Kié lesz Grönland? – ez a globális stabilitás lakmuszpapírja…
Az Északi-sarkvidék ma már nem a „béke szigete”, hanem a nagyhatalmi versengés egyik legérzékenyebb frontvonala. Mindeközben a régió a Föld leggyorsabban melegedő térsége. Grönland jégtakarójának olvadása a globális tengerszint-emelkedés ötödéért felel, az arktiszi együttműködés alapját adó Északi-sarkvidéki Tanács pedig 2022-ben, az ukrajnai háború kitörésével megingott, és azóta csak romlik a helyzet.
Papp Zsanett Gréta klíma- és energiapolitikai elemző,
az European Geosciences Union szakpolitikai munkacsoport-vezetője február elején részt vett a tromsøi Arctic Frontiers konferencián. Cikkében személyes grönlandi tapasztalataira is támaszkodva elemzi, miért nem csupán a régió biztonságpolitikai eszkalációjára, hanem helyi társadalom és infrastruktúra, valamint a tudományos együttműködések stabilizálására lenne szükség az Arktiszon.
Az elmúlt egy évben rendkívüli politikai és médiajelentőségre tett szert Grönland. A Trump-adminisztráció második ciklusában a nemzetbiztonsági, rakétavédelmi és nyersanyag-stratégiai megfontolások új lendületet adtak az északi-sarkvidéki pozícióharcnak. Davosban az amerikai elnök ugyan kizárta a katonai eszkaláció lehetőségét, azonban Mark Rutte NATO-főtitkárral egy „hosszú távú” megállapodás kereteiről egyeztek meg. Miközben Jens-Frederik Nielsen grönlandi miniszterelnök legutóbb a szintén arktiszi fókusszal rendelkező müncheni biztonságpolitikai konferencián is egyértelművé tette: „Grönland önrendelkezése vörös vonal”, valamint Mette Frederiksen, dán kormányfő is kijelentette, hogy Dánia és Grönland „teljes egyetértésben” van a kérdést illetően. Washington szerepének újradefiniálásába Grönland képviselői csak korlátozott beleszólást kapnak a tárgyalóasztalnál. Ennek következtében ma már nem csupán az a kérdés, ki milyen biztonsági garanciákat akar az Arktiszon, hanem az is, hogy kinek a biztonságáról beszélünk valójában.
Az őslakos közösségek hangja elvész a geopolitikai zajban
Miközben a világ a nagyhatalmi versengés szemszögéből figyeli a térséget, a mintegy 57 ezer fős grönlandi társadalom mindennapi pszichés és infrastrukturális nyomás alatt él. Olyannyira nagy ez a nyomás, hogy a sziget vezetése, az egyetemi és helyi közösség is már elkezdett visszavonulni a nyilvánosságtól. A biztonságiasítás – vagyis amikor politikai szereplők egy kérdést egzisztenciális fenyegetésként kereteznek – tehát nagymértékben háttérbe szorítja a személyes, helyi biztonság dimenzióit.
Pedig az Északi-sarkvidék a globális felmelegedés leggyorsabban változó frontvonala: átlaghőmérséklete közel négyszer gyorsabban emelkedik, mint a világátlag. Grönland jégtakarójának olvadása a globális tengerszint-emelkedés mintegy 20%-áért felelős, ami évente körülbelül 0,8 millimétert jelent. Az Atlanti-óceán meridionális áramlási rendszerének (AMOC) gyengülése Európa éghajlatát is befolyásolhatja (Golf-áramlat), akár hirtelen lehűlést és szélsőséges időjárási mintázatokat okozva ezzel.
A helyiek számára mindez pedig a legkevésbé elméleti vita: szélsőséges viharok, infrastruktúrakárok, víz- és áramkimaradások jelzik a változás konkrét következményeit. Idén januárban a nuuki Buksefjord vízerőmű meghibásodása miatt állami vészhelyzetet kellett elrendelni, és a lakosságot legalább öt napra elegendő készletek felhalmozására szólították fel. A klímaváltozással megnyíló gazdasági lehetőségekről – új hajózási útvonalakról, bányászatról – szóló diskurzus így egy olyan régióban zajlik, ahol még az alapinfrastruktúra is sérülékeny.
