Egyre vadabb viták közepette zöldít a dán mezőgazdaság
Íme egy érdekes, nem igazán hosszú videót, amit azoknak is ajánlok, akik egyébként nem foglalkoznak mezőgazdasággal. Az agrárium állapota, a változások és változtatások iránya mindenkire hat, ha másként nem, az élelmiszereken keresztül. De ma már ennél sokkal többről van szó. Európa területeinek nagyobbik hányada mezőgazdasági terület, főként az olyan síkvidéki országok esetén, mint amilyen Magyarország. Ebből a szempontból hasonlítunk Dániára, sőt: abban is, hogy méretünkben sem tartozunk az olyan óriások közé, mint amilyen Ukrajna, Oroszország vagy az USA.
Hazai pályán sajnos viszonylag kevés értelmes és gördülékeny beszélgetést találunk ennyire speciális témákról. Nem a divatos hazafelé köpködés mondatja ezt velem, de tényleg: a kisebb hazai csatornák az esetek többségében – fogalmazzunk finoman – kissé esetlenek. A most ajánlott csatornát nem ismerem, ezért a csatornáról nem tudok és nem akarok véleményt formálni, de konkrétan ez a videó gördülékeny, informatív és aktuális. Fél órát biztosan megér. Biztosan hozzá tesz ahhoz, hogy jobban értsük, miben vagyunk idehaza is, és milyen konfliktusokat kell megoldani Dániában vagy nálunk.
Bárhol, ahol intenzív agrártermelés folyik.
Hasznos számunkra azért is, mert legalább látjuk – még ha ez sovány vigasz is –, hogy nem csak nálunk nehézkes a zöld átállás, legalábbis egy szint fölött rendre megjelenik az ellenállás. Nemrégiben eléggé el nem ítélhető módon radikális véleményt írtam a hazai gazdatársadalomról, merthogy nem találkoztam még senkivel, aki például ellenállt volna a biomassza erőműveknek minden zöldet ledaráló helyi vállalkozásoknak. Ráadásul a gazdák jelentékeny hányada indokolatlanul gőgös és agresszív. Továbbra is tartom, hogy a gazdatársadalom zöme kíméletlenül és ijesztően merev, ha tetszik korlátolt. Ebben a videóban is előkerül a probléma, és ezt most nem én mondom, hanem a műsor szerkesztője: „Ha előkerül a zöldítés témája a gazdák zsebében kinyílik a bicska.”
Az egyik probléma épp ebben áll. A földterületek java, a táj nagyrésze a gazdák kezében van, akik sokszor nehezen változtatnak. Magyarországon például szerintem legalább négy olyan csoport/szakma van, ami a múltban él, és szinte egy lépést sem tett előre, s szinte pontosan ott tart, ahol évtizedekkel korábban, míg ugyanakkor a világ állapota már össze sem vethető a korábbival.
Ez a négy atavisztikus csoport/szakma:
- vízügyesek
- vadászok
- erdészek
- gazdák
Nálunk egyébként még a természetvédők sincsenek azon a színvonalon, mint mondjuk a dánoké, de ez egy másik kérdés. Egészen biztos, hogy jelentős eredményeket a klímaváltozás korában nem tudunk elérni, ha ez a négy csoport nem változik, és ha e négy működésterületen nem lesz nagyon gyorsan radikális paradigmaváltás. Hogy mennyire rögös az út bármiféle paradigmaváltás felé – amikor például Dániában már össztársadalmi igény bizonyos mezőgazdasági területek kivonása a termelésből és a szabad szemmel is jól látható visszavadítás –, és milyen buktatókkal kell számolnia bárkinek, aki ebbe a folyamatba aktívan venne részt, annak hasznos félóra az alábbi videó.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Borítókép: Pixabay
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több mezőgazdaság
Nagyon jó írás. Sajnos az egyének fejével is nagy a baj- ők sem tudnak változni. Az unoka öcsém házánál a kertet az ikertesóm és a férje gondozza- képzljétek el az egyik új szomszéd megvett egy házat két házzal odébb mellettük , felújította(Sopron zöldövezet) , majd az összes gyümölcsfát amik termők voltak és az összes bokrot-ribizli, szeder, málna- mindent kiírtott, most egy tövig lenyírt kiszáradt füves kertje van, ahonnan a pici gyerekei a szomszédba mennek hűsölni és málnát szedni…jah és egy önjáró fűnyíró kószál a tűző napon. Elkeserítő.
Basszus, ezek szerint azért valamennyire érthető, hogy kissé radikalizálódtam újabban. Épp az imént beszéltem K27 barátommal telefonon, neki is mondtam, hogy az ember már menthetetlen, ez van. Valahogy mégis meg kell találni, mit érdemes még tenni, és a békét is meg kell találni valamiként – bármennyire is nehéz ez.
Igaz- az emberiség menthetetlen. Örülök, hogy nincs unokám- elnézést a csodás nagymamáktól.
Beteg barom házaspár, mert ekkora őrültséghez két ember kell!
Igen- bár vannak nők akik teljesen egy férfi uralmának igájába hajtják a fejük. A tesómék nagy diófa mentésben vannak-voltak, mindent elkövettek, hogy az fúrólégy ne fertőzze meg a termést, úgy néz ki sikerrel jártak, rengeteg gyönyörű nagyszemű zöld dió van a fán. Én meg szedermérgezést kaptam a bokraikról- isteni nagyszemű lédús fekete szeder, betegre bírom enni magam belőle.