A középkori hősi irodalom 3.
Előző fejezet
A középkori hősi irodalom 3.
Skandináv hősköltészet
A skandináv hősi irodalom, bár évszám szerint sokkal későbbi, mégis frissebb, fiatalabb, az őskor szelleméhez közelebb álló, mint az angolszász; sőt egyik-másik dalon csakugyan ott borong az ősvilág ijesztően nagyszerű atmoszférája. A szorosan vett hősi költészet itt csak néhány dalból áll, amelyet az „öregebb Edda“ című gyűjtemény tartalmaz.
Az Edda-dalok* közül azok a legnevezetesebbek, amelyek a nibelung-burgundi mondakört, a későbbi német hősmondát éneklik. Ezekben a dalokban a csodálatos mondának régibb, kereszténységtől és lovag etikettől még meg nem szelídített alakja áll előttünk, teljes erdő-sötétes zordonságban.
Az Edda alakjai kegyetlenek, bosszúállók, semmi emberi lágyság nem enyhíti vonásaikat. Mintha örök sziklából faragták volna Gudrunt és Gunnart, a királyt, aki a kígyók közé dobva is diadalmasan énekel és nem árulja el a végzetes kincs helyét. Az Edda-dalok nemcsak a hősmondáról szólnak: vannak gnómikus (bölcs mondásokat tartalmazó) és mítikus tárgyúak is.
Ez utóbbiak közül kiemelkedik a Völuspa, az eddai művészet koronája. Völa, a jósnő, a germán apokalipszis nagy látomását mondja el: Ragnarököt,az istenek alkonyát, amikor az óriások kidöntik a világfát és minden elpusztul; de íme új ég és új föld ereszkedik alá, aranykor!. . . A látnok tekintetét bizonyára már keresztény képzetek irányították.
E dalok formája nem epikus, hanem drámai. A szereplők beszélnek bennük, a párbeszédeket összekötő eseményeket sokszor csak szűkszavú prózaszöveg közli. Talán ősi kultikus színjátékok emlékét őrzik.
A norvégeket később fogta el a hőskor láza, mint a többi germán népet.
Az ő hőskoruk a viking-kor, a VIII. és IX. század. E korról énekelnek később az izlandi skaldok, a norvég királyok udvari költői.
A legnagyobb közöttük Snorri Sturluson, ő írta az ú.n. Ifjabb v. Próza-Eddát, a skaldok költészettanát.** Az északi mitológiát leginkább ebből a műből ismerjük. A skald-költészet nem epikus, hanem lírai. Gazdájukat dicsérik, dicsekednek, vagy búsulnak sorsukon.
A viking-kor mondáit nem a skald-költemények őrizték meg, hanem a sagák. A saga prózai elbeszélés; a skald olykor egy egész könyvet betöltő ilyen elbeszélést szó szerint elmondott egy összejövetelen. A sagák hazája Izland: ennek a mindentől messze eső szigetnek kemény viking telepesei hűségesen megőrizték a hagyományokat, amikor az őshazában már elhomályosultak.
Virágkoruk a XIII. és XIV. század; mesélők és hallgatók mind keresztények, de a sagák mégis csorbíthatatlanul őrzik a vikingvilág erkölcseit.
Egy példából megláthatjuk, miből állt a viking erkölcs és becsület: Egil, a skald és harcos, Kurlandban kalandozik és sikerül ellopnia egy gazdag paraszt kincsét. De mikor visszatér hajójára, lelkiismeretfurdalása támad, hogy nem viselkedett vikinghez méltóan. Visszamegy tehát, felgyújtja a paraszt házát, az ajtó mellé áll és a kimenekülőket egyenként megöli. Ezek után nyugodtan térhet haza Izlandba.
Művészi szempontból az izlandi sagák legjellemzőbb vonása a realizmus,
a középkori irodalomban egyedülálló tárgyilagosság. Ennek köszönhetjük, hogy pontos képet alkothatunk magunknak egy hőskorát élő nép életviszonyairól. Annyira kerülik a túlzást és a cifrázást, hogy tárgyilagos előadásuk már-már száraznak hat és különös ellentétben áll a vadromantikus tartalommal. Szinte azt kell gondolnunk, hogy tudatosan, szinte sportszerűen keresték a szenvtelen hangot, az impassibilitét, mint a nagy francia regényírók, Stendhal és Flaubert.
A legnevezetesebb sagák: az említett Egil-saga; a Heitnskringla, a norvég királyok története, Snorri Sturluson műve; a Grettirsaga, a középkor leghátborzongatóbb kísértet történetével; és a Völsungasaga, amely a Nibelung-mondát dolgozza fel saga-formában és az Edda-dalokkal együtt Wagner Richárd forrása volt.
Ha már Wagnert említjük, nem hallgathatjuk el, hogy az angol, skandináv és kiváltkép a német utókor érdemén felül becsüli a germán hősköltészetet. Ez érthető is, a nemzeti érzés számára mindig drága lesz a nép ősi emlékezése — de a kívülálló nem tud részt venni ebben a lelkesedésben, visszatartja a dalok és sagák kegyetlen, embertelen lelkülete. Emberi és ezáltal művészi szempontból is messze elmaradnak a görög és a biblikus őskor emlékei mögött.
