Szerb Antal: A hellénizmus kora
Előző fejezet
Ötödik fejezet
A késői görög irodalom
A hellénizmus kora
A macedón világbirodalom útjain a görög kultúra — addig egy kicsiny választott nép magánügye — elhatolt a legtávolabbi határokig.
A Kelet legforgalmasabb gócpontjain óriási görög városok épültek, görög katonatisztekkel, államhivatalnokokkal és nagy-kereskedőkkel. A görög műveltség az uralkodó réteg ismertető jegye lett, felvétele nélkül nem lehetett a magasabb társadalmi osztályba belépni.
Ezáltal a kultúra társadalmi szerepe megváltozik: azelőtt az emberek észrevétlenül bele nőttek a görög kultúrába, most tanítják és tanulják. A klasszikus irodalom megmerevedik, hogy tanítható anyag legyen. A klasszikusok helyét a klasszicizmus, a klasszikusok tudatos követése foglalja el.
Ebben a korban születik meg a filológia, a klasszikus szövegek kiadásával, kritikájával és magyarázatával foglalkozó tudomány, a hellénisztikus kor legfőbb szellemi tevékenysége.
Így következik el a görög irodalom szociológiai szempontból harmadik állomása. Az első az arisztokratikus irodalom volt, ezt felváltotta az attikai demokrácia, most az elit-irodalom kora jön el. Az irodalmat tudós szakemberek, a klasszikus hagyományok hivatásos és szorgalmas őrei művelik.
Elit-közönség a közönség is, amelyhez Kallimachos és társai fordulnak: Alexandria, Antiochia és más keleti nagyváros ellenséges bennszülöttjei között élő előkelő görögökhöz, akiknek oly drága minden régi hellén emlék és hagyomány, mint az Indiában élő angoloknak az angol történelem.
A klasszikus görög irodalom elsősorban élőszóbeli előadásra készült: színpadra, szószékre, dalolásra, recitálásra.
A hellénisztikus irodalom már könyvirodalom. Az ókor könyve az egyiptomi „mocsári kása“ nevű növény beléből készült papirusztekercs. Ebben a korszakban, amikor az egyiptomi Alexandria veszi át a szellemi vezetést, a könyvek példányszáma rendkívüli mértékben megnövekszik, megépítik a nagy könyvtárakat, amelyek közül éppen az alexandriai a legnevezetesebb.
Az olvasásra szánt könyvirodalom új műfajokkal lép elő
Ilyen a levél, a szatíra, az életrajz, útleírás, esszé, memoár, utópia, aforizma-gyűjtemény, majd később, mindent legyőzve, a regény. A nagyvárosi élet új hangulatokat hoz az irodalomba: az idillt, a szentimentalizmust, az impresszionista finomságokat és öncélú erotikát. A szerelem mindig a magasabb életérzés utolsó bástyája, amikor heroizmus, közösség, vallás már nem képesek az embereket a körmük hegyéig átfűteni.
Az új műfajoknak és az új hangulatnak legfőbb jellemvonása az intimitás. A hellénisztikus költő intimitásokat mond el az istenekről, Berenice királynő hajfürtjéről, a halászokról, az utcalányokról. . . A nagyvárosi „beavatottság“, a késői civilizációk hajlama a kisművészet iránt és a görög közvetlenség és világosan látás találkozik össze ebben a tehetség irányban.
E kor szellemi életének középpontja Alexandria, a Ptolomaiosok fővárosa a Nílus-deltában, az első világváros. Athén teljesen elveszti gyakorlati fontosságát, csendes kis egyetemi város lesz, olyan, mint napjainkban Oxford.
A hellénisztikus kor irodalmának szellemét középpontjáról „alexandrinizmus“-nak szokás nevezni. Ezt a műszót általában elítélő értelemben használják. Az olyan művészetet nevezik alexandrinnak, amelyből hiányzik az eredetiség, az alkotó lendület, csak iskolás törvények aggályos teljesítése útján jön létre.
A hellénisztikus kor tulajdonképpen nem érdemli meg, hogy csak ilyen tagadó értelemben beszéljünk róla. A teremtő lendület nem veszett el: mutatja a kor művészet- és filozófia-története.
Ekkor keletkeznek az oly nagy kihatású filozófiai iskolák: a cinikusok, sztoikusok, epikureusok és szkeptikusok irányzata. Ekkor él a görög filozófia nagy összefoglalója, Arisztotelész; ő az első Poétika szerzője is; a drámáról vallott felfogásával már foglalkoztunk. A kor irodalma pedig közvetlenül is, de főkép közvetve, a belőle táplálkozó latin irodalmon keresztül, döntő hatást gyakorolt az európai irodalomra.
A mai ember számára a késői görög irodalom különösen azért érdekes,
mert kísértetiesen hasonlít a XIX. századi és a mai irodalomra.
