Előző fejezet
Szerb Antal: A görögök avagy az ember felfedezése
A történelem minden korszakának vannak előzményei, semmi sem igazán kezdet. A görög szellemet a keleti kultúrák készítették elő. De az európai irodalom, a világirodalom, az egész világ számára való irodalom folytonossága mégis csak a görögökkel kezdődik. Azzal az újsággal, amit ők hoztak az emberi tudatba: felfedezték az embert .
A keleti népek vallásaiban istenek és állatok keverednek egymással riasztó összevisszaságban és embertelenül óriási arányokban. A görögök isteneiket ember formában ábrázolták — és mint isteneik, egész kultúrájuk emberszabású.
Ők fedezték fel az emberi test helyes arányait. Épületeik és szobraik is akkorák, amekkoráknak emberhez mért épületeknek és szobroknak lenni kell. Érzelmeik, vágyaik és az azokat kifejező költői képeik sem mennek túl az emberi arányokon, embertelen monumentalitásba. A szfinkszet és a piramist nem ők építették és százkarú isten csak mint barbár ősvilági szörnyeteg szerepel mitológiájukban. Ők mondták ki először, hogy az ember a mértéke mindennek és ők mérték fel elsőnek az emberi dolgokat.
A primitívek és a keletiek a világot
istenek és állatok veszedelmes káoszaként élték át és alapérzésük a rettegés. A görögök a kozmoszt, a „feldíszített“ világmindenséget is emberszabásúnak látták és jól érezték magukat benne. Olyan jól, hogy az utókor csaknem napjainkig ennek a görög euphoriának a bűvölete alatt állt és nem is akart mást észrevenni a görögség nagy alkotásaiban, mint a klasszikus harmóniát és derűt.
Edle Einfalt und stille Grösse, így határozta meg a görög lelket Winckelmann, az új-humanista, a XVIII. század közepén, mikor a görög hagyaték mélyebb megértése kezdetét veszi. És csak száz év múlva eszmélnek rá Nietzsche, Rohde és követőik, hogy a „nemes egyszerűség és csendes nagyság“ a görögségnek csak az egyik, a napfényes, apollinikus oldala — de vele szemben áll a másik, a dionysikus, amely sötét ősi rétegekből szakad fel eksztatikusan és igazi kifejezése a görög tragédia.
Winckelmann és kora a görögökben még csak a művész-népet látta, amely széppé, műalkotássá varázsolta az élet minden megnyilvánulását. Nietzsche óta azonban úgy gondolják, hogy a görög művészet is csak kifejezője volt valaminek, mint minden művészet. A görög istenek először mégis istenek voltak és csak azután lettek homéroszi alakokká, bármennyit is alakított rajtuk Homérosz. Az újabb ókortudomány középpontjában a vallástörténeti kutatás áll, s az általa felvetett új szempontok az irodalomra vonatkozó szemléletet is sok tekintetben megváltoztatták.
Az utókor végtelenül sokat tanult a görögöktől.
Részben közvetlenül maguktól és még sokkal inkább közvetve, a római, az ó-keresztény és kisebb mértékben a bizánci és az arab kultúrán keresztül.
Sokkal többet tanult, mint az ember gondolná, valószínűleg még annál is sokkal többet, amennyiről a tudósok máig számot tudnak adni. Minden, ami megfogalmazás, minden, ami forma, végső gyökereiben a görögöktől ered. Ha írunk, ha beszélünk, sőt ha érzünk és érzésünk a káoszból kilépve formát ölt bennünk — magunk tudatlanul mindig a görögökre emlékezünk.
A görög alkotások értékét tehát művészi tökéletességükön kívül még forrás-voltuk is emeli. A görög tragédiák nemcsak tökéletes tragédiák, hanem az első tragédiák is, minden későbbi tragédia ősei és egyben mintái. És harmadik fajta érték gyanánt hozzájárul az előbbi kettőhöz az utókor beléjük ivódott lelkesedése.
Ha ma írna valaki egy művet, amely minden tekintetben egyenrangú volna Homérosz eposzaival, ez a mű mégis mögötte maradna Homérosznak: mert hiányoznának belőle az évezredek, amelyek Homéroszt megrendülve hallgatták és olvasták. Ez a „beléivódás“ a görögnél is fokozottabb mértékben áll a római irodalomra.
Az antik világ nagy alkotásainak legfőbb vonzóereje számunkra, késői emberekre talán éppen az, hogy magukba szívták a századok szakadatlan csodálatát és közben ebből a rajongásból is rájuk rakódott valami, fokozva csillogásukat, úgyhogy most már nem egy kor és egy nép emlékei, hanem az egész emberi múlté.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Illusztrációk: Pixabay
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több irodalom
Tudom, hihetetlen, de nekem az Iliász életre szóló élmény volt és benne van a top 5-ben – ma is lúdbőrzök, ha az első találkozásunkra gondolok. 🙂
Nagyszerű, örülök, hogy olvashatom!