Gyurgyalagtelepítés | Most már biztos fészkelő a gyurgyalag!
Ha minden így mehetne az úgynevezett életben, akkor mindig mindenki boldog volna, s az élet egy irgalmatlanul hosszú és pompás diadalmenet lenne. 2025-ben egyelőre minden kedvez, és szinte minden a számításaink szerint alakul, bár azért hozzá kell tenni: 25 év után. Gyurgyalagok (Merops apiaster) telepítése a megfelelő helyen nem tartozik a legesélytelenebb és legbonyolultabb feladatok közé, de azért ehhez a mondathoz is hozzá kellett tenni: a „megfelelő helyen”. Mert azért speciális igényű, fokozottan védett madárfajról van szó, szóval, ami első látásra nem is annyira bonyolult, amikor a kivitelezés jön, mégis megremeghet az ember keze.
- Hol bontsa meg az addig háborítatlan talajt, és mekkora falat készítsen?
- Mennyi idő lesz, mekkora költség?
- Hány lyukat fúrjon rá?
- Mekkora lyukakat és milyen mélységig?
- Mivel fúrjon?
Ha kiderül – amint nálunk –, hogy az ideálisnál messze kötöttebb a talaj (homok vagy lösz helyett agyag), akkor mit tegyen? Marad akkor még esély?
Minderre meg kell válaszolni, és ha a kötött talajjal szembesülünk, meg kell hozni azt a döntést is, hogy akkor a teljes járatot el kell készíteni a madarak számára, ezzel is mentesíteni őket a fáradtságos munka legjavától. A költőüreget csak azért nem készítjük el, mert arra nincs még ismert technológia. Ha a gyurgyalaglyukfúrónk első alkalommal nem működik, át kell gondolnunk újra, és egy második körben új gyurgyalaglyukfúrót kell tervezni és készíteni.
Mindezt végig kell gondolni és csinálni, míg megszületik az eredmény.
Szóval, talán mégsem annyira sima ügy ez. Arról nem is szólva, hogy régóta mondjuk: vizes élőhelyre azért is szükségünk lenne, hogy a gyurgyalagnak legyen elég rovar, főként szitakötők. Nem mindig elég fészekhelyet adni, sokszor szükséges megteremteni hozzá az élőhelyet, a táplálékbázist is. Nem véletlenül szántuk el magunkat a gyurgyalagfal kialakítására épp akkor, amikor az első vizeinket is létrehoztuk. Mert most éreztük úgy, hogy a mézelő zónák és a vizek együtt jelenthetnek annyi többletet, ami eltarthat egy gyurgyalagkolóniát.
Talán ezért alakult úgy, hogy 2025. április 23., a gyurgyalagfal elkészítésének napjától fogva minden áldott nap láttunk gyurgyalagokat (többször láttuk az elmúlt hónapban, mint előtte 10 év alatt összesen), és már a harmadik napon gyurgyalagok vizslatták az új falat, és akadt egy olyan pár is, akik hetek óta nem mozdulnak a fal mellől. Szakadatlanul ücsörögnek a villanydrótokon, de időnként a falat is látogatják. Közelebbit azért nem tudtunk egy ideig, mert a nyugalmuk érdekében nem mentünk a fal közelébe. A pár kitartása egyértelművé teszi a fészkelést, de még vártunk valami jelre.
2025. május 22-én nem sokkal dél előtt
a gyurgyalagpár végre egy kicsit odébbrepült. Nem a fal melletti villanyvezetékeken ücsörögtek, hanem átmentek a Kispatak partján álló kiszáradt diófára (a száraz fákat imádják, ahogyan azt pár éve, amikor rekordszámban jártak nálunk, megírtam itt). Ezt kihasználva odasomfordáltam a falhoz. S milyen jól tettem! Az egyik általunk 150 centiméter hosszan kifúrt lyukat egyértelműen továbbépítették. A bejáratban rengeteg agyagtörmelék volt, a bejárat alatt pedig, a talajon is ott volt az a föld, amit a járatból kikapartak. Ráadásul elég sok. Nem tudni, hogy a járatot meghosszabították-e, vagy rögtön a fészkelőüreg elkészítésének láttak neki, hisz elvileg akár 100 centivel is beérhetik, de vannak párok, akik két méterig meg sem állnak, szóval, ezt nem tudni. Azt viszont igen, hogy a járatunk elég volt a gyurgyalagok lekenyerezéséhez.