Nagyhatalmi törésvonalak a béke korábbi szigetén
Az Arktiszt sokáig egyfajta „kivételesség” jellemezte: a térség kormányzása a kölcsönös bizalomra, a tudományos együttműködésre és az őslakos közösségek bevonására épült. Az Északi-sarkvidéki Tanács fórumot biztosított arra, hogy a tudományos eredmények beépüljenek a döntéshozatalba, és a régió a diplomácia egyik sikertörténete maradjon. Mindezen mechanizmusok ugyanakkor nemcsak azt eredményezték, hogy alacsony feszültségű régióként („low-tension region”) kezdtünk el gondolkodni az Északi-sarkvidékről, miközben maga a régió geopolitikai jelentősége nem, csak az európai, nyugati figyelem mennyisége (biztonságpolitikai jelentősége) csökkent nagymértékben („low-attention region”) a hidegháború időszakát követően. Ahogy mondani szokás, „a biztonságpolitikai diskurzus megváltozott, de a térkép nem.”
A 2022-ben kirobbanó ukrajnai háború azonban alapjaiban rendítette meg ezt a korábbi békére és együttműködésre épülő modellt. A Tanács működése befagyott, a régió gyakorlatilag kettévált, a tudományos együttműködések jelentős része ellehetetlenült. A klímaváltozás kezelése háttérbe szorult a katonai és gazdasági pozícióharc mögött, miközben a tudomány politikai semlegessége is megkérdőjeleződött.
Stabilitás kell a biztonságiasítás helyett
A tromsøi Arctic Frontiers konferencia egyik központi kérdése az volt: mi következik az „arktiszi kivételesség” után? „Az arktiszi kivételesség elve érvényesülésének korszaka gyakorlatilag véget ért, ezért az arktiszi együttműködés – és nem a kivételesség megőrzése – a kulcs az Északi-sarkvidék békéjének fenntartásához a növekvő eszkaláció fényében” – hangzott el a konferencia zárásakor.
Az Északi-sarkvidék jövője azon múlik, hogy képesek vagyunk-e a katonai megközelítés mellett társadalmi, környezeti és tudásalapú stabilitásban gondolkodni. A tudománydiplomácia ma már nem pusztán együttműködési eszköz, hanem a kommunikáció minimális csatornáinak fenntartására szolgáló közvetítő mechanizmus is. Ugyanakkor komoly kockázatot jelent, ha a tudományt politikai döntések igazolására használják fel – legyen szó katonai jelenlétről, nyersanyag-kitermelésről vagy infrastrukturális beruházásokról –, mert ebben az esetben a tudomány nem a deeszkaláció alapja, hanem a geopolitikai verseny eszköze lesz. Itt érdemes kiemelni a kettős felhasználású termékeket és technológiákat, amelyek polgári és katonai célokra egyaránt felhasználhatók.
Az inuit politikai vezetés évek óta hangsúlyozza:
„Semmit rólunk, nélkülünk.”
Az Arktisz – és közvetve Európa – biztonsága azon múlik, hogy a helyben élő közösségek tudását és szükségleteit beépítjük-e a döntéshozatalba. A régió hosszú távú stabilitásának elemi feltétele egy új arktiszi kormányzási modell, amely egyszerre kezeli az új és komplex biztonsági kihívásokat, ugyanakkor tiszteletben tartja a helyi közösségek és népek szuverenitását, érdemben is bevonja az őslakos közösségeket. Továbáb a megváltozott geopolitikai környezetben is képes fenntartani a párbeszéd minimális feltételeit. Ennek egyik új alappillére lehet a NATO müncheni biztonságpolitikai konferencián bemutatott új arktiszi védelmi kerete (Arctic Sentry). Ez arra épül, hogy az Északi-sarkvidék és a Messzi Észak (High North) egyre fontosabb a kollektív védelem szempontjából, mivel a térség nyolc államából hét NATO-szövetséges.
Ezért Finnország és Svédország csatlakozása után a megerősített jelenlétet 2026 februárjában az Arctic Sentry egészíti ki, amely tovább növeli az elrettentést és a védelmi képességek kiépítését a régióban. A rendszeres hadgyakorlatokkal a NATO igyekszik felkészülni arra, hogy minden körülmények között képes legyen operálni és megvédeni a szövetségeseket az Arktiszon egyaránt.
