A felelős díszmadártartás ott kezdődik, amikor megfontoltan vásárolunk
Amikor a díszmadár tartás mellett döntünk, alaposan gondoljuk át, hogy biztosítani tudjuk-e madaraink számára az ideális feltételeket.
A Magyarországon kapható díszmadarak, például a nimfa- és hullámos papagájok, kanárik, zebrapintyek, törpe papagájok, ara papagájok, a tenyésztőnél keltek ki a tojásból, vagyis nem a vadonból fogták be őket. Ennek ellenére csak jó nevű tenyésztőtől vásároljunk egyrészt az egészségügyi szempontok miatt, másrészt pedig mert vilégszerte virágzik sajnos az illegális vadmadár kereskedelem. A vadon élő állatok befogása az Európai Unióban szigorúan tilos.
Viszonylag korai közösségi természetvédelmi szabályozás a vadon élő madarak védelméről szóló irányelv, amelynek célja a vadon élő madárfajok állománya csökkenésének megállítása, a biológiai egyensúly megőrzése. Az irányelv az emberi tevékenység káros hatásai, különösen a természetes élőhelyek tönkretétele, szennyezése, a madarak befogása, elpusztítása, kereskedelme ellen kíván fellépni.
A többség meggondolatlanul vásárol
A díszmadarakat ragyogó színük, beszédkészségük, intelligenciájuk, játékosságuk tette az egyik legnépszerűbb házi kedvenccé a kutyák és a macskák után. Sokan azonban hirtelen felindulásból vásárolnak madarakat, és fogalmuk sincs arról, hogy mennyi idő, pénz és energia szükséges a napi gondozásukhoz.
A madarak például ugyanolyan rendetlenséget tudnak csinálni, mint a kiskutyák. Ezt a tenyésztők és kiskereskedők gyakran nem magyarázzák el a vásárlóknak, mint ahogyan azt sem, hogy az egyes fajoknak pontosan mik a speciális igényeik, mit esznek, milyen hőmérsékletre van szükségük. A madártulajdonosok többsége nem cseréli naponta a madarak vizét, és sosem hallott a lágyeleségről.
A kölyökkutyákkal ellentétben a madarak 15-75 évig is élhetnek az adott fajtól függően. Ráadásul a ketrecbe zárt díszmadarak rendkívül hangosak is lehetnek. Mivel a legtöbb madártartó nincs felkészülve egy olyan kisállatra, aki olyan kíváncsi, igényes és követelőző, mint egy 2 éves gyermek, számtalan madár tölti egész életét egy túl kicsi ketrecben a nappali, a pince vagy a garázs sarkában, ahol nem tud nagyokat repülni, és a madártársaik létfontosságú társaságától is megfosztják őket.
Kalitkában vagy röpdében, egyedül vagy párban?
A vadonban ezek a madarak soha nincsenek egyedül. Ha csak egy pillanatra is elszakadnak a társaiktól, vadul hívogatják őket. Egymást cirógatják, együtt repülnek, játszanak, és megosztják a tojáskeltetési feladatokat is. Sok madárfaj egy életre választ párt, szoros a társas kapcsolatuk és az egymás iránti törődésük azt bizonyítja, hogy fogságban sem szívesen vannak egyedül.
Az unalomtól és a magánytól megőrülve a ketrecbe zárt madarak gyakran agresszívvá és önpusztítóvá válnak. Kitépik a saját tollaikat, megcsonkítják a bőrüket, szüntelenül billegetik a fejüket és öklendeznek, ide-oda járkálnak, újra és újra a ketrec rácsait csipkedik, és remegnek vagy akár össze is omlanak a szorongástól.
A díszmadár tartás nagy felelősség, és amikor a a kalitka és a röpde között kell választani, a megoldás mindenképpen a röpde, amiben nem egyedül van madarunk, hanem a többi fajtársával együtt.
Forrás:https://mersz.hu,www.peta.org | Borítókép / illusztrációk: Centauri
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több állatvédelem
Voltak papagájaink, a gyerekek minden nap kiengedték őket a ketrecből- szegények össze vissza repkedte, mintha menekülni akartak volna . Az egyik rendszeresen kiszökött ha véletlenül bukóra maradt nyitva ablak. Volt olyan, hogy udvaron a kutya szájából szedtük ki, semmi baja nem lett a kutya játszott vele és nem harapta meg. Olyan is volt hogy a ház előtti fáról hoztuk be, szerencsére a színes tollazatuk felfedte hol vannak. Sokáig velünk voltak és nagyon elgyászolták a gyerekek amikor valamelyik elhullott. Sosem láttunk rajtuk önpusztító magatartást, inkább csak hangosak voltak, ha kicsit hosszabbra sikerült a fogság. Bevallom én sosem voltam híve a ketrecben tartásnak , de nagyon szépen gondozták őket. Az akvarista barátaink boltjából hozták őket a gyerekek őket, madarakat is tartottak nem csak díszhalakat, az eledelt is ott vették. Szerencsére akvárium kérés nem volt:-)))