Ritka, rezonáns bolygórendszert térképeztek fel

rezonáns bolygórendszer

Ritka, rezonáns bolygórendszer kering a HD110067 katalógusjelű csillag körül


A HD110067 katalógusjelű csillag csaknem száz fényévre van a Földtől. Az északi éggömbön, a Bereniké Haja (Coma Berenices) csillagképben figyelhető meg. Tömege és sugara is a Napénak körülbelül nyolcvan százaléka.

A NASA TESS űrtávcsöve 2020-ban csökkenéseket észlelt a csillag fényességében. Ez pedig arra utalt, hogy bolygók haladtak át a korongja előtt. Az előzetes elemzés két lehetséges bolygót mutatott ki.

Két évvel később a TESS újra észlelte a csillagot, de a korábbi és az új adatok együttes elemzése kizárta az eredeti értelmezést. Helyette két másik, az első magyarázatban szereplőktől különböző bolygó létezését valószínűsítette. Bár ezek a detektálások az elsőknél sokkal kevésbé voltak bizonytalanok, a TESS adataiból sok minden még mindig nem volt érthető. Ekkor kezdtek el érdeklődni a jelenség iránt Rafael Luque (University of Chicago) és kollégái. Ezután az Európai Űrügynökség (ESA) exobolygókutató Cheops-űrtávcsövének adatait is felhasználták a kutatás során, amelyben magyar csillagászok is részt vettek.


A Cheops szorgalmasan kémleli a kozmoszt

Összesen hat bolygót találtak

A kutatások eredményeként sikerült a rendszerben egy harmadik bolygó jelenlétét is megerősíteni, miközben megtalálták a kulcsot is a rendszer értelmezéséhez. Egyértelművé vált ugyanis, hogy a három bolygó úgynevezett rezonáns pályákon kering a rendszerben. Vagyis előfordul, hogy a keringésük során egymáshoz közel érnek, és ilyenkor gravitációs hatást gyakorolnak egymásra, ami pedig módosíthatja a pályájukat. Ez azonban kényes egyensúlyt jelent, és a legtöbb esetben előbb-utóbb véget ér a rezonancia.

A megfigyelések alapján itt viszont még további pályarezonanciákra következtettek. Ezekből, valamint a fennmaradó megmagyarázatlan adatokból kalkulálták ki másik három bolygó jelenlétét. A bolygók a Neptunuszra hasonlító, de annál kisebb gázbolygók.



Rezonáns bolygórendszerek

A rezonáns bolygórendszerek azonosítása azért rendkívüli jelentőségű, mivel a rendszerek kialakulásáról és a közvetlenül azt követő időszak fejlődéséről árulkodnak.

“Úgy tűnik, a bolygók többnyire rezonáns pályákon keletkeznek a csillagok körül, ám nagyon könnyen elhagyhatják azokat a legkisebb zavarok (perturbációk) hatására is. Például egy nagyon nagy tömegű bolygó, a közelben elhaladó másik csillag, vagy akár egy hatalmas becsapódási esemény is könnyen véget vethet a kényes egyensúlynak” – magyarázták a kutatók.


Az ábrán a bolygók mozgásának leírása látható: a b bolygó hatszor kerüli meg a csillagot, míg a g egyszer. Az e négyszer, míg az f háromszor. A c háromszor, míg a d kétszer.

A csillagászok sok olyan rendszert ismernek, amely több bolygóból áll, de ma már nem áll fenn benne rezonancia.

A keringési periódusokból viszont arra lehet következtetni, hogy a múltban valamikor ez lehetett a helyzet. A rezonanciaállapotot sokáig megőrző bolygórendszerek mindenesetre ritkák, a kutatók szerint az összes bolygórendszernek csak körülbelül egy százalékát adják. Ezért is különleges és további vizsgálatokra érdemes rendszer a HD110067, amely a kialakulása óta eltelt több mint egymilliárd évet alapvetően változatlan állapotban töltötte.

A kutatók eddig mindössze három olyan rezonáns bolygórendszert találtak, amelyben hat planéta van, és ebből kettőt a Cheops-úrtávcső segítségével fedeztek fel.

“A Cheops új felfedezése fényesen igazolja, hogy a jó tíz évvel ezelőtt megfogalmazott működési elv, az égen szinte bármikor, bárhova irányítható ultrapontos űrfotométer koncepciója kiválóan működik. Az amerikai TESS-űrtávcső által talált egzotikus rendszer valódi természetét soha nem ismerhettük volna meg a Cheops rugalmas és célpontokhoz alkalmazkodó adatgyűjtése nélkül” – hangsúlyozta Kiss László, a Cheops-konzorcium tudományos irányító testületének magyar tagja.


A szomszédos bolygók kölcsönhatásából egyedi mintázat rajzolódik ki

A HD110067 a legfényesebb csillag, amely körül legalább négy bolygó kering. Mivel ezek mindegyike a Neptunusznál kisebb méretű, és valószínűleg kiterjedt légkörük van, ezért ideális célpontok a NASA/ESA/CSA James Webb-űrtávcső és az ESA jövőbeli Ariel- és Plato-űrteleszkópjai számára, amelyekkel a bolygók légkörének összetétele is tanulmányozható lesz majd.

A felfedezéshez Bárczy Tamás (ADMATIS Kft., Miskolc), Csizmadia Szilárd (Institut für Planetenforschung, Deutsches Zentrum für Luft- und Raumfahrt, Berlin), Kiss László (HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont, Budapest), Simon Attila (Abteilung für Weltraumforschung und Planetologie, Physikalisches Institut, Universität Bern, Bern) és Szabó M. Gyula (ELTE Gothard Asztrofizikai Obszervatórium, Szombathely) munkája is hozzájárult.

Forrás: MTI, képek: ESA, ESA

Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!


Kedves olvasó,

ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért, 2200 forint támogatásért elérsz minden támogatói tartalmat, a heti videókat és írásokat is. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).

Ha egyik mód sem megfelelő neked, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a hello@centauriweb.hu vagy a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is megköszönve, és remélve, hogy szövetségesek leszünk.   

még több kozmosz

Visual Portfolio, Posts & Image Gallery for WordPress

még több kutatás

Visual Portfolio, Posts & Image Gallery for WordPress

Ma van a fény napja

2015-ben világszerte a fény nemzetközi évét ünnepelték, az UNESCO általános konferenciáján pedig úgy döntöttek, 2018-tól ünneplik világszerte a fény napját…Tovább

2 hozzászólás

  1. Milyen érdekes alakja van a Cheopsnak- olyan mint egy szék, amiben egy fejetlen ember ül, levágott lábakkal, s nadrágszáron néz ki a végtelenbe valami:-)) elég morbid tudom. A bolygók kölcsönhatásából kialakuló mintázat pont olyan mint az atomok szerkezete- középen a mag, körülötte az elektronok- Bohr zseni volt. Megnéztem a 4K-s videót a Marsról, 5.56-nál van egy kék öböl kép, aminek a kontúrjánál pont olyan a távoli , mint Badacsony a Balaton túlfeléről nézve. Jó látni, hogy több mint 100 év távlatában milyen sok magyar kutató vesz részt a távoli galaxisok megismerésében.

  2. Vajon a mi naprendszerünkkel mi a helyzet? Volt rezonáns valaha?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük