Hol volt Jókai március 15-én? | Az 1848-as forradalom röviden

Hol volt Jókai március 15-én? | Az 1848-as forradalom röviden

---

12 iskolai ünnepély nem volt elég arra, hogy most visszaemlékezzek, mit csinált Jókai 1848. március 15-én. Kokárda, Petőfi, Nemzeti dal, nyomda, Múzeumkert, 12 pont, ide-oda rohangálás. Ez él a fejemben március 15-ről.

Pedig biztos, hogy minden ilyen sebtében összecsapott összefoglaló megemlíti Jókait, ugyanis 23 évesen ő is az események egyik motorja volt, az egyik úgynevezett “márciusi ifjú”. Mégis mindenki Petőfire emlékszik. Részben talán, mert maga Jókai is építette ezt a kultuszt későbbi cikkeiben a lánglelkű költőt helyezve az események középpontjába, akivel akkor igencsak jóban volt, részben talán, mert Petőfi volt a radikálisabb figura. 

A kettejük közti különbséget jól mutatja, hogy Petőfi el tudta képzelni, hogy Magyarország köztársaság legyen az akkori monarchia helyett, Jókai viszont nem. Olyannyira nem ismerte fel, vagy nem akart szembesülni vele, hogy ez a haladás iránya, hogy a 20. századi Magyarországot elképzelő A jövő század regényében is monarchia az államforma, méghozzá egy “Habsburgi” uralkodóval az élen.

Igaz, hogy abban az időben a köztársaság eszméje

még egyáltalán nem volt magától értetődő Európában, noha már itt-ott felmerültek ilyen irányú követelések, elsősorban Franciaországban. A franciák sikerrel is jártak, és ‘48 februárjában 1792 után másodszor is kikiáltották a köztársaságot. Ez feltüzelte a keletebbre élő aktivistákat is, és először Bécsben, majd a bécsi példán fellelkesülve Budapesten, vagyis csak Pesten, mert ekkor még nem volt Budapest, is úgy érezték, itt az ideje fellázadni az elnyomás ellen, ami a túl szigorú és az országos döntéshozásra túl kevés szabadságot hagyó Habsburg abszolutista uralmat jelentette. 

Ezen belül is egy bizonyos Metternich kancellár volt az, aki kemény kézzel tartotta a szálakat. Elterjedt ugyanis, hogy ő kormányoz a kevéssé határozott  V. Ferdinánd helyett, akit 1848 decemberében a felette hatalmat szerzett udvari elöljárók le is mondattak unokaöccse, Ferenc József, a mindössze 19 éves főherceg javára, aki a szabadságharc leverése mellett arról vált híressé, hogy feleségül vette Sisit.

---

A pesti politikusok és értelmiségiek

már korábban nagyon bölcsen megfogalmazták, hogy mit szeretnének. Ezzel olyan képességekről tettek bizonyságot, amely a mai politikusoknak és értelmiségieknek is hasznára válna. Ez lett az a 12 pont, amelyet március 15-én körbevittek Pesten, és amit mindenhol, amerre jártak, Jókai olvasott fel. Az első pont a sajtószabadság volt, mert ez a legfontosabb pillére az összes többi eszme elterjesztésének. Aztán különböző társadalmi változásokra és autonómiára vonatkozó igények következnek, amelyek közül végül az önálló magyar kormány megalakítását sikerült a gyakorlatban is véghezvinni. Egy ideig nagy volt az öröm és a sikerélmény. De nem sokáig lehetett örülni az elért vívmányoknak.

A bécsi uralkodó elit először megijedt a forradalmaktól és taktikusan engedett. Nyárra viszont visszanyerte az önbizalmát és a magyar kormány által hozott törvényekre válaszul már katonai beavatkozással fenyegetőzött, amit végül is a horvát bán segítségével sikerült is véghezvinnie. ‘49-ben aztán a császári seregek is megérkeztek Magyarországra és őszre az oroszok segítségével leverték a forradalmat követő szabadságharcot. 

Ezután fegyverletétel és vérfürdő következett.

Aradon kivégeztek 13 tábornokot, Pesten gróf Batthyány Lajost, az önálló kormány miniszterelnökét. Mindez némiképp elhomályosítja a márciusi forradalom sikerét. Amiért mégis sikerként tekint rá az utókor az az, hogy talán ez adott lökést azoknak a reformoknak, amelyeket a következő évtizedekben lassanként megvalósítottak, mint a közteherviselés és a jobbágyfelszabadítás.

Magyarország később megkapta az autonómiát is az osztrák–magyar monarchiában, a ‘67-es kiegyezés után. Érdekes kérdés, hogy mindez forradalom nélkül is megtörtént volna-e, és ha igen, lassabban-e. De a történészek azt mondják, nem érdemes azzal foglalkozni, hogy mi lett volna, ha. Mindenestre a “márciusi ifjak” szabadságvágyó lendülete valami olyasmi, amiről az utókor méltónak tartja a megemlékezést és amiről úgy gondolja, hogy erőt lehet belőle meríteni.

---

Talán nem kis részben Jókainak köszönhetően,

aki később sokat írt erről az időszakról és március 15-ről is lelkes szavakkal. Hathatósan alakította mindazt, amit ma a forradalomról gondolunk. A Petőfi Társaság 1898-as évfordulós ünnepségére írta meg A márciusi fiatalság című esszéjét, amely ugyanabban az évben megjelent az Életemből című gyűjteményének első kötetében. Ebben is ír a március 15-i eseményekről, és más, könyvben szereplő esszékben is, mint a Márczius tizenötödike és a Huszonöt év múlva. A ‘48-49-es eseményekről szól A kőszívű ember fiai című regénye is.

