Megérkeztek a fogoly ragadozói is! | videók!
2024.08.28-án fordult a kocka a foglyok visszatelepítésének történetében.
Legalábbis nagyot változott a kivadult foglyaink élete, pontosabban annak a három példánynak a napi menetrendje, akik rendszeresen jönnek vissza az Angolkertbe, a kisházhoz, mondhatnám így is: a fogolyházhoz.
Amint korábban elmondtam podcastben, a napi menetrend szerint kora hajnalban érkeznek nagy hangoskodással, egymást hívogatva, majd sokszor nappalra eltűnnek, hogy aztán a szürkületi órákban ismét mutatkozzanak.
Az utóbbi egy hétben ez a menetrend csak annyit változott, hogy nap közben is egyre többet voltak a kisháznál – ez tette lehetővé azt is, hogy először lőhessek róluk normális fotókat – s most már szinte az egész napjukat a kisház bejáratának környékén töltik.
Általában hárman.
Van egy negyedik példány is, akit időnként hallunk a birtoktól északra, és talán két esetben fel is bukkant ezzel a hármas kis kötelékkel együtt, de alapvetően három madarat látunk egyelőre rendszeresen.
Rejtély, hogy ez a negyedik példány miért csak időlegesen csatlakozik a kis csapathoz.
Tartozom még egy részletes beszámolóval arról, hogy a foglyok milyen jól boldogulnak odakint, és mivel huzamos időt töltenek a közelünkben, nem kell keresgélnünk őket a birtokon vagy a tágabb környéken (ahol lehetnek esetleg további foglyok is), így idült időhiányom ellenére is sokat figyelhetem őket.
Azért jegyezzük meg hamar, hogy amikor először szöktek ki foglyok, alig reméltem, hogy viszontlátom őket. Amikor pedig először sikerült megfigyelni vadon foglyot, az is csak egy röpke összekoccanás volt egy példánnyal az út szélén, fotó nélkül.
Ehhez mérten sosem remélt ajándék az élettől és a foglyoktól – legalábbis ettől a három példánytól –, hogy lassan két hete folyamatosan látjuk őket, folyamatosan tanulmányozhatjuk a viselkedésüket és persze sok felvételt is készíthetünk róluk.
Az utóbbi két hét megfigyeléseire alapozva máris kidolgoztunk egy zsír új kivadítási eljárást; olyan új módszert, amit tudtunkkal nem alkalmaznak sehol, de ami lényegesen megnövelheti a visszatelepítési kísérletek hatékonyságát. Ez pedig egy kipusztulás felé sodródó faj esetén nem elhanyagolható körülmény.
Sok-sok zárójel most egyelőre bezárva, térjünk vissza oda, hogy sokat láthatom most a foglyokat.
Röviden csak annyit:
szemlátomást teljesen felvették a ritmust,
és bár fogyasztják az udvarban szétszórt búzát is (amire sikeresen átszoktattuk őket a tápról körülbelül 2 hónapja), teljesen önellátóak, rendkívül ügyesen és változatosan táplálkoznak. Sőt, a legutóbbi özönvizeket is épségben átvészelték, holott a fogoly rendkívül kényes az esőzésekre, s könnyen megfázik.
A legnagyobb veszély, a legfontosabb rizikófaktor számukra és a visszatelepítési kísérletünk számára is a ragadozók predációja, ami a fogolynál rendkívül jelentős lehet. A fogolynál egyébként is szokatlanul rövid a várható élettartam a vadonban (nem haladja meg a két évet!). A legnagyobb kérdés az, hogy…
- Sikerül-e annyi foglyot szabadon engednünk, hogy ellensúlyozzuk a veszteségeket, egészen addig, amíg erre az ellensúlyozásra már a kitelepített foglyok-fogolypárok maguk is képesek,
- Sikerül-e úgy visszavadítani a foglyokat, olyan állományt kiengedni, ami hatékonyan védekezik az őt ért támadások ellen?
Zárt térben nevelt jószágoknál ugyanis nem ritkaság,
hogy kissé alamuszik lesznek (fácánoknál is ismert jelenség ez), így könnyebben esnek áldozatul. Az emberektől nem kell féltenünk a foglyokat ezen a helyen, viszont a ragadozók nálunk is komoly kérdéseket vetnek fel.
A fogoly legjelentősebb predátora a héja (Accipiter gentilis). Most kivételesen örülhetünk, ha egy faj ritka nálunk.
Főként alföldi területeken a héja lehet akár gyakori is, és ott a fogoly első számú ellensége. Nálunk héja csak elvétve fordul elő, kifejezetten rendszertelenül. Így óvatosan bár, de kijelenthetjük:
A fogoly legfőbb ellenségével itt nemigen kell számolnunk, és ez máris rendkívüli előnyt jelenthet.
Ha eljutunk az első fészkelésekig, egy másik, mindenütt gyakori állatfaj veszélyeztetheti a fészekaljakat: a vaddisznó. Ez megkerülhetetlen probléma, bárhol fognánk is visszatelepítésbe. Olyan területek például, mint a túzok fészkelőterülete, nem véletlenül lövik a disznókat még a természetvédelmi őrök is!
