Dan vallomása Téáról | Jégvágó | regényrészlet
Ha őt ölelem, nem a dolgok végéhez közelítek, hanem a forrásához
De akárkiről van is szó, végső soron ugyanarra játszik. A mohóságra. Bár néha bajos eldönteni, mit akarsz jobban: a kéjt magát vagy lerázni a vágyat. Az tuti, hogy ilyenkor csőlátás van, mintha a világ minden java egyetlen muffban összpontosulna. Mintha a nő a lába közé szippantana minden jót a világból, neked meg – ha jót akarsz magadnak – oda kell betalálnod. Ha ez nem jön össze, ott maradsz tök bénán, abban a sivár és örömtelen térben, amiből a nő korábban – akár a vákuum – tényleg mindent kiszipkázott. Ha viszont megkapod őt, azt hiszed, tiéd a világ, még pedig azért, mert ő neked adta, holott csak arról van szó, hogy oly sok egyéb után végre téged is magához rántott, s mielőtt felocsúdnál, mielőtt megszűnne a csőlátásod, téged is kiszív, ha tetszik, lerág, sőt el is roppant, akár a csontot. És tényleg: mehetsz a kutyáknak.
Látod? Téa rohadtul más. Ő mindennek épp a fordítottja. Ha őt ölelem, nem a dolgok végéhez közelítek, hanem a forrásához, és ez – hidd el – megkülönbözteti mindenkitől. Benne is érzem azt a lágy és édes középpontot, ahol minden jó együtt van, csak épp nem elmúlnak ott, hanem keletkeznek a dolgok, és ezért eszelősebben kívánom őt bárki másnál. Hozzá képest a többi csaj pitiáner tolvaj. Tudod mit? Nők és palik egyaránt azok, mert azon élősködik az összes, amit Téa, mint egy isten, kibocsát magából.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kérj tőlünk hírlevelet!
Támogasd a Cenwebet extrákért, és hogy sokáig tartson ez a közös kaland!
Abban hiszek – és azt szeretném –, ha ezen a kérésen hamar túljutnál, és az oldal maga győzne meg arról, hogy érdemes ez a projekt a támogatásodra. Fontos a marketing, nem kétlem, de szeretném azt hinni, hogy az utóbbi 15 év a legjobb érv.
még több könyv
még több a nőkről