Mint A márciusi fiatalságból kiderül, már március 14-én este találkoztak az ifjak Petőfiék és Jókai közös lakásában. Petőfi nejével, Szendrey Júliával a Dohány utca 373. szám alatt lakott, amelynek egyik szobáját Jókainak adták ki. Majd másnap újra találkoztak, immár külső helyszíneken, például a Pilvax kávéházban, amelynek emlékét ma a Petőfi Sándor utcából nyíló Pilvax őrzi Budapesten.

Jókai azt írja, hogy „a pesti tizenkét pontját a fiatal Magyarországnak: „mit kíván a magyar nemzet?” a nép által megérthető magyarázattá alakította át”. A követelések szellemi atyja Kossuth Lajos volt, aki ezeket a király elé akarta terjeszteni, amikor jött a fiatal pesti ellenzéki kör, hogy megtámogassa ezt a kezdeményezést. Irinyi József újságíró 12 pontban foglalta össze a kéréseket, majd Jókai még finomított rajta, ezután pedig felolvasta Pest különböző pontjain, hogy egyszerű nyelven az utca emberével is megismertesse, hogy “mit kíván a magyar nemzet”.

Először az egyetemre mentek,

majd egyre többen csatlakoztak hozzájuk, így jutottak el Landerer és Heckenast nyomdájához, ahol lefoglalták a gépeket, és kinyomtatták a Nemzeti dalt és a Tizenkét pontot. Azután ezeket osztogatták. Délután a Nemzeti Múzeumnál tartottak gyűlést, majd a városi tanáccsal kiegészülve Budán is előadták a követeléseket. A sokaságtól megrettent Helytartótanács, amely a királyt képviselte, elfogadta a Tizenkét pontot, eltörölte a cenzúrát, és szabadon bocsátotta börtönéből a sajtóvétség és izgatás vádjával 1847-ben elítélt Táncsics Mihályt. A Nemzeti Színházban megváltoztatták a műsort, hogy a Bánk bán díszelőadásával ünnepeljék a forradalom győzelmét, de végül az előadás félbemaradt, mert az emberek a Himnuszt, a Szózatot, a Marseillaise-t és a Rákóczi-indulót akarták hallani.

Egyszercsak Jókai hirtelen ötlettől vezérelve felrohant a színpadra, hogy onnan szóljon a néphez. Ott találta Laborfalvi Róza színésznőt Gertrúd királyné jelmezében, aki saját nemzeti színű kokárdáját tűzte a jóképű ifjú kabátjának hajtókájára. Jókai „térdig sárosan (egész nap esett az eső), karbonári köpönyegben, behorpadt cilindere mellett óriási veres tollal, oldalán jurátus karddal” lépett a közönség elé. 5 hónap múlva, augusztus 29-én össze is házasodtak és 38 évig, Róza haláláig együtt voltak.

---

Jókai a Huszonöt év múlvában

„Budavár második vérnélküli bevételében” fontos szerepet tulajdonít magának.

„Délben egy levelet kaptam, melyen egy kiszolgált császári tiszt volt aláírva (…) ebben az volt velem tudatva, hogy az általunk csinált parapluie-forradalom nem ér semmit. Fegyver kell a nép kezébe. Ott volt aztán egy egész strategiai terv (…), hogy én nekem a hajam szála mind az ég felé állt bele.”

Ezután hivatta Rottenbiller, Pest város polgármestere, akinél ott volt a tüzérség főparancsnoka, akinek megmutatták a levelet, és miután az megtudta, hogy itt fegyveres felkelés is lehetne, máris „megengedte”, hogy „elfoglalják” Budát. „Aztán ő kezdett el bennünket kérni, hogy csak vezessük hát okosan a népet, majd ő is rajta lesz, hogy semmi baj ne történjék.”

„Ez volt Budavár második vérnélküli bevételének (először a törökök foglalták így el) genesise, melyhez a hadi tervet mi hárman csináltuk: Rottenbiller, a tüzér alezredes, meg én; bármennyire igyekezzenek is e körülményt a historikusok agyonhallgatni” – írja Jókai.

Míg Közép-Európa a Habsburgokkal küzdött és egyezkedett,

Nagy-Britanniában Viktória királynő uralkodott, és a nevével fémjelzett viktoriánus korszak az elején járt (ami rövid átfedést mutat a magyar reformkorral). Érdekes belegondolni, hogy pont ezekben az években adták ki a Bronte nővérek regényeit. 1847 októberében jelent meg a Jane Eyre, novemberben az Üvöltő szelek, ‘48 júniusában pedig a Wildfell asszonya. A legfiatalabb nővér, Anne Brontë, ‘48-ban 28 éves volt, öt évvel idősebb Jókainál, a következő évben pedig már halott. Jókai addig egy regényt írt, a Hétköznapokat, amelyet 1846-ban adtak ki. Azonban már ez is akkora sikernek örvendett, hogy Jókai úgy döntött, az írásnak szenteli az életét. 

---

Hitt-e Jókai a szellemekben? Videósorozat az író életéről

Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Forrás: MTI | Illusztrációk: Pixabay

---

---

még több történelem