Nem gyilkolási vágyból vagy beteges hajlamoknak léhán engedelmeskedve, hanem szik józan szikár megfontolásból. Másutt a héjákat befogják a foglyos területeken és elszállítják jó messzire.
Sokfelé a sakál is egyre nagyobb gond, nálunk a sakált is pipálhatjuk.
Még egyszer sem sikerült látnom,
bár akadt olyan év, amikor észleltük, és innen 5 kilométerre már ejtettek el sakált. Annyi viszont biztosan nincs – és várhatóan nem is lesz egy ideig –, hogy az a visszatelepítésre érzékelhető hatást gyakorolna. De ha belső Somogyban volna birtokunk vagy Baranya déli részein, főhetne a fejünk a sakál miatt is, s ott talán bele sem vágtunk volna a visszatelepítésbe.
Hihetetlen, de nálunk vaddisznó sem fordul meg sűrűbben, mint a héja. Így a sakállal együtt három súlyos kockázattól úgy szabadultunk meg, hogy a kisujjunkat se kellett megmozdítanunk.
Mindezzel természetesen már az első fogolycsibék megvásárlása előtt számoltunk, hisz alaposan át kell gondolni mindent egy efféle kísérlet előtt.
Nálunk alapvetően három ragadozó okozhat gondot:
- a macska
- a róka
- a nyest.
A csibék nevelése során csupán egy esetben jelent meg a róka a fogolyház bejáratánál és okozott egy kis riadalmat, de nem fért hozzá a foglyokhoz, és minden számításommal ellentétben, nem jelent meg aztán újra és újra. Ezt az egy esetet leszámítva eseménytelenül telt el a csibék felnevelésének időszaka, sőt az első kivadított foglyok első hetei is.
2024.08.28-án kora hajnalban viszont változott a helyzet.
Szokás szerint már hajnali ötkor is dolgoztam, szerencsére fejhallgató nélkül. Azért sem tettem fel a fejhallgatót, hogy halljam a szarvasbőgést. S milyen jól tettem! Amint derengeni kezdett, máris hallottam a már megszokott „kotkodácsolást”, amint a foglyaink lassan közelednek a birtok nyugati részéből az Angolkert kisházához.
Nem sokkal később viszont hangos katatolással és szárnyburrogással felrebbentek, és még a hangok alapján is világos volt, hogy szétszóródtak a kertben.
Amikor a dolgozószoba ablakához léptem, egy ezüstszürke macskát pillantottam meg. A macska viszont szerencsére hamar távozott, és ami még jobb: üres kézzel.
Negyedóra múlva ismét furcsa zajokat hallottam,
mintha valaki az ablak előtti fák törzsén kúszna-mászna. Ilyen hangja van annak is, amikor nyestek kergetőznek a fenyőfák vastag törzsén.
Kipillantva az ablakon ezúttal egy vörös macskát láttam, de az is épp távozott, szerencsére nála sem volt fogoly. A különös hangnak viszont nem találtam okát. De miután harmadszor is hallottam, megint kinéztem, ám akkor már nem macskákat, hanem egy rókát láttam a kisház közelében. Mint kiderült a macskák miatt szétugrott foglyok lassan ismét összeverődtek volna, de akkor jött a róka.
A róka okos volt,
és a kisház falának takarásából próbált rárontani a gyanútlan foglyokra, de azok résen voltak, és rendkívül ügyesen futottak, illetve a nekiiramodásból egészen váratlanul törtek fel a levegőbe, méghozzá rendkívül meredeken.
Az utolsó fogoly, amit a róka üldözőbe vett,
átrepülte a ház emeleti részét is, és ez annyira meglepte a rókát, hogy körülbelül fél percig szó szerint tátott szájjal bámult a tető irányába, a feltörő fogoly hangját pedig nem sokkal később hallani lehetett a birtoktól keletre, kissé messzebbről.
Ezt követően a róka rövid köröket tett, és akkor értettem meg, mi volt az a kaparászós hang. Ezúttal feltűnt megint egy macska, méghozzá egy harmadik, egy fekete, de amikor a róka rástartolt, a macska felszaladt a fenyőkre. Ekkor hallatszott az a hang, ami először a nyestek futkorászására emlékeztetett.
Röviden:
Augusztus 28-án három macska és egy róka is szerette volna megkaparintani a foglyokat reggelire, de egyikük sem járt sikerrel. Rendkívül örültem, bár délelőtt 10 óráig nem lehettem biztos a sikerben. 9 óra körül két fogoly lassan visszatért a kisházhoz, de ők is külön-külön. Az egyik az ablak alatti vadszőlőben lapult viszonylag sokáig – egyedül.
Ketten aztán viszonylag hamar megtalálták egymást, és hamar visszataláltak a kisházhoz is, de a harmadik példány hiányzott. Fel is merült bennem, hogy őt talán valahol mégiscsak elkapták. Benne volt a pakliban. Egy órával később viszont megkerült a harmadik is, és a kis csapat a megszokott kötelékben megkezdte végre a napot, bár szemlátomást jóval óvatosabban, mint annak előtte.
