Centauri: Van egy jó, meg egy rossz hírem | Blog
Felkészítelek titeket. Talonban van egy viszonylag durva poszt. Vagy inkább egy rendkívül durva blog. Talán megdöbbentő lesz, talán a következő hónapokban elveszítek, elvesztünk embereket is emiatt. Hónapok óta érlelődik bennem ez a váltás, helyesebben: hosszú évek óta. De elértem egy folyamat végére, véget ért bennem egy gyújtózsinór, és hamarosan felrobbanok. Nincs már több tartalékom arra, hogy a közéleti idiotizmust a végtelenségig tűrjem és viseljem. Az utóbbi években annyi rossz hatás ért, olyan küzdelmekbe keveredtem, gyakran véres küzdelmekbe, online is, és terepen, ami kiölte belőlem azt a szándékot, hogy a magam mércéjét tartsam, kulturált maradjak, és ne szegjek meg olyan szabályokat, melyeket magam állítottam fel …vagy inkább amiket már rég felismertem, és amelyeket egész életemben kötelezőnek tartottam magamra nézvést. Nincs többé se erő, se szándék, hogy ezeket a szabályokat a jövőben is megtartsam. Erről fogok írni hamarosan, s ezt a rövid, kissé vészjósló beharangozót azért hoztam elétek, hogy egy kicsit felkészülhessetek arra, amire egyébként felkészülni alapvetően nem lehet.
Az állapot, amibe kerültem,
nem egy világvégi elkeseredettséget jelent, csak egyfajta paradigmaváltást, főként érzelmileg: már ha paradigmaváltásról beszélhetünk emocionális alapokon is. A Cenwebre, a jelenére és jövőjére is legalább akkora hatással lesz, mint amilyen hatással a korábbi gáncsoskodások és tiltások voltak (2018-ban). Új olvasóknak írom-mondom, hogy a Cenweb, a magazin létrejöttét az inspirálta, hogy a Facebookon többször is ellehetetlenítettek. Voltak, akik mindent elkövettek, hogy elszigeteljenek, és megszakítsák a kapcsolatot az olvasóim és köztem. Időlegesen sikerrel. Ekkor vette át a közösségi média szerepét a Cenweb őse, majd nőtte ki magát magazinná a pandémia alatt.
És itt át is evezhetünk a jó hírre, a Cenwebbel kapcsolatos hírekre.
Ha nem is sűrűn, de rendszeresen beszámolunk a Cenweb belső történéseiről. Olyasmikről, amik kívülről, az olvasói felületen nem látszanak. Például arról, hogy miként alakul az olvasótábor, az olvasottság, merre élnek az olvasóink a nagyvilágban, merre haladunk, hogyan növekszünk és fejlődünk. Az utóbbi 9 hónap során olyan pályára lépett a Cenweb, amihez hasonló úton még nem jártunk. Terveztük ezt, már 2023-ban, a végső magazinná alakulásunkkor is, de ez a folyamat egyre csak váratott magára.
Egészen 2025. október negyedikéig. Akkor észrevétlenül indult el valami. Valóban észrevétlenül, hisz a változás kezdetét csak tegnap (2026.07.05.) detektáltuk egy alapos elemzés után. Annak ellenére, hogy a Cenweb teljesítményét gyakorlatilag folyamatosan figyeljük real time-ban. Két hónapja pedig ez a csöndesen zajló folyamat forradalmi változásba csapott át. Többek között azért sem írtunk erről, mert mindig is akadtak kiugró teljesítmények, „tüskék” a grafikonokban, így most kivártunk. Mivel nem egészen értjük a folyamat minden mozzanatát, nem lehettünk abban biztosak, hogy valóban hosszútávú trendről, eredményről van szó. De két hónap után – s mivel ma (2026.07.06. 20:32) fontos lélektani határt is átléptünk – már biztosak vagyunk abban, hogy tartós ez a pálya. De nem egyszerűen arról van szó, hogy több az olvasónk, s egyre több. Ha tetszik, nem mennyiségi, hanem minőségi változásról beszélünk ezúttal.
Bár ebből az olvasó semmit sem érzékelhet, de a Cenweb már egyáltalán nem a régi. Minden nappal fényévekre távolodik a régi Cenwebtől. Méghozzá azért, mert az olvasóközönségünk a legutóbbi 9 hónapban nemzetközivé alakult, valószínűleg az AI-nak köszönhetően. Ebben a pillanatban is, amikor ezt olvassátok, több a külhoni / idegenajkú olvasó, mint a hazai. És ez rendjén is van így, és ennek idővel látványos következményei lesznek. Olyan változásokat generál ez a most még láthatatlan, de radikális változás, ami idővel a számotokra is egyértelmű és világos lesz; minden nap, minden pillanatban, amikor felléptek a Cenwebre. A személyes romlásomról és megvadulásomról, meg a Cenweb mennyei alakulásáról is érkezünk hamarosan egy bővebb poszttal.
Addig is maradjatok velünk – amíg lehet.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Borítókép: Centauri
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több blog
Lehet, hogy okafogyottá váltak a Cenweb idegen nyelvű változatai? Már nem kell fejleszteni azokat.
Van logika abban, amit mondasz, másfelől viszont azt gondoljuk, hogy épp most érdemes ráfeküdni az angol verzió fejlesztésére. Nyilván angolra vagy angolból fordít a legügyesebben az AI, mivel az internet nyelve is főként az angol, így az AI is azt tanulta meg a legjobban. Most paradigmaváltás van, könnyebben engedi ki a nagyvilágba a bárhol keletkező angol nyelvű tartalmakat a Google (és más keresők). Ez feltételezhetőn egy olyan hullám, amire érdemes feldobni a szörfdeszkát. Épp ezért a magyar nyelvű Cenweb mellett az angol verziót ráncba kell szedni. Meg is kezdtük ezt a munkát.
Egyetértek! Az angol nyelvűt mindenképpen életben kellene tartani. Hajrá!
„Nincs már több tartalékom arra, hogy a közéleti idiotizmust a végtelenségig tűrjem és viseljem. „- Nem értem, hogy mi lehet a gond (vagy inkább kinek van gondja) egy ilyen nívós , szép, tartalmas, sokrétű magazin körül. „Addig is maradjatok velünk- amíg lehet ” – ez elég lehangolóan hangzik.
Pár napon belül (talán már ma), jön egy részletes vallomás, ami talán mindent világossá tesz. 🙂
Néha az az érzésem azért mondasz ilyeneket, hogy itt tartsd a figyelmünk. Jól beparáztatod az embert.
Nekem is van egy jó hírem (jobb híján ide):
Tetszik a ma reggeli zene. (Dust Motel)
Nagyon jó! 🙂 🙂
(Jöhetne ilyen gyakrabban is.)
S persze köszönöm! 🙂
Mostanság szokott időnként lenni, csak általában lejjebb kell tekerni az oldalon, hogy feltűnjön 🙂 Örülök, ha tetszik! Örömmel 🙂
Köszi! Majd figyelek. 🙂
Ez a zene emlékeztet engem az Almunia zenéjére. (Őket is általad ismertem meg a Jack London túra záró videójában. 🙂)