További információ ITT.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Forrás: Másfélfok, továbbította a Helló Sajtó! Üzleti Sajtószolgálat. | Illusztrációk: Pixabay
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több sarkvidék
Gondolta bárki is, hogy ez történik a XXI. században?
Én gondoltam, és szerencsére vannak rá tanúim is. 2013 karácsonyán például Az Irodalmi Jelen kérdezte Szabó Tibor Benjamint (jelenleg a Líra Zrt. kereskedelmi vezetője) arról, mit fog olvasni karácsionykor, és ezt válaszolta:
„Centauri Jégvágóját is elolvasom az ünnepek alatt. Bár se amerikai története nem érdekel túlzottan, se a lobotomia szörnyűségei, ez a csávó (Centauri) igazi médium, európai indián, reliktum, jár erdőt-mezőt, ismeri a gombákat, a füveket, meg hogy milyen mézet kell enni levertség ellen. És van benne valami ősi nyugtalanság, erő, hit a természet rendjében. Bármiről beszél, az érdekel. Néhány éve megtárgyaltuk, hogy földet veszünk a Bering-szorosban, mert most még olcsó, de hamarosan milliós metropolist építenek oda – jó ingatlanbefektetés. Lehet, elolvasok egy könyvet a sarkvidéki ingatlanok helyzetéről is. Jut eszembe, a rengeteg költözés, úton levés közben valahol elhagytam a hímzett Bibliámat vagy 5-6 éve. Most karácsonykor ezt a könyvet is fogom olvasni. Rám fér.”
https://www.irodalmijelen.hu/2013-dec-2-0937/konyvek-karacsonyra-1
És valóban, 2012. márciusában mindketten ott voltunk Varsóban egy irodalmi rendezvényen, sőt egymás mellett ültünk a repülőn, és valóban adtam „befektetési tanácsot”, és arról tartottam egy kiselőadást, hogy a sarkvidék hogyan fog felértékelődni 2030-ra. 🙂
Az Irodalmi Jelenről eszembe jutott valami. Bocs’, hogy ide írom, de eszembe jutott, és meg szeretném gyorsan kérdezni – hátha választ kapok.
Ha jól emlékszem, egyszer valahol – talán hozzászólásban – említettél valamilyen veled készült interjút, Cen’, ami online fog megjelenni, és utána már itt is olvashatjuk. Jól emlékszem? Mi a helyzet ezzel? (Vagy már itt van az oldalon, csak én nem emlékszem rá? 🤔)
Ha nem kapok választ, akkor megpróbálok keresni magamnak. Most is ez történt.
Valószínűleg a SiópArt interjúról lehetett szó, ami a folyóirat 2025. szeptemberi számában jelent meg, és amit aztán decemberben itt olvashattunk is. (Holsky hozta.)
A neten is megtalálható az interjú a SiópArt 3. számában. Ugyanebben a számban olvasható egy részlet a Kalandos télből is. Már megérte keresgélnem! 🙂 🙂
Bocs, szó szerint el voltam havazva – igen erről van szó!
Köszi! 🙂
Legközelebb először keresek, és csak akkor kérdezek majd, ha nem találok. (Mondjuk ilyen nagyon ritkán szokott előfordulni. 🙂)
Ha kevés időnk van, azt bizony be kell osztani! S ilyenkor van, akinek jut belőle és van, akinek nem.
Szabó Editnek, ahogy te keresel (és találsz!), nem keres úgy senki!
Most mi is kezdhetünk keresgélni 😊
Félelmetes vagy 😍,
és milyen mézet kell enni levertség ellen?☺️
Erre már nem emlékszem pontosan, de valószínűleg harmatmézet javasoltam. Volt egy kritikus reggel, mielőtt visszaindultunk volna Magyarországra, amiben az is benne volt, hogy előző este abszintozást javasoltam a társaságnak. Mentségemre legyen mondva, elkészítettem az egyik saját receptemet, és többek között azzal próbáltam javítani Benjamin levertségén – ha jól rémlik, sikerrel. 🙂 🙂
😉gratula!