A kutya evolúciója | Mióta az ember legjobb barátja a kutya?
Vitatottak a „dátumok” a kutya evolúciója körül, amit viszont biztosan állíthatunk az az, hogy evolúciós szempontból a kutyák meglehetősen fiatalok, 20 000-40 000 évvel ezelőtt alakultak ki.
A kutya származása
A farkastól származnak, akik 300 000 évvel ezelőtt jelentek meg észak-Amerikában körülbelül akkor, amikor az ember (Homo sapiens) Afrikában. A kutya legközelebbi élő rokona a szürke farkas (Canis lupus), de a közvetlen ősei ismeretlenek és valószínűleg kihaltak. A legtöbb ma élő kutyafajta csak 150-200 évvel ezelőtt lett kifejlesztve.
A kutya háziasítása
A háziasítás kezdetének időpontját tudományos viták övezik, de általában 10 000–100 000 évvel ezelőttre teszik, azonban a háziasítás kezdeteiről semmilyen „dokumentum” nem maradt fent, ezért csak feltételezésekre hagyatkozhatunk. A németországi Oberkassel környékén feltártak egy hozzávetőleg 33 ezer éves kutya állkapcsot, amely a legkorábbi ismert háziasított állat maradványa lehet, illetve Szibériában egy koponyát.
Más kutatók úgy vélik I.e. 23 000-re tehető a kutyák háziasítása Szibériában és i.e. 14 223-ból származik a legrégebbi bizonyíték a háziasított kutyára, valójában azonban abban sem lehetünk biztosak, hogy az ember háziasította őket és nem ők magukat. Az i.e. 3300-600-as években a bronzkorban már barlangrajzokon is szerepeltek.
Ezek a leletek azt a feltételezést támasztják alá, hogy a domesztikáció egyszerre több helyen ment végbe.
A vadkutyák vagy farkasok illetve az emberek vadászati stratégiája valószínűleg nagyon hasonló lehetett, azonban az eltérő fizikai adottságok nem vetélytársakká, hanem szövetségessé tették őket. Ennyi idő után nehéz megmondani, mi lehetett az első lépés a két faj együttműködésében, de talán valahogy úgy kezdődhetett a dolog, hogy a tűz mellett ülő ember a körülötte bóklászó farkasnak ételt dobott.
Mivel a mezőgazdaság 10 000 évvel ezelőtt kezdődött el, minden bizonnyal a kutyák voltak az első háziállataink, és biztosan mindkét fél, azaz az emberek és ők is profitáltak ebből az együttműködésből több ezer éven át.
Az ember és a kutya közti köteléket kulcsfontosságúnak gondolják a kutatók az emberi fejlődésben, hiszen a kutyák nagy valószínűséggel a segítségünkre voltak a vadászó-gyűjtögető életmódból a mezőgazdaságra való váltásban.
Mivel a háziasítás során az ember a kutyákkal szemben nagyon szigorú szelekciót alkalmazott, a kutya viselkedése több fontos vonásában eltér a farkasétól és ez a különbség egyre inkább nő. Egyre inkább kötődnek az emberhez, és az etológusok bebizonyították, hogy több mindenben kezdenek is hozzánk hasonlítani.
Ma pedig már kijelenthetjük, hogy a kutyákat nem tartjuk, hanem együtt élünk velük.
Forrás:Wikipedia, Stefan Gates: Dogology | Borítókép / illusztrációk:
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több állatvédelem
Csányi Vilmos könyvei a kutyáktól fantasztikusak.
A legutóbbi könyvében a „Teremtő képzelet”-ben mintha erről is írna- az ember zsákmányoló volt az evolúció során, nem vadászó-gyűjtögető.
A farkasok akik falkában és nagyon szoros hierarchiában élnek a gyengébbeket el is űzik a csapatból, az ételből sem kapnak. Több tízezer éve hozzá szocializálódtak az emberhez, talán éppen élelem szerzés miatt . A kutya okos, tökéletesen bele tud illeszkedni az ember életébe igazi „szőrös gyerek”. Csányi Vilmos zseniális-mindig újra elő kell venni a könyveit. Inspiráló a cikk.