Az a harang, amit még sosem húztak meg bennem | Fotók Máltáról

Málta fotók | Földközi-tenger

Az a harang, amit még sosem húztak meg bennem | Fotók Máltáról


Színnel lélekkel | Fotó: Centauri


“Nem azt látom jónak, amit annak tartanak, hanem azt, amit az óceán a homokkal akar, amit a szél a vízzel, a víz a parttal, a part a szemlélővel”

…van a helynek, hegynek, tengernek és óceánnak ereje; az útnak dimenziója, táguló mindensége, amely a konkrét felől az univerzális felé halad, a mulandóból az örök felé tart, ha nem is nyílegyenesen; újra gombol mindent, újra öltöztet, új ember megszületését akarja, s azt jobban, mint én bármely utat valaha is akartam.

Így aztán újra és újra alulmaradok, győz az út, győz a táj, győz egy máltai nyereg, váratlanul felcsap hozzám a tenger, váratlanul jön az óceán és elidegenít, minden mulandótól s magamtól is; nem én tervezem az utat, már az út tervez engem;

nem azt írom, amit akarok,

hanem azt, amit az út diktál bennem; nem azt látom jónak, amit annak tartanak, hanem azt, amit az óceán a homokkal akar, amit a szél a vízzel, a víz a parttal, a part a szemlélővel; amit a hanga akar, amit a szula akar, amit egy kanyargó ösvény a világ végén, amit az a nyelv, amit mindenütt beszélnek. Az a harang, amit még sosem húztak meg bennem. Az a harag, amit sosem húzott még a Hold apályba.

A lelkesültség, aminek sosem volt még teste. Az a szív, ami most dobban először, ami eddig csak várt, és halkan rezgett.

Földön éltem mindig, de Földlakóvá csak most válok. Szerelmes voltam mindig, de most jutottam el az első csókig. Öleltem mindig, de most először ölelnek vissza.

Éltem is, most és mindig, de a vér csak most indul meg bennem. Láttam mindig, de csak most látom, korábban mit láttam.

Megvilágosodom. Lassan megértem, hogy már régesrég megtértem.




Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!


Kedves olvasó,

ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).

Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!   

még több “Színnel lélekkel”

Visual Portfolio, Posts & Image Gallery for WordPress

“Engedjétek hozzám a gyermekeket!”

Először megszakad az állat és az ember közötti természetes viszony, azután felborul az ember és ember közötti is, az egyik a másiknak egyenes és végzetes…

5 hozzászólás

  1. Málta! 🙂
    Ami ezt az írást kihozta belőled, és aminek ezeket a remek képeket is köszönhetjük. Az első út…

    De jó is volt még akkor! Ti teli voltatok tervekkel és reményekkel, mi kíváncsisággal és izgalommal, hiszen egy nagy rejtvényként raktatok elénk mindent. Találgathattunk, hogy merre jártok éppen, és mi lesz a következő úticél.
    Aztán jött a covid, ami keresztülhúzott mindent, törölt minden tervet és reményt. 🙁
    Pedig mennyi ilyen szuper írás és fotó születhetett volna még!

    1. Author

      A helyzet az, hogy nem egészen tettünk le erről a tervről még – ha maradunk és marad a Cenweb, és alkalom nyílik rá, vagy alkalmat teremthetünk rá valamiként, elővesszük megint.

      1. Ennek nagyon örülök! Bevallom, kicsit reménykedtem is. 🙂
        (Akkor talán a Galambok is újra lendületet vesz…)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük