Óriási lehetőség! Kecskefűz és fehér nyár csemete a legjobb helyről
Aznap, amikor az első fehér gólyát láttam a birtok légterében, be kellett mennem a városba, holott nem sok gusztusom volt hozzá. Lett volna jobb dolgom is, de ha már így esett, úgy döntöttem, elmegyek a közeli bányatavakhoz is, hogy a lehető leghamarabb telepíthessük be a vizeinkbe a széleslevelű gyékényt (Typha latifolia). Ez a faj ugyanis nem él a birtokon, s a rokona a keskenylevelű gyékény (Typha angustifolia) sem, de most, mivel vizes élőhelyeket csinálunk, már élhetne mindkét faj.
Azon túl, hogy növelnék a diverzitást,
azért is fontos lenne, mert egy rendkívül érdekes és vágyott madárfaj a gyékény terméséből építi a fészkét. Azt a fészket, ami nemcsak Európa, hanem a világ egyik legmesteribb építménye. A függőcinege (Remiz pendulinus) ugyanis a gyékény bugájának vattaszerű anyagát használva nemezeli össze a fűzfák ágáról lelógatott építményét. Lassan leszünk annyira erős vizes élőhely – vagy ha most még nem is, de 1-2 éven belül biztosan –, hogy egy-egy átvonuló, kóborló függőcinege is megkerüljön nálunk. Ő például eddig még sosem fordult itt elő. És ha egy erre vetődő függőcinege talál magának gyékényt is, ki tudja, hátha úgy ítéli meg, hogy fészkelni is érdemes itt.
Szóval gondoltam, elmegyek a bányatavakhoz, ahol régen sokat jártam (ott tanultam meg annak idején horgászni is), mert ott van gyékény. Ami a gyékényt illeti, nem jártam sikerrel, mert sok helyről eltűnt, ahol meg volt még, ott már szétfoszlottak a bugák. Szóval nem tudtam magot gyűjteni, ám mégsem csellengtem a tavak között hiába.
Egy helyen olyan sóderes bányaterületre találtam, amit folyamatosan letarolnak, ezért telis-tele van sarjhajtásokkal. Főként a kecskefűz (Salix caprea) és a fehér nyár (Populus alba) sarjhajtásaival.
Valóságos csemetekert az a terület.
Mármost élt egy hatalmas fehér nyárfánk a két patak találkozásánál, de körülbelül 5 éve kiszáradt. Csakhogy a fehér nyár az egyik legjobb vízparti faj, és az amerikai nyárfajokkal ellentétben őshonos is. Számos előnye van. Sok, nagyon sok és értékes lepkefajnak tápnövénye, köztük Magyarország legszebb és legritkább nappali lepkéjének, a nagy nyárfalepkének (Limenitis populi) is! Ezért évek óta próbálok szerezni és ültetni.
A Nagypatak partján számos helyre terveztem már, amint kecskefüzeket is.
Ha valamikor érdemes ültetni vízparti fákat, akkor most! Mostantól ugyanis nem kell attól tartani, hogy a csemeték a patakkal együtt kiszáradnak. Ezért nem jártak korábban sikerrel a fűzfélék dugványozásai. Az utóbbi években a patak rendre annyira kiszáradt, hogy a dugványok is tönkrementek. De most annyi víz áll a mederben, és úgy stabilizáltuk a vízszintet, hogy ez aligha fordulhat elő.
A bányában járva az egyik helyen
az egyik fehér nyár csemetét kicsit megrángattam, s legnagyobb megrökönyödésemre rögtön feljött gyökerestül a sóderból! Innen tehát egészen könnyen lehet gyökeres csemetéket szerezni! Nem is hajtatni kell ágról, hanem rögtön csemetéket lehet nyerni. Ugyanez elmondható a kecskefüzek ezreire is. Ráadásul, ha onnan hozok csemetéket, akkor nemcsak ingyen szerzek gazdag fásításhoz vesszőket és csemetéket, hanem fát is mentek. A bányaterületen azok a kis fák aligha élnének sokáig. Nálunk viszont terebélyesedhetnek, míg csak kedvük tartja.
Ez váratlanul nagy lehetőség. Az olyan méretű fehér nyár csemeték, amit hoztam, akár 5000 forintot is kóstálhatnak. Így tehát, ha csak 100 darabot hozok, már akkor „kerestünk” félmilliót. Arról nem is beszélve, hogy a fűz is és a nyár is rendkívüli tempóban növekszik. Éveken belül olyan biomasszát jelentene a duzzasztott vizeink mentén, ami már komoly hatással lenne az élővilágra – és a tájképre is.
Pillanatnyilag az ősz kissé hervasztó a patakparton.
Mivel csak égerek vannak ott, ezért nincs színesedés, mert az éger egyszerűen csak lebarnul. Szóval kissé sivár az ősz a patakparton, ellenben a fehér nyár pompás kénsárga lombbal búcsúzik a nyártól, így fontos színfoltot jelentene a partokon. Azon kell igyekezni, hogy ezt a lehetőséget ne hagyjuk elúszni. Legalább egy fordulónyi csemetét mindenképp hozni kell: fehér nyárakat és kecskefüzeket is.
Utóbbi lombkoronájában valami okból különösen gazdag rovarvilág fejlődik. Annyira, hogy a kiterjedtebb kecskefüzesek fölött jóval több fecskét látni. Lombkoronájában hemzsegnek a füzikék, fészkel benne a fitisz füzike (Phylloscopus trochilus) is, imádja az idősebb fák lombozatát a sárgarigó (Oriolus oriolus) és a vadgerle (Streptopelia turtur). Szóval a kecskefűz is főnyeremény, s eddig nem élt a birtokon. Most viszont rövid időn belül komoly állománya alakulhatna ki nálunk.
A füzek amúgy is évek óta fogyatkoznak a birtokon, s rendkívül fontos gondoskodni az utánpótlásról. A kora tavaszi rovarvilág miatt is, mert az egyik legkorábbi mézelő ugyanis – bár ezt kevesen tudják – épp a fűzfélék! Szóval, ha ebből a frissen felfedezett, a birtoktól mindössze 12 kilométerre található „csemetekertből” feltankolnánk, egy csapással jó pár problémát oldanánk meg, és szégyenletesen rövid időn belül nagyságrendekkel javíthatnánk a patakparti zóna ökológiai állapotán.
Borítókép / illusztrációk: Pixabay
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Ugye, ugye? Csak nyitott szemmel kell járni, aztán emlékezni rá, hogy mit láttál! Csak keresni kell és találsz. Pénz sem kell hozzá.
Hajrá! 🙂 🙂
Ez nagyszerű! 😊
Mekkorák a csemeték, Cen’, mert, ha nagyobbak már, akkor az ültetésük is komoly munka!
Kecskefűznek csodás a barkája is! 🙂 A fehér nyár virágzás a sok „vattával” nagyon különleges, és talán vannak olyan madarak, amik nagyon örülnek neki.
Növénymentés- micsoda lehetőség, ugye visszamentél?