Ezek eddig a legjobb felvételek: borzok a vadkamera előtt!

Sokak kedvence a borz. Van bennük valami plüssállat, valami embléma szerű. Kicsit amolyan mesefiguráknak tűnnek. Élőben is. A borzok rezervátumbéli története régre nyúlik vissza. Bár az „aktív kapcsolat” csak a pandémia idején jött létre. 2020. előtt csak hébe-hóba láttuk a borz jellegzetes nyomait. 2020. tavaszán aztán váratlanul tekintélyes borzvárra bukkantunk a birtokkal határos horhosban. A telekhatártól mindössze 10 méterre. Ezt a várat próbáltuk megfigyelni vadkamerával, több-kevesebb sikerrel. Született pár rövid és viszonylag rossz minőségű felvétel az első kameráinkkal. Ám akkoriban annak is nagyon örültünk. Hosszabb videóban el is látogattunk a várhoz.
Terveink szerint 2021-re jobb kamerákat szereltünk volna fel és huzamosabb időre, csakhogy a borzvár 2021. tavaszán megsemmisült. A telekszomszéd ugyanis egy építkezés miatt levágta a borzvár feletti erdőt, a horhos nagy részét pedig betemette. Így a borzokkal kapcsolatos, addig vérmes terveink hamar kútba estek.
Ezt követően csak néha láttuk a nyomaikat.
Se nem találkoztunk velük, se felvételeket nem hoztunk róluk. Ez így maradt egészen 2025. februárig, amikor is az Őskökényes keleti szélében a sármányetetőt elkezdtük vadkamerával tesztelni. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a sármányok kutatását, a ritka sármányfajok keresését segítheti-e esetleg egy jobb minőségű vadkamera. Az eredmények azt mutatták: feltétlenül. (Épp ezért ez év október elején el is indul a sármányok kamerázása, ami várhatóan tartani fog 2026. áprilisig.)
Közben mellesleg sok más fajt is felvett a kamera. Néha éjjel is. Időnként megjelent egy-egy őz, mezei nyúl, néha róka, és egy ideig rendszeresen jött egy borz északi irányból. Néha egyetlen éjjel többször is. Általában felvett egy csöves kukoricát, amivel aztán sietve elkocogott.
A borzok nyomát viszonylag sokszor láttuk később is, főként a Kisberekben.
Legközelebb akkor láttuk őket felvételeken, amikor 2025. augusztus elején – megint csak kölcsön kapott kamerával – a gyurgyalagfaltól áttelepültünk a Kisberekbe. Itt, miután gyönyörű felvételeket kaptunk szarvasokról és vaddisznókról, sőt, először sikerült videókat készíteni a rezervátum új madárfajáról, a jégmadárról, az utolsó napokban két alkalommal felbukkant a felvételeken egy borz is. Ezeket nem mutattuk, mert nem igazán voltak látványosak. Távolról látni, ahogy egy borz iszik a Forrás-tóból, illetve egy másik alkalommal végig cammog a parton.
2025. szeptember elsejével indult el az új programunk, a Webrezervátum, ami annyit tesz, hogy igyekszünk a vadkamerás megfigyelésekkel a lehető legteljesebb lefedettséget elérni. Ez a kutatásaink miatt is fontos, de egyúttal – és ez egyenrangú feladatunk – szeretnénk elérni, hogy a követőink és támogatóink a lehető legteljesebb bepillantást nyerjék a rezervátum életébe.
Egyelőre két ponton figyeljük a területet.
Ebben a pillanatban egy automatikusan felvételt készítő kamera figyeli az Újvadrét előtti etetést a Sakál-tóka mellett. Egy másik, forgatható és távirányítható 4K kamera pedig néhány napja az Északi-égeres, dagonyák és Kisberek találkozásánál teljesít szolgálatot. Az utóbbi napokban viszonylag csöndes volt arrafelé a forgalom, holott azt reméltük, hogy ez a kamera megmutatja majd a rezervátum területén bőgő gímbikákat. Eddig azonban csak sovány eredményeink vannak.
Ellenben tegnap este (2025.09.19.), amikor rutinból ránéztem a kamerára, váratlanul két borzot láttam a képen. Érdekes és tanulságos, hogy nem azért mentem fel, mert értesítést kaptam (ez a kamera ugyanis értesítést küld a telefonra, ha új felvételt készített). A kamera nem érzékelte a két borzot, és nem indított felvételt sem. Mint utóbb kiderült, azért nem, mert nappalra a szél miatt a mozgásérzékelő érzékenységét levettem 85%-ra, este viszont elfelejtettem visszarakni 100%-ra. Ezért a kisebb termetű, komótosan mozgó borzot nem érzékelte. Fontos tanulság ez: 85% alatt a kisebb / lassabb állatok nem „látszanak”, ezért nem szabad megfeledkezni az érzékenység visszaállításáról.
Amint megláttam a két borzot, azonnal felvételt indítottam.
Később az érzékenységet is visszaállítottam, így már a kamera is felvételeket indított. Szerencsénkre a két borz huzamos időt töltött a kamera előtt, még ha nem is voltak igazán közel. Ez az első eset, amikor két borzot látunk együtt. Terepen a borzok általában egyedül járnak, és a csak a kotoréknál vannak együtt kolóniákban, igaz ott akár több generáció is együtt él amolyan törzsekben vagy nagy családokban.
Már a februári felvételek alapján is úgy gondoltuk, hogy bár a régi (2020-as) borzvár a múlté, valahol másutt kell lennie a közelben új várnak. Esetleg a rezervátum területén belül. A februári borz mozgásirányából következtetve esetleg a Juharos-parcella áthatolhatatlan sűrűségében. Ezt a feltevést erősítik meg az őszi felvételek is.
Külön öröm, hogy ennyire hosszú, ennyire szép felvételt még sosem készítettünk erről a fajról. Ráadásul ez az első eset, amikor egyszerre két állatot észlelünk.
A borzokkal bátran tervezhetünk, mert a helyi vadászok nem vadásznak rájuk. Erről egyeztettünk is a vadászokkal. Így tehát továbbra is szerepel az agendánkban, hogy megtaláljuk az új várat (jó volna ott is kamerázni). Az égeresnél a kamerát szarvasok megfigyelésére pozicionáltuk, ezért sem látszanak jól a viszonylag kicsi borzok. A másik kameránkkal viszont a napokban közelről vettünk fel őzeket és vaddisznókat. Ugyanilyen közeli felvételeket szeretnénk majd a borzokról is. Az valami mennyei lenne. Közelről és huzamos ideig megfigyelni és videózni őket. Reméljük az ilyen felvételekre sem kell már sokat várni, hisz úgy tűnik, a borzok még mindig itt vannak, és viszonylag könnyű őket beállítani a kamera elé.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Illusztrációk: Pixabay & Wikipédia

Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”









































De jó!! Nagyon cukik, ahogy keresgélnek és eszegetnek. Tehát kettő biztosan van. 🙂
Én valószínűleg nem bírtam volna már ki, hogy utána ne nézzek a borzhelyzetnek!
Hát, én sem igen bírom ki, de a Juharos tényleg járhatatlan – nagy program azt átfésülni, ráadásul most például nem is volna szerencsés. Úgy tűnik, abban tanyázik a szarvasok jelentős része. És persze jó volna az is, ha egy nap legalább 48 órából állna. 🙂
Persze, tudom én, hogy ezer más, fontosabb dolgod van! 🙂 Bízzunk benne, hogy megvárják, amíg lesz időd felfedezni őket!
Szabó Editnek | Jut majd idő, valamikor a szarvasbőgés végén, meg ha beállítottuk kamerával a sármányetetőt. 🙂
Örülök! Kivárom! 🙂 🙂
„Plüssállat, emblémaszerű….”, nagyon jól leírtad, egy szóval aranyosak! Jó, hogy vannak!
Jòkora példànyok. az biztos, ha a közeletekben van a vàr akkor ennivalò is bőven akad. Tényleg büdös a borz? Még sosem futottam össze eggyel sem..
Én sokat tébláboltam a 2020-as vár körül, de sosem éreztem bűzt. Épp ellenkezőleg: az európai borzok rendkívül tiszták, a váron kívül szabályos vécéjük van, még az erdőben se szarnak összevissza. Komolyan! A bűzös borz az amerikai borz, nem a z európai.
Zilahi Lívia, még annyit arról, hogy jókora példányok: valóban szépne ki vannak kerekedve, de kell is, mivel a borz keményebb telken téli álmot alszik, mint a medve, így tehát kellenek a szírpárnák a melegítéshez és tartaléknak. Ezen a két borzon van is „téli felesleg” már szemlátomást.
A Wiki ezt írja a borzok téli álmáról:
„A borzok nyár végétől elkezdenek a téli álomra készülni és zsírtartalékokat halmoznak fel. A borzvárat kitakarítják, a szülőkamrát megtöltik alommal. A havazások megindulásakor már nem járnak ki a kotorékból, száraz levelekkel és földdel lezárják a bejáratokat és téli álomra vonulnak vissza. Az északi országokban egész télen alszanak október végétől, november elejétől kezdve és csak márciusban vagy április elején bújnak elő. Közép- és Dél-Európában, ahol a telek kevésbé kemények, időnként előbújnak, sőt a téli álom teljesen el is maradhat.”
Ebből a rövid részletből az is kiderül, mennyire precízek, átgondoltak és tiszták. És ha mindehhez hozzátesszük, hogy ahol békén hagyják őket, ott több kilométeres ősi várakat építenek, ahol évtizedeken át generációk sokasága nevelkedik és él együtt, mintegy föld alatti városban, akkor nem mondhatunk rájuk mást, minthogy bámulatosak. 🙂
Köszönöm- korábban azt hiszem volt itt a borzokról egy hosszú cikk, ahol a váraikról is meg arról is írtatok, hogy milyen tudatosan építkeznek a föld alatt.