Sarkvidéki tél: fokozódik az agresszió az ölyvek között
Bár bevallom, a mintavétel még nem elég nagy ahhoz, hogy ezt magabiztosan kijelenthessük. Azért sem, mert várakozásainkkal ellentétben ma, a havazás megszűnése után, nem érkezett annyi ragadozó a hollóetetőre, mint amennyire számítottunk. Az utóbbi napok tapasztalatai alapján azt hittük, hogy az első napon, amikor szinte mindent masszív hóréteg fed, ergo az ölyvek minden korábbinál nehezebben jutnak táplálékhoz, akár olyan forgalom is jöhet, amit még nem láttunk. Egyébként is: ennél jóval komfortosabb, melegebb és hómentes időben is állítottunk fel rekordot, például rögtön január elsején.
Ehhez mérten viszonylag későn jöttek meg az ölyvek,
csöndes délelőttünk volt, és csak 3-4 példány evett nálunk. Ellenben ezek a példányok a korábbi időszakhoz mérten kevésbé voltak egymással toleránsak. Olyan kemény verekedést is felvettünk, amihez foghatót utoljára akkor észleltünk, amikor az etetőhely még teljesen új volt.
Új etetőhelyen gyakoriak a konfliktusok még akkor is, ha énekesmadarakról van szó. Egy hagyományos madáretető első 2-3 napján megszokott jelenség, hogy a hím széncinegék egymással verekedjenek, és egy-egy domináns hím megpróbálja kisajátítani az etetőt. Amikor aztán látja, hogy ez lehetetlen vállalkozás, mert folyton harcolnia kell a többiekkel, ráadásul ahogy telik az idő, egyre többekkel, végül feladja a territoriális viselkedést. Ugyanez működhet az ölyvek esetén is, bár erről csak most gyűjtünk tapasztalatokat és adatokat, mivel ragadozókat ebben a szezonban etetünk és filmezünk először rendszeresen.
Abban is volna logika,
hogy kiélezett időjárási helyzetben megnövekszik a zsákmányféltés, ebből fakadóan az agresszió, s végül az interakciók, a tettlegességig fajuló konfliktusok száma is megugorhat. Erre megoldás lehet – mert nyilván nem jó, ha verekedésekkel töltik az ölyveink az időt –, ha az etetést úgy alakítjuk, hogy több madár is hozzáférhessen, esetleg nem egy, hanem két helyen is etetünk. Egy második hollóetetőről az ölyvek fokozódó agresszivitásától függetlenül döntöttünk már a napokban. A Nagyberekben, a Kisbivalyosnál fogunk felállítani egy új hollóetetőt.
Eredetileg „csak” az lett volna ezzel a második etetővel a célunk, hogy egy fotogénebb, vizes környezetben készíthessünk a ragadozóinkról, esetleg a hollókról felvételeket, de látva a mai verekedéseket, a második etetőhely felállítása új értelmet nyert. Amíg ez meg nem történik, annyit változtatunk, hogy nem egy csirkefarhát-füzért rakunk ki, hanem kettőt, és a füzérek mellé rakunk ki szabadon hurcolható húsdarabokat is.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Illusztrációk: Centauri
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Az a szárnyverseny, mint anno nagymamám udvarában a kakasok. 🙂 🙂 És még lendületet is ad.
Elképesztő videó- nos gondolkodhatunk az evolúciós örökségeinken.