TrailCam | Szarvasünő gázolt át éjjel a Gémes-vadpartnál a patakon
Jó ideje nem adtunk hírt a gímszarvasainkról (Cervus elaphus), holott a rezervátum legmarkánsabb, legtermetesebb, leglátványosabb, és létszámában is legmeghatározóbb vadjáról van szó. Talán párakban fel is merülhetett a kérdés: mi van a szarvasainkkal?
Rég volt ennyire kevés szarvas nálunk.
Tavasztól gyakorlatilag alig találkoztunk velük és a nyomaikat is alig láttuk. Holott kisebb kihagyásokkal ugyan, de két kameránk szinte folyamatosan figyeli a területet, az idő nagy részében a patakpartot, ami a szarvasok egyik kedvenc területe. Május első heteiben a gyurgyalagfalnál észleltünk éjjelente egy 15-20 fős, tavalyi borjakból álló kis rudlit, akik rendszeresen salátáztak a telepített fehér herés gyurgyalagfal-udvarban, ám ezen kívül említésre méltó mozgalmat nem észleltünk.
Sokatmondó az is,
hogy a kora tavasszal a nagy viharokban leszakadt fűzágak a Nagyfűznél fej magasságban is vígan hajtanak, és nincs senki, aki lerágná őket. A gímszarvas él-hal a fűzfahajtásokért, erről sokszor írtunk már, és videóban is mutattuk, amint szarvasok akár ágaskodva is lehúznak magukhoz fűzfaágakat, csak hogy hozzájussanak a hajtásokhoz (és a benne lévő aszpirinhez), ám az idén még egy ennyire kényelmesen elérhető fűzfaág is sértetlenül hajthat. Nincs annyi szarvas, hogy visszarágnák.
Az utóbbi két hónapban (2026 május és június) a Nagypatak partján két ponton is folyamatosan figyeljük három kamerával a rezervátum lakóit, méghozzá épp a nagyvadakkal kialakított (s folyamatosan továbbformált) úgynevezett „vadpartokon”, a Csíkos-vadparton és a Gémes-vadparton. Megbecsülni is nehéz, mennyi felvételt kaptunk ez idő alatt, de a nagyságrend tízezres, az már biztos. Ehhez mérten gímszarvas összesen 7-8 felvételen bukkan fel, és mindig csak rövid időre. Annak ellenére, hogy mindkét partszakaszon napi szinten rakunk ki kukoricát, nyalósót is találnak a Csíkos-vadparton, sőt: mindkét parton bevetettük a szarvasok kedvencét, a bükkfakátrányt is. Ennek ellenére néhány óvatos ünő tűnt csak fel, meg egy alkalommal a Gémes-vadparton egy csodálatos, fiatal (4-5 év körüli) bika (az adottságai emlékeztetnek Edwardra – reméljük, látjuk még).
Minden nap járok a parton, időnként naponta többször is,
de személyesen sem találkoztam szarvasokkal sokszor. Összesen három alkalommal láttam egy szarvastehenet a Gémes-vadpartról az égeresben az idei, még pettyes kis borjújával. És ennyi. Egyelőre nincs nálunk jelentősebb rudli, és borjas tehenekből is roppant kevés mozog a környéken. Ez szokatlan, ha arra gondolunk, hogy a legjobb évben (2020-ban) 13 tehén szült és nevelt nálunk 13 borjút, és rendszeresen láttuk őket a patakparton vonulgatni.
A kevés szarvas talán azzal is magyarázható, hogy újabban szigorúbban veszik a szarvasok és a vaddisznók állományának csökkentését, és tavaly a bőgés után is, egészen tavaszig intenzív vadászat folyt a Nagypatak túloldalán. Talán valóban sikerült annyira megritkítani a szarvasállományt, hogy már kisebb rudlik sem alakulnak ki?
Mivel pokoli hőséget és extrém aszályt élünk át megint, furcsa az is, ha a szarvasok nem járnak hozzánk a vizeink miatt. Hol másutt találnának vizet és dagonyákat?
A gyér felhozatal miatt
már majdnem annyira örülünk minden szarvasészlelésnek, mint annak idején az első vadkamerás megfigyeléseink idején (2017). Így ma reggel is örültünk, amikor kaptunk 5 felvételt gímszarvasról a Gémes-vadparton, ráadásul az egyiken azt láthatjuk (és ez viszonylag ritka pillanat), amikor az ünő épp átkel a patakon. Korábban is észleltük, hogy bár vannak kényelmesen járható gázlók, a szarvasok általában nem a gázlókat használják, hanem random helyeken egyszerűen átrombolnak a patakon.
Fogadjátok szeretettel az alábbi felvételt, mi pedig tovább alakítjuk a partokat, többek között abban a reményben, hogy hamarosan több szarvast is láthatunk. Mi ugyanis már most is tudatosan készülünk a szarvasbőgésre, ami nem is oly sokára, augusztus 20. körül indulhat. Addig már csak durván 50 nap maradt. Az pedig nem is olyan sok, ha arra gondolunk, mennyi mindennel akarunk elkészülni, mire megérkeznek hozzánk a nagy bikák és a rudlik is.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Borítókép: Centauri
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Elszomorít, ha tényleg a nagymértékű írtás következménye az, hogy ilyen kevesen vannak. (tudom, „vadgazdálkodás”).
Lehet, hogy valóban Edward fiacskáját láttàtok?
Nagyon jó, amit írsz! Már a blog szerkesztése közben eszembe jutott nekem is, hogy lassan már láthatnánk Edward utódjait is, még ha Edwardot magát nem is.
Megszerkesztem majd azt a videót is, és megmutatom. Sajnos, nem a legjobb felvétel, de azért kivehető, hogy az új bika milyen adottságokkal rendelkezik.
köszi 😊