A Balaton legnagyobb kihívásai nem pusztán biológiaiak
Kétségbeejtő a Balaton vízmérlege, miközben a tó természetes part menti zónái folyamatosan szűkülnek – hívta fel a figyelmet Vasas Gábor, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet főigazgatója. A Másfélfok online eseményén a szakember arról is beszélt, hogy a napokban óriási építkezés kezdődött a Pogányvölgyi-víz torkolatánál Fonyód és Fonyódliget között. A mintegy 42 kilométer hosszú vízfolyás a Balaton egyik jelentős déli befolyója, és a szélsőségek miatt az elkövetkező évek komoly kérdése lesz, hogy ezekkel a torkolatokkal hogyan bánunk.
A tó jelenlegi vízszintje kifejezetten alacsony,
ugyanakkor a Balaton történetében ez nem példa nélküli. A rekordalacsony, 2003-as szintet még nem érte el a vízállás. 2000-től kezdődően ugyanakkor már mintegy tíz olyan év volt, amikor a vízmérleg negatív tartományba került. A mostanihoz hasonlóan tartós, negatív vízmérlegű időszakra ráadásul még nem volt példa.
A Balaton rendkívül sérülékeny, sekély, átlagosan mindössze 3-3,5 méter mély. A vízszintjét és vízháztartását alapvetően a magyarországi vízgyűjtő területre hulló csapadék határozza meg. A száraz, aszályos területek terjeszkedése pedig már a Balaton vízgyűjtőjét is elérte.
A szakembereknek jelenleg számos akut kihívással kell szembenézniük. Ezek közé tartozik a vízszint ingadozása, az emelkedő sótartalom, a potenciálisan mérgező algavirágzások kockázata, az invazív növény- és állatfajok térnyerése, valamint a különböző emberi (antropogén) tényezők káros hatásai.
Az év első hőhulláma drasztikusan,
a teljes, 3-4 méteres mélységig közel 30 fokosra melegítette fel a tó vizét. A magas hőmérséklet és az erős párolgás miatt megindult a víz töményedése, vagyis a sósodás folyamata. A Balaton vízkémiája drasztikusan változik, és az édesvízi tartományból már kezd átlépni a félsós tartományba.
A közhiedelemmel ellentétben az alacsony vízállás ugyanakkor a Balaton esetében nem feltétlenül jelent rosszabb vízminőséget, és alapvetően az algásodásnak sem kedvez. Idén a tó kiváló vízminőséggel indította a tavaszt és a kora nyarat, azonban a nyári hőkupola hatására a fenéküledékből felszabaduló belső tápanyagterhelés miatt erőteljes algásodás indult meg. A korábbi évtizedekre jellemző katasztrofális algavirágzás ugyanakkor idén végül nem következett be.
A tápanyagok mobilizálódása miatt idén intenzív árvaszúnyog-rajzások indultak meg, ami azonban egyfajta természetes tisztulási lehetőséget is jelent, hiszen a kirepülő rovarok jelentős biomasszát és ezzel tápanyagot vonnak ki a tóból. Úgy látják, hogy ez egy időre velünk is maradhat.
Vasas Gábor biológiai szempontból rendkívül kritikusnak nevezte a partvonal helyzetét.
A lebetonozott, beépített part menti sávok ökológiailag „hatalmas sivatagnak” tekinthetők, miközben az élővilág jelentős része éppen ezekben a természetes zónákban élne. A természetes szűrőként és szaporodóhelyként működő nádasokból mára csupán mintegy 11-12 négyzetkilométernyi egybefüggő terület maradt meg. Pedig ezek a mikrobiológiai rendszerek kulcsfontosságúak lennének a víz tisztulásához és a környezeti változásokkal szembeni ellenállóképességhez.
Az önkormányzatok és a hatóságok az engedélyeztetési eljárások során nem kérik ki a kutatóintézet véleményét, a beruházásokba nincs beleszólásuk. Véleménye szerint a part menti sáv beépíthetetlenségének szentnek és sérthetetlennek kellene lennie, vagy nyílt engedélyezési eljárásokhoz kellene kötni. Bár az Alaptörvény szerint a természeti értékeket óvni kell, és a jogászok szerint a szabályozás elvben adott lenne a megvédésükre, az ombudsman jelzései ellenére ezeknek a passzusoknak a gyakorlati érvényesítése a legnehezebb, a szereplők pedig gyakran egymásra mutogatnak.
A hiányzó víz pótlásának lehetőségeiről szólva elmondta, elméletileg felmerülhet a Dráva, a Mura vagy a Duna vizének odavezetése, azonban az idei nyár megmutatta, hogy ezek a folyók még drasztikusabb vízhiánnyal küzdöttek, mint a Balaton. Az időszakos vízpótlás teoretikusan elképzelhető, de a vízszintingadozást ezzel sem lehet elkerülni. A trendek alapján az ingadozás velünk marad és az alkalmazkodás elég kemény kihívást jelent.
A kutatóintézet a közelmúltban a Balatonon alkalmazott monitoringrendszert a Velencei-tóra is kiterjesztette. A mérések alapján jelentés készül arról, hogy milyen állapotban van a víz, az élővilág. Ezt hamarosan bemutatják. Az előzetes adatok szerint a Velencei-tó vízminősége a kiszáradási jelenségekkel párhuzamosan rosszabb, mint a Balatoné, és a sósodás is drasztikusabb.
Légy oly kedves, oszd meg ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Forrás: MTI | Borítókép: Centauri
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több Balaton