Fontos dolgot tudtunk meg!
Most már nem kétséges, hogy bár nyilván nehezebben, de boldogulnak az agyaggal is. Nem olyan porlékony, kellemes formában jön ki az üregből, mint a homok vagy a lösz, hanem körülbelül milliméteres göböcskékben, de ha nagyon akarja a gyurgyalag, ki jön az! Ez fontos új tudás, ami vérmes reményekre adhat reményt.
Szóval, most már fogalmazhatunk birtokosban is: mondhatjuk, a gyurgyalagjaink immár fészkeléshez kezdtek. Ez egyébként a Nagyberekből végzett napi megfigyelések során is világos volt abból a dinamikából, amit a madárpár mozgása mutatott. Először is idejük 80 százalékát üldögéléssel töltik. Időnként elreppennek és elkapnak egy-egy repülő rovart. Nem járnak ki máshová vadászni. A fal 100 méteres körzetében vannak szüntelen. Ez erős jelzés a rovarvilágunkról is. Ez a 100 méteres kör eltartja őket. Ez nagyon jó hír.
Időnként viszont az egyik madár eltűnt a falnál. Ilyenkor a másik még éberebben figyelt a dróton és sokat hangoskodott. Már bő egy hete úgy sejtettük, hogy ilyenkor az egyik madár az üregen dolgozik. Aztán 10-20 perc múlva kijött és visszaült a párja mellé. Ez rendszeresen ismétlődött, tehát abban biztosak lehettünk: használják az üreget. Azt nem tudtuk, képesek-e továbbfejleszteni.
Egy pár gyurgyalag fészkelése tehát biztos.
Bármi történik is, most már ezt nem veheti el tőlünk senki. Más kérdés, hogy mi lesz a végkifejlet, és látunk-e majd kirepülni fiókákat, beszélhetünk-e majd sikeres költésről is.
2025.05.25-én mintha fordulat állt volna be a gyurgyalagfalnál.
Ugyanis megjelent legalább még egy, de lehet, hogy még kettő pár. Nem akartunk közelebb menni, messziről figyeltük a fejleményeket. Egy új pár biztosan volt, de lehet, hogy kettő is (összesen tehát már három). Az új pár viselkedése feltűnően más volt. Az egyik madár szabályos berepüléseket, terepszemlét végzett a birtok fölött. A régi pár ez idő alatt sem hagyta el a fal körzetét. Később láttunk egy légiperpatvart is. A falhoz is történtek berepülések. A perpatvar abból alakulhatott ki, hogy a régi párunk akarta közölni az újakkal: a legjobb állapotú járat, amelyen dolgoznak, az övék, és azt más nem használhatja. Talán az új pár ugyanazt az üreget nézte ki magának, amit a régi párunk érthető módon nem nézett jó szemmel.
Igaz, 26-án ismét csak az „ősgyurgyalagjainkat” láttuk, de amikor ismét alkalom nyílt a fal ellenőrzésére, meglepve (és örömmel) láttam, hogy az első üreg szomszédságában egy másik üreg bejáratában is megjelentek a göböcskék, tehát valaki azon is dolgozott. Nem valószínű, hogy ott is az őspárocskánk kaparászott, sokkal valószínűbb, hogy egy új pár is próbálkozott. De nem tudni még, alakul-e még valami vagy marad az alappárunk. Ami viszont biztos: A nap bármely pillanatában vethetünk pillantást a fal melletti vezetékekre, ott fogjuk látni a szorosan egymás mellett ülő alfa gyurgyalagpárunkat.
Borítókép / illusztrációk: Pixabay
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Ennek is nagyon örülök! 🙂 🙂
Ez nagyon jó hír, hajrá szépségeim!
Végül is nem mondtad el, milyen szerkezettel fúrtátok ki a gyurgyalag falat- említetted, hogy valamelyik szomszéd segített összefabrikálni valamit. Nagyon szép madarak- a hűség és a gondoskodás szimbólumai . Vajon az összetartozásnak is van egy varázsanyaga a madaraknál? A párzásról a volt anatómia professzorom aki egész életében a tobozmirigyet kutatta, azt mondta a benne lévő melatonin szint szabályozza, ami meg a napfénnyel van összefüggésben.