal linkjét- nagyon szép búcsú bárkitől is:-)))
https://www.youtube.com/watch?v=qN4ooNx77u0&list=RDqN4ooNx77u0&start_radio=1
Meghallgattam, tényleg nagyon jó, közben sorra jöttek a hozzászólások, az egyiknél majdnem elbőgtem magam.
A gregorián. énekeket én is nagyon szeretem, amióta olvastam a Kút a Nap alatt c. novellàt, hozzà is tàrsítok egy gregorián éneket, jóban mondva gregorián hangzàst.
Centauri egyik legjobb novellája- ritkán esik meg velem, hogy ennyire bevésődjön egy történet.