Augusztus 29-én is támadták őket,
szintén hajnalban, de már jóval kisebb intenzitással, és mindhárman megmaradtak. Támadás esetén szétszóródnak, de aztán bámulatos gyorsasággal egymásra találnak újfent. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy jól tájékozódnak a birtokon és a környéken.
Mivel szerencsés végkimenetelű támadások voltak ezek, talán még kapóra is jöhetnek, hisz mostantól a foglyok pontosan tudják, mire kell számítaniuk. Látszik is rajtuk, hogy tudják. Jóval óvatosabbak. Remélem, hogy a többiek is tanulhatnak majd tőlük, amikor a kisházban nevelkedő további foglyokat is kiengedjük majd, s megkezdhetik ők is féktelenül szabad, de nem egészen veszélytelen életüket nálunk.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több “Kert és vadon”
Most nem írnék semmit, mert ugyan ez a természet rendje, de egyszerre ennyi ragadozó vadászik szegény kis ártatlanokra,,, Te mit érzel ilyenkor, Cen’?
Nem örülök, és igyekszem csökkenteni a nyomást a foglyokon, de ugyanakkor tudom, hogy a fogoly eleve olyan faj, aki sok “ragadozót tart el”. A két dolog egyensúlyban van bennem – úgy valahogyan, amint a foglyok szaporulata és a veszteségeik is egyensúlyban voltak évezredekig.
Tegnap óta sokat gondolkodtam és a ragadozó emlősökkel szemben a repülni tudás nagy előny, egyébként cyodálatos képességük a veszélyre reagálás, a koncentrált figyelem hamar kialakult, ill. hiszem, hogy a génjeikben van.
Hajrá csibék, csak így tovább!💕🤗
Fantasztikus megfigyelések- olyan volt mintha egy meséskönyv egyik fejezetét olvasnám ! Egyszer volt hol nem volt…. . “katatolással és szárnyburrogással- nem is ismertem ezt a két nagyon kifejező szót. Kedvenceim a birtokodon élő fajokból a foglyaitok- hihetetlen okosak, nem is igaz a mondás amikor valakire azt a minősítést teszik”tyúkeszű”- nagyon is tudnak mindent. A legcukibb videó ahol szemeztél az egyik kis óvatoskával:-)). A fogoly triumvirátus a felderítő csapat a még otthoniaknak, “elkatatolják” mi a pálya kint a grundon:-))).
Nem is tudod, milyen fontos dologra tapintottál rá! Pontosan! A kintiek és a bentiek között folyamatos az információ csere, és ez még eszeveszettül fontos lehet a számunkra a kivadítások során. A bentiek nem a “semmibe” mennek ki, hanem olyan tapasztalt társak közlé, akik már tudják, hogy mi odakint a dörgés. Ez nagyon nem mindegy. Erről sok tapasztalatot gyűjtöttem azokban az időkben, amikor madárházakat csináltam. Talán most már muszáj lenne erről is írnom (régóta tervezem)
Akár mesekönyvet is írhatnál a megfigyeléseidből- imádná mindenki. Madárházat is csináltál? Van még olyan dolog ami a madarakkal és az élővilág többi részével kapcsolatos amiről ne tudnál írni?
Nagyon szeretem az utóbbi időben szerekesztett írásaidat. Az adott témát kiegészítve a korábbi kapcsolódó megjelenésekkel -bár többen szinte mindet olvastuk már- profi ismeretterjesztő komplett összefoglalót kaphatunk.
A kicsi foglyoknak szurkolok nagyon, és várom a további fejleményeket. Sok sikert a “programhoz”.
Köszönöm az észrevételt, ez koncepció a Cenweb szerkesztése során, de csak akkor mutatkozik meg igazán, miután pár ezer cikket már megírtunk. Ez a weboldal belső hálózata, ami igyekszik azt is modellezni, miként kellene elgondolni a köröttünk lévő világot. Boldoggá tesz, hogy ezek szerint lassan ez is érzékelhetővé válik. A honlap is egy regény, egy “tudományos fantasztikus regény” 🙂
Üdvözletem! Három macska egyetlen nap, ez iszonyatos predációs nyomás! Mindez lakott területtől távol? Próbálják ezt kontrollálni valahogy, pl. élvefogó csapdákkal?
Köszönjük az észrevételt, igen, tervezem a csapdázást. A helyzet nem annyira tragikus, mint első pillantásra látszik. A folyamatos megfigyelések (korábban vadkamerázások) miatt pontos képünk van többek között a macskákról is. Közel távol összesen négy macska került elő az utóbbi öt évben, ebből sajnos három is megjelent a szóban forgó napon. A környék ezt leszámítva enyhén “fertőzött” kóbormacskákkal de így is indokolt, amit javasol, az élvecsapdázás, és a macskák elszállítása menhelyre.
Köszönöm a választ, sok sikert a továbbiakban!
Örömmel máskor is 🙂