Ebben a fejezetben kell tárgyalnunk, nem hasonlóság, hanem kulturális „egykorúság“ alapján a finnek nép-eposzát, a Kalevalát is. A Kalevala szövegét csak a múlt században állította össze Lönnrot Illés (1802—1882), de az általa összegyűjtött dalok egészen ősi, pogány időkbe nyúlnak vissza, valamennyien régebbiek a XII. századnál.
A Kalevala, a legtöbb ú.n. nép-eposszal ellentétben, csakugyan népi eredetű — ezzel szemben nem eposz.
A dalok igazán a nép ajkán éltek, lényegükben változatlanul, vagy ezer éven át. Szövegéből öreg emberek ezer meg ezer sort tudtak fejből elmondani, ahogy gyermekkorukban tanulták. A finn általában csodálatos konzerváló; a nyelv is megőriz változatlanul ősgermán szavakat, ezeréves hangalakkal.
A Kalevala világa a népmese világa. Szereplői nem hősök, hanem csak bátor falurosszák, mint a „léha” Lemminkainen, kiváló kovácsok, mint Ilmarinen, vagy nagy varázslók és dalnokok (a kettő egy a finneknél), mint Veinemöinen, aki harminc évig várta anyja méhében, hogy megszülethessék, de azután mindjárt meg is akart nősülni.
A dalnak olyan hatalma van, hogy a dalolok ellenségüket szakállig bele tudják dalolni a földbe. Várak helyett nagy majorságok, lovagi tornák helyett teniersi méretű parasztlakodalmak körül mozog a cselekmény. A költemény magában álló érdekességét és értékét elsősorban ez adja meg: ez csakugyan népi termék, a népi eredetű irodalom leghatalmasabb és legkiválóbb alkotása.
A népmese, amely egyébként csak rövid, novellisztikus formát tud ölteni, itt epikus bőséggel ömlik, egész világot, mese totalitást épít, ahol az olvasó igen jól érzi magát rövid ott-tartózkodás után. Különösen a magyar olvasó, aki Vikár Béla nagyszerű átköltésében olvashatja ezt a magyar nép meséivel oly rokon remekművet. Csak éppen azt kell megszoknia, hogy a finn gondolatritmus törvényei következtében mindent kétszer mondanak el.
Vogul és osztják dalok
A magyarság rokonnépei közül az észteknek is vannak ilyen dalaik, gyűjteményük a Kalevipoeg; a vogulok és osztjákok nagy terjedelmű epikus dalait pedig magyar tudósok, Reguly, Pápay és Munkácsi gyűjtötték össze a múlt század folyamán. Ezek rokonok a Kalevalával, de anyagilag szegényebb és szellemileg és kevésbé mozgékony népek kifejeződései.
Minthogy ezeket a népeket a kereszténység csak éppen hogy súrolta, a finneknél is inkább megőrizték a mítoszt, az ősi isteneket, Numi-Taremet, a fő istent, aki időn ként egy-egy gyermekét vagy egy szent medvét lebocsát hosszú láncon ezüst bölcsőben az égből a földre, hogy ott boldoguljon, ahogy tud.
A mindent kétszer mondás ezekben az énekekben is megtalálható, még a szereplők neve is kétszeres: „Tavi hattyú obi hattyú fehérségű fejedelemhős“ . Az emberek, a párhuzamosság kedvéért „örvendő lábbal, örvendő kézzel örvendenek”, „szárnyas subán szárnyat fogva könyörögnek, ujjas subán ujjat fogva könyörögnek”, az apa gyermekét „nappal neveli, éjjel neveli, veri őt az anyja, veri őt az apja, ettől keményedik a húsa, ettől keményedik a csontja”.
Különösen nagy szerepet játszik a dalokban a medve, medve-fiú vagy medve-lány, a vogulok totem-állatja „érett ribiszke két szemével, ötujjú ujjas kezével”. A magyar tudományosság és irodalom megbocsáthatatlan mulasztása, hogy ezt a kultúrnépek közül úgyszólván csak a magyarság számára megközelíthető kincset, az utolsó nagy mitológiai költészetet kibányászatlanul hagyja.
* A 29 dalból álló gyűjteményt 1643-ban találták meg; a kézirat a XIII. sz. második feléből származik. Brynjolf püspök, a megtalálói Edda Samundinak nevezte el, holott semmi köze Sámundhoz, a XI . századi izlandi történetíróhoz, sem a tulajdonképpeni Eddához, Snorri izlandi poétikájához.
** Snorri Sturluson szül. 1178-ban. 1215—18-ig Izland „törvénymondója“ (kormányzója). Később Norvégiában él Jarl Skule és Hakon király udvarában. (L. Ibsen: Trónkövetelők!) A két uralkodó közti harcban ölik meg reykjaholti birtokán.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Forrás: MEK, Wiki | Borítókép: Pixabay, AI
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több irodalom
Manók sehol 🙂
Reklamálni Szerb Antalnál lehet. 🙂
bizonyára bennem van a hiba, mert te reklamációnak erezted a megjegyzésemet, Cen’ állítólag passzív-agresszívnek, úgy hogy ideje visszavonulnom egy időre.