Újra darázsölyv kering a rezervátum fölött
Környékünk egyik legkülönlegesebb madárfaja a darázsölyv (Pernis apivorus), mely laikus számára alig különbözik a gyakori egerészölyvtől (Buteo buteo). Holott ez a faj nemcsak jóval ritkább, hanem életmódjában, sőt – ha van már némi terepi tapasztalatunk – küllemében is egészen más, mint az utak szélén is gyakorta látható egerészölyv.
Karcsúbb, a szárnyai hosszabbak és keskenyebbek, a feje hamuszürke (bár ez ritkán látszik). Amikor nagy magasságban köröz, legkönnyebben a farok jellegzetes, három csíkból álló sávozottsága alapján határozhatjuk meg. Magyarországon viszonylag ritka ragadozó, főként erdős dombvidékeken, a Dunántúlon és a középhegységekben. A fészkelő párok számát a legfrissebb becslések nagyjából 900 párra teszik (2015-2017). Ezzel szemben az egerészölyv magyarországi állománya körülbelül 22 ezer párra tehető. Vagyis az egerészölyv huszonkétszer gyakoribb.
Ennek fényében rezervátumunk kiemelkedő tulajdonsága,
hogy itt rendkívül könnyű darázsölyvvel találkozni. 2000 és 2010 között a megfigyeléseink alapján úgy tartottuk, hogy a rezervátum és szűk környéke talán az egész országban a leginkább darázsölyves terület. Egerészölyvet nagyságrendekkel ritkábban láttunk a vegetációs időszakban, mint a ritka darázsölyvet. Nálunk a két faj közötti arány épp a fordítottja volt az országos aránynak. Vagyis durván hússzor láttunk darázsölyvet, mire elénk került egy egerészölyv. Nem egyszer arra is akadt példa, hogy szénarakás közben egy-egy darázsölyv egészen alacsonyra ereszkedve kíváncsiskodott. Ilyenkor olyan közelről láttuk őket, ami gyakorlott terepi madarászok életében is csak ritkán adatik meg (néha megközelítettek minket 50-100 méterre is).
Ha az éjjeli regényírás után nyáron időnként kifeküdtem a Nagyágyúdombra pihenni, napozni (akkoriban még lehetett napozni is, mert nem voltak ilyen kegyetlen hőségek és UV-értékek), akkor szinte mindig darázsölyvek keringtek fölöttem. Egészen biztos, hogy 5 kilométeres körön belül több pár is fészkelhetett. A rekordunk is sokatmondó. Igaz, szeptemberi vonuláson, de egy délutánon egyszerre 24 példányt láttunk együtt keringeni az Angolkert fölött. Ez sokáig országos rekord is volt (tudtommal).
Így tehát a darázsölyv olyan specialitása volt a területünknek,
ami alapján akár címermadarunk is lehetett volna. Csakhogy körülbelül 2015-től fokozatosan ritkultak a megfigyelései. Akadtak évek, amikor nem érkeztek meg. A darázsölyv ugyanis ebben is különbözi az egerészölyvtől: ősszel, zömmel már szeptemberben, elvonulnak Afrikába, ahol – akárcsak a fehér gólya (Ciconia ciconia) – elmennek a kontinens legdélibb pontjáig is (bár a legtöbben Közép-Afrikában telelnek). Az őszi ragadozómadár-vonulás egyik legnagyobb tömegű ragadozója a Boszporusznál szintén a darázsölyv (zömmel októberben), ahol időnként ezres tömegben látni.
2015-től tehát egyre ritkultak a megfigyelései, míg végül 2020 és 2026 között már kimondottan ritkán került szem elé. Tavaly például már egyszersem láttuk. A Birdlife International szerint nemcsak Európában, hanem egész Európában csökken az állománya. A mi megfigyeléseink is ezt igazolják, bár a magyarországi állományt az MME viszont stabilnak tartja (vannak kétségeink a minősítés helyessége felől).
A darázsölyv további sajátossága, hogy amiként a neve is mondja, a táplálkozásában főként a darazsak játszanak fontos szerepet. Főként a darazsak és méhek lárváit, bábjait fogyasztja, és ezekkel neveli a fiókáit is, ám alkalomadtán megeszi a kifejlett darazsakat is. A lépeket legtöbbször a földből ássa ki. Ezért más ragadozókhoz mérten sokat tartózkodik a talajon. A lába is ehhez alkalmazkodott. A karmai más ragadozókéhoz képest viszonylag egyenes, ami nem kedvez annak, hogy megragadjon egy termetesebb zsákmányt, de segíti az ásásban, és a talajon is könnyebb közlekedni ilyen karmokkal.
Fészkelésében is vannak unikális vonások.
Gallyakból épített fészkét gazdagon béleli zöld, leveles ágakkal. Ez más ragadozókra jóval kevéssé jellemző. Ráadásul a fiókanevelés terhét zömmel a hím viszi, míg a tojók inkább „csak” őrködnek és védik a fészekaljat. Néhány év kihagyás után 2026.06.15-én 16:46-kor ismét felbukkant egy darázsölyv, aki kelet felől körülbelül 150-200 méter magasan siklott be a rezervátum fölé, majd viszonylag hosszasan, körülbelül negyedórán át keringett az Őskökényes fölött. Végül szintén kelet felé húzott ki a légterünkből. Erről a madárról még ha nem is igazán jó minőségben, de azért sikerült pár fotót is lőni. Fogadjátok szeretettel, mi pedig adjuk ezt a fotót abban a reményben, hogy a következő években ismét egyre gyakrabban látjuk ezt a különleges ragadozót a rezervátum fölött.
Ajánljuk a darázsölyvvel kapcsolatos egészen kivételes és szép emlékünket is!
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Borítókép: Wikipédia
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Szuper!