Ki találta fel a karácsonyi fényfüzért?
Az áram és használati lehetőségeinek felfedezése alapjaiban változtatta meg az életünket, és a karácsonyainkat is. Miután Edison 1880-ban szabadalmaztatta a villanykörtét, karácsony táján egy füzérrel díszítette fel a kaliforniai Menlo Parkban található laboratóriumát. Igaz, nem annyira ünnepi, mint inkább marketingcéllal. Hasonló szándék vezette 1882-ben munkatársát, Edward Hibberd Johnsont, aki 80 darab piros, fehér és kék izzót kötött össze kézzel, hogy a füzért a karácsonyfája köré tekerje, amelyet forgó talapzaton helyezett el.
A látványosságot, amelynek elektromos elemeit generátor működtette, New York-i otthonának ablakába állította, hogy azt bárki alaposan szemügyre vehesse az utcáról is. Ennyivel azonban nem elégedett meg, hanem egy újságírót is odahívott, aki így számolt be a nem mindennapi jelenségről: „A gyönyörű szalon hátuljában egy nagy karácsonyfa állt, amely festői és borzongató megjelenést öltött.”
A látvány a járókelők kisebb tömegét vonzotta, Johnson pedig nemcsak hagyományt teremtett, hanem növelte is a tétet, és 1884-ben már 120 darab égővel díszített a fát.
Mások azonban
ezt akkor azonban még kevéssé tehették meg, a fényfüzérek ára ugyanis eléggé borsos volt: egy 16, lángnyelvre emlékeztető, felespohár méretű izzóból álló füzér mai árakon 350 dollárba (körülbelül 138 ezer forintba) került még 1900-ban is. Másfél évtized alatt, 1914-re azonban már az ár kevesebb mint hatodára csökkent.
A ’30-as években Amerika-szerte terjedni kezdtek, majd hamarosan Európába is megtalálták az útjukat a karácsonyi fények. A ’60-as évekre sok helyen már igazán populárissá váltak az égősorok, és lassan már nem is csak a karácsonyfát, hanem a lakásokat, házakat is ezekkel díszítették.
A Tó-retró blog cikke szerint Magyarországon 1962-től lehetett kapni a 16 darabos fényfüzéreket recés búrájú, kúp alakú (stilizált lángot mintázó) égőkkel, melyek sárga, zöld, kék és piros fényben tündököltek. Volt, aki 1971-ben már ezzel díszítette a fát, míg mások még a ’70-es évek végén maradtak a gyertyánál.
Forrás: MTI | Borítókép: Unsplash
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több karácsony
Bevallom, nem tudtam, hogy ki találta fel a fényfüzért! 🙂
Azokra a színes, kúp alakú égősorokra én a 70-es évekből emlékszem. A Konzum szaloncukorra már a 60-as évekből is. Nekem a csokis és a vaníliás ízű volt a kedvencem. Ezért aztán mindig kibontogattam a fán lógó szaloncukrokat, és ami nem barna vagy fehér színű volt, azt gondosan visszacsomagoltam. 🙂 (Bár mintha a barna színűek között lett volna kávé ízű is, de ebben már nem vagyok biztos.)
Szerintem ez nem egy köztudott dolog. 🙂 Pedig milyen korszakalkotó találmány ez is. Szaloncukorból mi mindig zseléset vettünk, azóta is az a kedvencem. 🙂 Kis fenyőfák voltak a csomagolásán. Ebben az esetben nem merültek fel olyan problémák, minthogy válogatni kell, hamar le is fogytak a fáról. 🙂 Pedig milyen hosszan tekergettük rá az akasztókat. Jók voltak ezek a régi rituálék. Égősornézegetés, hogy melyik miatt nem ég, szaloncukorakasztó-tekerés…
Én sajnos úgy érzem, elszúrtam az idei karácsonyt. De jövőére jobban figyelek. Épp azok a rituálék a fontosak, amiről írsz. Nem szabad ezeket veszni hagyni 🙂
Nem szúrtad el, csak nem maxoltad ki. Ami késik, nem múlik! Az égőtekergetés helyett viszont ki kell majd találni valami mást. 🙂
Ebből is látszik, hogy te később voltál gyerek, mint én! 🙂
Eleinte ugyanis még nem volt szaloncukor akasztó sem. Falun legalábbis biztosan nem. Cérnára kötözgettük a szaloncukrokat – kettőt, hármat is egy füzérbe -, és úgy aggattuk fel a fára.
Nagy megkönnyebbülés volt, amikor megjelent az akasztó. Pedig milyen egyszerű találmány az is! 🙂
Most olvastam Dragomàn György ìràsát a szaloncukor kötözés màgiàjàròl. Mi is imàdtuk, én sosem hasznàltam akasztòt.
Mi is pont ezt csinàltuk, vadàsztuk a kakaòs konzum szaloncukrot, és üresen lògtak a fàn a szaloncukrok😍😍.