Virtuális valósággal kezelik a skizofrén betegeket
Vakrandit és tengerparti sétát is szimulálnak abban a világviszonylatban is egyedülálló, virtuálisvalóság-alapú terápiában, amellyel a skizofrén betegek kommunikációs és érzelem-észlelési készségét fejlesztik.
A betegséggel küzdők egyik legnagyobb kihívása, hogy a gyógyszeres kezelés után visszailleszkedjenek a társadalomba. Ebben a rehabilitációs folyamatban tud segíteni az új eljárás, amelyet a Semmelweis Egyetem szakemberei dolgoztak ki.
A világon a skizofréniát a rokkantsághoz vezető húsz leggyakoribb ok között tartják számon, amelyben körülbelül 24 millió ember lehet érintett. Az esetek 75 százalékában a betegség funkcióromlással jár együtt: a független életvezetésre való képesség csökken, a munka és a szociális élet terén elmaradnak a sikerek a pácienseknél a gyógyszeres és hagyományos terápiák ellenére is. Ez érinti a hozzátartozóikat, baráti és munkahelyi környezetüket is, vagyis a betegség társadalmi terhe rendkívül jelentős.
A VR-ToMIS (Virtual-Reality based Theory of Mind Intervention in Schizophrenia) névre keresztelt módszerrel a betegek úgynevezett mentalizációs készségét próbálják fejleszteni, ami szoros kapcsolatban áll azzal, hogyan boldogul az ember az életben.
Ugyan a skizofrénia más aspektusainak VV-terápiás kezelésére már voltak kísérletek, ez az első olyan, mely kifejezetten az érzelemfelismerés javítását és a másik ember szándékának jobb megértését szolgálja.
A terápia egy bevezető és nyolc ötven perces intervenciós foglalkozásból áll, melynek során virtuálisan szimulált, a valóságban gyakran előforduló szituációkba helyezik a betegeket, hogy megtanítsák őket a másik fél reakcióinak pontosabb értelmezésére.
A páciensek a foglalkozásokon VR-szemüveget viselnek, melynek segítségével hétköznapi, valósághű helyzeteket élhetnek át, miközben a terapeuta által irányított avatárral kommunikálnak. Ilyen lehet például egy vízparti séta, mely során az avatár a beteg segítségét kéri az elveszett kutyájának kereséséhez.
A terápia során szimulálnak például vakrandit, összeköltözést egy új lakótárssal, beszélgetést egy kávézó teraszán vagy éppen ismerkedést egy új munkatárssal.
Az eljárás fejlesztése 2016-ban kezdődött, a módszer tesztelése pedig 43 beteg bevonásával 2022-ben fejeződött be. A hatást illetően a megkérdezett hozzátartozók csaknem nyolcvan százaléka számolt be arról, hogy már közvetlenül a tréning vége után javulást érzékelt a betegek kommunikációs készségeiben, a foglalkozások után három hónappal pedig a javulás az életminőségben is mérhető volt, vagyis a tanult készségeket a betegek sikeresen be tudták építeni a mindennapi életükbe.
A következő lépés a képzési terv összeállítása, mely alapján a módszer kidolgozói oktathatják is a VR-ToMIS használatát, ezután, valószínűleg két éven belül a nemzetközi védjegyet is megszerezheti az eljárás, amely magyar iparjogvédelmi oltalom alatt áll. Bővebb információk a semmelweis.hu oldalon találhatók.
Forrás: MTI, kép: Unsplash
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kérj tőlünk hírlevelet!
Támogasd a Cenwebet extrákért, és hogy sokáig tartson ez a közös kaland!
Fontos a marketing, de szeretnénk azt hinni, hogy az utóbbi 15 év a legjobb érv.
még több orvostudomány
még több tudomány
Ez itt megint nagyon gondolat ébresztő, mégpedig azért, mert az említett módszer, olyan mint a paradox technika- vagyis azok a páciensek akik ilyen stigmát kapnak, éppen kivonultak abból abból a valóságból amit az un.”normális” emberek annak tartanak. Ismerek valakit aki szintén ilyen dg.-t kapott, 15 évvel ezelőtt. Egy szem gyógyszer nélkül, a tökéletes elfogadással és a bestrukturált idővel (értsd kőkemény napirend, felkelsz, felöltözöl, megcsinálsz ezt vagy azt..stb..de nem imperatívuszokkal, hanem segítően) felgyógyult, egyetlen epizódja sem volt. Hiszem, hogy egy másfajta percepció, amit mi nem értünk elsőre – ha nem veszélyeztető a páciensre önmagára sem-bele lehet lépni az itt és mostban úgy, hogy megsegíti a bajban lévőt. Amúgy erről 20 évvel ezelőtt is olvastam már egy phd dolgozatot egy jónevű pszichiátertől, aki nem gyógyszerekkel dolgozott. Vagy ott van a Feldmár András, aki egyik előadásában hozott egy olyan példát, amitől dobtam egy hátast- vagyis a dzsungelben a sámán a problémás ember családját összehívja, néhány napra összezárja őket, együtt esznek, sírnak nevetnek és lesz csoda a “pszichotikus ” páciens visszatér. Bocsi tudom messzire vezet, milyen lehetőségei vannak a magyar segítőknek, de az általam említett esetnél is a család volt a megoldás. Minden esetre az nagyon jó, hogy vannak olyan módszerek is amik edukatívak a páciens számára, ergo megéli a virtuálisban azt, amit a valósban valamiért nem lehet.
Wow, nem semmi, hogy gyógyszer nélkül ezt így sikerült elérnie. Az biztos, hogy a család sok esetben kulcsfontosságú, akár a szűkebb környezetet, akár a tágabb, transzgenerációs hatásokat nézve.