Halló? Halló! | Kiállításon elevenedik meg a telefon története
Én még a vezetékes telefonok korszakában nőttem fel. Emlékszem, milyen nagy szó volt, amikor bevezették hozzánk a vonalat. Nem kellett már átmenni a szomszédba, ha fel akartunk hívni valakit vagy hívást vártunk. Fel lehetett tárcsázni a pontos időt, a különleges tudakozót és a telefonos mesemondót is. Ilyen szolgáltatások voltak. Néha csak azért hívtam fel valamelyiket, hogy tárcsázhassak, mert azt úgy szerettem. Hajdanán mennyi időt eltöltöttek az emberek tárcsázással… Ma csak két gombnyomás felhívni valakit. Vagy még annyi se. (Ilyenkor merül fel a kérdés, hogy mire használjuk a felszabadult időt.)
Aztán jött egy csomó téves hívás, amelyet zavart bocsánatkérések, magyarázkodások vagy épp hitetlenkedések és számegyeztetések követtek. Volt, hogy nem volt otthon, akit kerestek, ilyenkor gyakran át kellett adni az üzenetet. Jöttek a vaskos telefonkönyvek, amiből kettőt már sámliként lehetett használni, és velük érkezett a kísértés a telefonbetyárkodásra: hogy felhívjunk véletlenszerűen kiválasztott idegeneket, és megkérjük őket, hogy mérjék le a zuhanyrózsa lyukait.
Galaktikus utat tett meg
azóta a telefon, az információáramlás és az adatvédelem. Most viszont ezt a múlt ködébe vesző korszakot idézi meg a Kiscelli Múzeum Halló? Halló! című kiállítása, amely a 19. század végétől napjainkig nyújt betekintést a telefonálás technika- és kultúrtörténetébe.
Mint Perényi Roland, a Kiscelli Múzeum igazgatója, a kiállítás egyik kurátora elmondta, a telefonálásnak nemcsak a technikatörténetét szerették volna bemutatni, de megpróbálták a telefonnak mint tárgynak, illetve a telekommunikációnak a kultúrtörténeti vagy társadalomtörténeti hatásait is a közönség elé tárni. Ebben számos gyűjtő – köztük a kiállítás másik kurátora, Bende Károly is segítségükre volt. A tárlat kurátora volt mellettük Balla Loránd is.
Soha nem volt még ennyi interaktív elemben bővelkedő tárlat a múzeumban, melynek pincéjében kilenc termet töltenek meg a telekommunikációs emlékek. A látogatók például visszarepülhetnek az időben és felhívhatják egymást régi telefonokon. A retróhangulatról speciális filmek, zenék, hanghatások, telefoncsörgések és telefonbeszélgetések gondoskodnak.
A tárgyak részben
a Kiscelli Múzeum Műszaki gyűjteményéből kerültek a reflektorfénybe, emellett láthatók magángyűjtőktől kölcsönzött antik készülékek, illetve más közgyűjteményekből – köztük a Postamúzeumtól, Budapest Főváros Levéltárától és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtártól származó tárgyak, dokumentumok, plakátok is.
A történeti anyag mellett kortárs művészeti alkotások és projektek is szerepelnek, ahol a telefon motívuma helyet kap. Minden teremben más-más témát dolgoztak fel. Megismerhetjük a telefonálás kultúr- és társadalomtörténetét, a különböző kis- és nagyipari telefongyártókat. Bepillanthatunk a telefonközpontok és a nyilvános telefonálás történetébe, a rongálások problematikájába, és láthatunk speciális munkatelefonokat, köztük cselédhívókat és tűzjelzőket is. Bemutatják a Horthy Miklós különvonatán használt kézi kapcsolású telefonközpontot és Kádár János irodai kisközpontját is. Emellett hallható számos érdekes telefonbeszélgetés, például a Washington és Budapest közti első beszélgetést megörökítő filmhíradó részletében.
Forrás: MTI | Borítókép: Unsplash
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több történelem
Debrecenben a Szabó Magda emlékházban, ha felveszi az ember a régi klassz fekete tárcsás telefont a dolgozó szobájában , Ő beszél hozzánk:-)
A Netflix valaha volt legjobb sorozata a „Lányok a vonalban”- százszor újra tudnám nézni, a telefon központ indulásától a 20-s évektől 4 fantasztikus nő barátsága akik egy olyan átdugdosós központban találtak munkát- a sztori egészen a nácik hatalomra jutásáig tart. Az én szüleimnek is sokára lett vonalas telefonja, az egyetemről úgy telefonáltunk haza, hogy felhívtuk a faluban az egyetlen telefon fülkét ami posta előtt volt felállítva, a mamák meg ott sorakoztak és várták a hívást:-)))
…aztán voltak még az ikerkészülékek, és volt telefonébresztő és R-beszélgetés is. S a nyilvános telefonfülkékről és a tantuszról – később a telefonkártyáról – ne is beszéljünk.
Csak ami hirtelen eszembe jutott… 🙂
Igen- leesett a tantusz:-))))