Megtaláljuk benne irodalmunk úgyszólván valamennyi irányának megfelelőjét: a romantikát, a realizmust, az impresszionizmust, az expresszionizmust és a népiességet, a dráma csődjét és a regény fokozatos térhódítását, az életrajz és útleírás divatját, az irodalom megoszlását elit- és közönségirodalomra.
A kísérteties párhuzamokat bizonyára még messzire lehetne vezetni, ha több emlék maradt volna ránk, de sajnos, a hellénisztikus irodalom nagy része elkallódott. Az utóbbi évtizedek egyiptomi ásatásai azonban jelentékenyen növelték a korra vonatkozó irodalmi ismereteinket.
Az utókor csak kevéssé, idézetekből és latin átdolgozásokból ismerte Menandroszt,* az új-attikai komédia legnevezetesebb művelőjét, amíg 1905-ben egy szerencsés papirusz-lelet folytán elő nem bukkant négy nagyterjedelmű töredéke.
Menandrosz a komédiát a megváltozott társadalmi és politikai körülményeknek megfelelően szalonképessé tette. A komédiából már előbb, az ún. közép-attikai korszakban kimaradt a kórus, a parabasis és velük a személyeskedés, az aktuális vonatkozások, a képzelet szabad csapongása. A drasztikumot pedig finom erotikával helyettesítették, szóval kimaradt minden, ami Arisztophanész naggyá tette.
És mi jött helyette? Elsősorban a „jellemek”. Menandrosz színműveiben típusok szerepelnek: a morgó öreg, a barátságos öreg, a könnyelmű fiatalember, a komoly fiatalember, a ravasz rabszolga, a jólelkű kéjhölgy stb. A kor emberét a típusok nagyon érdekelték: ekkor írta meg T(kb. 372—28 sokat utánzott Jellemek c. munkáját.
Menandrosz még nem alexandriai, ő még mind a nagyközönség, mind az elit számára írt. A kettészakadás Alexandriában állt be.
Miránk csak az elit-irodalom kicsiny töredéke maradt. Nem igen tudjuk, mi szórakoztatta az alexandriai színházak közönségét, mit énekeltek a kikötőmunkások kedvesei, mit olvastak az iskolás gyerekek. 1891-ben, majd nagyobb mértékben 1926-ban felbukkantak ásatás közben Hérondasz mimusai. Ezek egy kis fényt derítenek a kor közönség irodalmára.
Az információ, amelyet így nyerünk, eléggé megdöbbentő.
Hérondasz mimusai „életből ellesett” párbeszédek; a tudósok szerint egy vagy két színész adta elő az ilyen mimusokat. Tárgyuk oly alaposan naturalista, amilyen életidegen az alexandriai elit-költészet. Oly alaposan naturalista, hogy szinte Arisztophanész is jólnevelt hozzájuk képest. Bármennyire is hasonlított az alexandriai kor a miénkhez, annyi kétségtelen, hogy mi illedelmesebbek vagyunk.
Az elit-költészetben úgy látszik két ellentétes irányú költői iskola állt egymással szemben: mai terminológiával új-klasszikusoknak és új-népiesekneklehetne őket nevezni.
Az alexandriai új-népiesség legnagyobb képviselője Theokritosz. (Szül. 305.) Műfaja, a bukolika, a pásztori költemény, az ő hagyományát követte az irodalom további történetében.
Maradandó, nem csökkenő hatását természetérzékének köszönheti. A tájak, amelyeket jelenetei hátteréül néhány sorral odarajzol, mindmáig édes illatú, árnyas és szelíd tájak, olvasása közben a Dél varázsa birtokába veszi a lelket. „Ha valaki megkérdezné tőlem” — írja Babits Mihály — „melyik az a görög költő, akit olyan élvezettel olvashat, mint egy modern nagy lírikust, egyikét az emberi nyelv és lélek kéjes nagy muzsikusainak . . . : habozás nélkül Theokritoszt ajánlanám”.
A tájat Theokritosz fedezte fel az irodalom számára.
A klasszikus görögöt még nem érdekelte a táj, még túlságosan közel volt hozzá. Athén kisváros, Platónból tudjuk, hogy az emberek kisétálnak az Ilisszosz partjára és a vízbe lógatták lábukat.
Alexandria nagyváros és körülötte nincs táj, hanem sivatag. Theokritosz nosztalgiája szicíliai ifjúkorának tájai után teszi tájköltővé a nagyváros rabságában, költészete azóta is magával ragadja a városi olvasót. A táj szeretete nagyvárosi vonás; az után vágyódunk, ami messze van.
A természet felfedezését, Rousseaut, a nyugat-európai kultúrkörben is nyomon követi az irodalmi népiesség. A természet szeretetéből következik a természetes ember kultusza. Theokritosz a pásztorért rajong, költeményeiben pásztorvilágot rajzol. Stílusa is népies: egyszerű, dallamos, mint a nép énekei és realisztikus, mint az alsó osztályok irodalma, mint Hérondasz, anélkül, hogy oly szemérmetlen volna,
mint az.
Pásztorvilágát rendkívül rafinált, késői művészettel rajzolja: pásztorai ugyan még igazi pásztorok, beszél juhbőr subájuk rossz szagáról, vigyorgásukról, együgyűségükről — de másfelől mégis már jelmezes úriemberek ezek is, mint az elkövetkező évezredek irodalmi pásztorai: mihelyt lehet, dalnokversenybe kezdenek.
Már az a gyanú is felmerült, hogy Theokritosz költeményei valóságos, élő, kosztümös előkelő urakról szólnak, hiszen maga Theokritosz is pásztor néven szerepel egyik költeményében; lehet, hogy az alexandriai úri társaság bizonyos alkalmakkor pásztor öltözetet vett fel és igyekezett tőle telhető módon pásztoriasan viselkedni, akárcsak a XVIII. század udvari népe.
A mai olvasót nem a dalnokversenyek bűvölik el, hanem a csodálatosan élő jelenetek. Adottisz Ünnepére Menő Asszonyok, a női előkészületek minden kedves részletével. A Szerelmi Varázs, egy leány varázslattal próbálja visszatéríteni hűtlen kedvesét és közben elmondja az isteneknek szerelme történetét.
Az Aratóünnep idillikus leírása, a Halászok párbeszéde és az az igazán népi frissességű párbeszéd Daphnis és a pásztorlány közt, amelyet Babits Mihály magyarra fordított (bár ez talán későbbi mű). Polyphémosnak, az egyszemű küklopsznak panasza, hogy Galathéia nem akarja viszont szeretni, pedig ő már mint kis küklópsz, mikor még anyjával járt virágot szedni, már akkor is szerette.
Az új-klasszikusok feje Kalimakhosz **.
Tudós, filológus költő. Verseit idézetekkel, utalásokkal tömi tele, amelyeket csak tudós és költő kartársai értenek meg; és nyilván magában örül, hogy azok sem mindig. Történelmi ember, semmi sem érdekli, ami egykorú és minden, ami régi, ami hagyomány.
Különösen a vallási hagyományok érdeklik, a kultuszok és szokások keletkezéséről szóló helyi mondák; ezeket gyűjtötte össze Okok című tankölteményében, amely Ovidiuszon keresztül hatott a későbbi irodalomra. Ez az alexandriai attitűd a mithosszal szemben: éltető erejét már elvesztette, de tovább él, mint ismeretanyag, mint tudomány és mint ilyen, még ihleti a tudós költőt.
Szeszélyes, csapongó kompozícióval élénkítette a régi mondákat; nem időzött sokáig egy tárgynál, nehogy megunja az ideges alexandriai olvasó. Szellemes és eredeti, bármilyen régi témáról beszél is; néha groteszken eredeti.
Artemis már csecsemőkorában az örök szüzesség ajándékát kéri Zeusztól, Apollón pedig rajta is túltesz koraérettségben, még meg sem született és már az anyaméhből irányítja anyja útját és próféciákat hallat. Az ember hajlandó azt gondolni, hogy himnuszait talán már ironikusan értette, maga is mulatott a királyfin, akit az istenek örök éhséggel sújtottak és felette az egész családi vagyont. Kalimakhosznak mindössze hat himnusza és néhány kitűnő epigrammája maradt ránk.
Hasonlóképp fogta fel a mítoszt Kalimakhosz tanítványa, Rodoszi Apollóniosz is. Kalimakhosz kis epyllionókat írt, türelmetlen olvasóira való tekintettel, Apollóniosz komoly nagy eposzt, az Argonautikát. Ő vezette be a szerelmet az epikába; műve nagy tanítványán, Vergiliuson keresztül él tovább.
A hellénisztikus kor nagyon szerette a regényes útleírásokat, a regény őseit. Ezek közé tartozott Euhémerosz híres műve is, amelynek szövege nem maradt ránk.
Euhémerosz utópia-félét írt egy távoli boldog szigetről. Az arra járó utazó megtudja, hogy az antik istenek valamennyien emberek voltak, mint nagy uralkodók és hősök éltek a távoli szigeten. Haláluk után a nép isteni tiszteletben részesítette őket, így keletkeztek az istenek. A mítosz racionalizálása ez, további lépés a görög istenek irodalomtörténetében; de még mindig nem az utolsó.
* Menandrosz K r. e. 343—291. Élete nagy részét peiairoszi villájában élte le, nagyon gazdag volt, Ptolomaiosz Sótér alexandriai meghívását visszautasította. A négy nagy töredék cím e: A döntő
bíró, A lenyírt lány, A samosi nő, Hérosz.
** Kalimakhosz K r. e. 310 és 240 közt élt, az alexandriai nagykönyvtár könyvtárosa volt, ő állította össze a könyvek katalógusát.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Illusztrációk: Wiki, Pixabay
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több irodalom
