Kontyos réce | Ismerd meg őt is!
köszönet az elődöknek
Alfred Brehm Az állatok világa (1863-69) című munkája nemzedékek tudását és életét határozta meg. Minden idők egyik legnagyobb szabású zoológiai összefoglaló munkája volt. E mű fejezeteivel a méltatlanul “elfeledett” szerzők munkája előtt tisztelgünk.
Időnként a hajdani szöveget kommentárral is ellátjuk, és ajánljuk a fajjal vagy témával kapcsolatos egyéb cikkeinket.
Néha azt hihetnénk, hogy ezekben a forrásokban már alig találni aktualitást, de ha nagyobbra nyitjuk érdeklődésünk látószögét, rögtön érzékeljük: ezek a munkák ma is ontják az érdekes megfigyeléseket, és minden nappal egyre tanulságosabbak azok a kontrasztok is, melyek a hajdani és mai szemléletek között feszülnek.
Alfred Brehm: A kontyos réce (Fuligula fuligula L.)
1863-69 | magyarul 1901-1907
Szintén rendes látogatója Németországnak
(itt a hegyi récére utal Brehm), de jóval kisebb termetű, mint az előbbi faj: hossza 40, szélessége 70, szárnya 21, farka 6 cm hosszú. A díszruhájában jócskán hosszan lelógó kontyáról könnyen felismerhető gácsérnak feje, nyaka, háta, farcsíkja, felsőmelle és fara fekete, fején és nyakán fémesen csillogó; alul azonban fehér; az elsőrendű evezők feketebarnák, belül halványan szürkésbarnák, a hátrább következők tövükön kifelé fehérek, miként a tükörtollak is, melyeket élesen elmetszett, zöldesen barnafekete szegésszalag díszít; a faroktollak feketebarnák, világosabb belső zászlókkal. Szeme sárga, csőre világos ólomkék, hegyén fekete, lába zöldes ólomszínű. A nyári tollazatú gácsér fakóbb színezetű, kontya még nincs kifejlődve; a tojó a hegyi récéhez hasonlít, kontya rövid.
A kontyos réce
– búbos, bóbitás, tarajos vagy bébi réce – javarészében átvonulóban fordul elő nálunk, ritkábban mint téli vendég. Elég gyakori, de sohase látható akkora tömegekben, mint pl. a kerceréce. Főleg a dunántúli vizeken mutatkozik és az Alföldön, ritkábban és kisebb mennyiségben a hegyvidéken. Októberben kezd mutatkozni, főleg azonban novemberben; télen át csak kevés marad nálunk, majd ismét márciusban kezd nagyobb számban mutatkozni s az időjárás szerint áprilisig, esetleg májusig is itt marad. Így az 1907. évi emlékezetes késői tavasz idején még május 11-én is 3 párt láttam a Fertőn, Szalay L. E. pedig ugyanebben az évben még június 15-én is lőtt két darabot csapatból. Ennek a késői előfordulásnak az alapján természetesen nem szabad fészkelésére következtetni, dacára annak, hogy Reiser jóval délebbre Boszniában és Hercegovinában is fészkelve találta. Mindazonáltal nyári előfordulása és esetleges fészkelése figyelemmel kísérendő.
Gazdasági jelentősége nem éppen számottevő, de a halastavaknál vigyázni kell rá, mert főleg állati eredetű táplálékkal él s nem kíméli az apróbb halat. Pecsenyéje ennek a táplálékának a következtében nem jóízű. Vadászható, nem védett madár.
Vidd a kurzort a képekre, és meglátod, miről szólnak a további fejezetek!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több madár
