Színnel-lélekkel | Íme, a holló valódi arca!
Találtam egy fotót a hollóról. De illenék pontosabban fogalmazni és azt mondani: egy konkrét hollóról, aki többed magával, feltehetően a párjával együtt valahol Erdély hegymagasai és erdői közt él, olyan helyen, ahol néhány Homo sapiens is, köztük egy bizonyos Szabó József Iosif is jár. Gyanúm szerint talán egy etetőhelyen kapták le, amint ez a holló a levegőbe emelkedik vagy épp a magasból száll alá. S nem véletlenül fogalmazok kissé archaikus módban.
Sok hollót láttam, sok ezer fotót lőttem róluk az udvaron.
Ebben a pillanatban, ezekben a napokban is rendszeresen veszik őket a hollóetetőn a kamerák. Ma is jönnek talán. Itt, ahol élek, naponta látok 50-200 hollót (van, hogy jóval többet is), a hollóetetőnkön tömeges időnként, pompázatos madár, ezt mindig is tudtam, de ez a kép… Ha eddig nem lettem volna a holló rajongója, most a fanatikus imádójává avanzsálnék azon nyomban. A holló természetét illetően is olyan, mint színpompájában. Az egész madár egy nagy titok, és a valódi énje meg sokszínűsége csak ritkán és speciális körülmények (fények) között bomlik ki. Távolról „csak” egy fekete jószág, de még közelről sem mindig mutatkozik meg úgy, mint ezen a képen – pedig a holló valójában ez, amit itt és most látunk. Valójában nem egy „szokatlanul nagy fekete lyuk” az ökoszisztémán, hanem az intelligencia és szépség drámai ragyogása.
Nézzétek, hogy miként iramlik a fény erről a madárról!
Hogyan veszi körbe és borzolja tollazatát a láthatatlan erő! Nézzétek, hogyan örvénylik körötte láthatatlanul – s ezen a képen mégis lathatón – mindaz a képesség és furfang, ami a kipusztulás széléről visszahozta őt. Pontosabban mindaz, amivel visszatornázta önmagát. Mert bár a holló a DDT betiltásának és a védelemnek is köszönheti a fennmaradását, hogy ma már a mi rezervátumunkban például a leggyakoribb varjúféle, de mindez – ahogyan sok más faj esetében látjuk – nem lett volna elég.
Kellett hozzá az is, amit a holló tud, és amit mi róla még épp csak tudunk. Kellett hozzá az a stratégiai képesség, amit tíz éve még fel sem tételeztünk volna róla; s nemcsak róla, hanem egyetlen madárfajról sem.
A tudatos építkezés és túlélés,
a tervezés és stratégiaalkotás képessége; az a képesség, hogy generációk tanítsák egymást. Ma már tudjuk, hogy a bioszféra egyik legintelligensebb élőlénye a holló, aki olyan evolúciós út elején áll, ami megdöbbentően hasonlít az emberelődök fejlődésmenetéhez. És mintha mindez tükröződne ezen a fotón, mintha úgy pillantana ki ez a holló a hatalmas szárnyak irizáló árnyékából, úgy pillant ki ebből a rövid pillanatból, mint aki a hollók hosszú múltjával les ki ránk titokban,
s talán abban a reményben, hogy egyszer – esetleg –, ha „véletlenül” már nem volna a Földön ember, maradjon mégis itt valaki, egy olyan új faj, amely átveheti majd a hatalmat újabb évezredek múltán, és aki jobban, okosabban él majd a kiváltsággal, hogy kivételes képességek birtokába jutott sok millió év után, egy újabb civilizáció friss és ropogós, legeslegelső hajnalán.
Köszönjük Szabó József Iosifnak a fotót.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több madár
Tényleg fantasztikus fotó a csodálatos hollóról. E. A. Poe is érzett valamit.
Ez a poszt lélekkel, szenvedéllyel és nem kevés költőiséggel iródott, köszönet érte.
🙂 🙂 🙂
Amikor megláttam a képet, az volt az első gondolatom, hogy ez a madár valamit nagyon célba vett. Szóval nálam éppen leszáll. 🙂
Gyönyörű fotó, és gyönyörűek a gondolatok, amiket a kép kiváltott belőled! Az az ötletem támadt, hogy oda rakom ezt az írást hozzászólásban az eredeti poszt alá. Szabad?
Persze, szabad 🙂
Köszi!
Megtörtént. 🙂
Fenséges madár feketében, kékben aranyban- a madarak fejedelme. Micsoda pillanat lehetett lencsevégre kapni. Krakkóban láttam gyönyörű fekete hollókat a Visztula partján, meg a történelmi helyek felé sétálva. Azt mondta az idegen vezető ők lovagok akik hollóként vannak jelen:-))) és várják, hogy vissza változhassanak (bár van aki a galambokra mondja) .