Békatelepítés és békavédelem a kertben | Kérdésekre válaszolunk
Szerencsére sok megkeresését kapunk az utóbbi időkben a békás posztjaink nyomán. Jól látszik, hogy amikor megmutatjuk a gyönyörű szép, égszínkék békáinkat, sokan kapnak kedvet ahhoz, hogy maguk is a békavédelem útjára lépjenek, s a kertjükben, a telkükön kialakítsanak a kétéltűek számára élőhelyeket. Ugyanakkor meglepett minket, mennyi kérdés tanúskodik arról, hogy sokan a legnagyobb jóindulat mellett sincsenek tisztában néhány alapvető tudnivalóval. A legfontosabbal például, hogy Magyarországon minden kétéltű védett, ezért tilos őket befogni. Kaptunk ugyanis olyan meglepő kérést is, hogy tudnánk-e adni a mocsári békáinkból egy leendő „mocsári béka rezervátum” számára.
Azon felül, hogy a törvény sem engedi a békák vagy más kétéltűfajok befogását, egyébként sem javasolt fajok áttelepítése. Mindig a helyi faunára kell alapozni, a helyi faunát kell megvédeni. Nemcsak az a faunahamisítás, amikor egy távoli földrész idegen fajait hurcoljuk be, hanem amikor olyan helyre telepítünk be egy honos fajt, ahol korábban nem élt.
Az áttelepítéssel ráadásul olyan folyamatokat indíthatunk el, ami épp az ellenkezőját eredményezi annak, amit szeretnénk: elindíthat egy hatalmas pusztulási hullámot is!
Fontos tudni, hogy a kétéltűeket alapvetően három tényező fenyegeti.
- Az élőhelyek felszámolása.
- A klímaváltozás miatti szárazodás.
- És egy világszerte pusztító gombabetegség.
Utóbbi jelen van Magyarországon is. Ez a járvány akkora pusztítást visz végbe az egész világon, hogy könnyen lehet, ez a betegség adja meg a kétéltűeknek a kegyelemdöfést az egész bolygón. Sok prognózis szerint a kétéltűek csoportja lehet az első, ami eltűnik a Földről. Egyedek hurcolásával ezt a folyamatot jelentősen siettethetjük. Ezért sok helyen még a mentőakciókkal is felhagytak, mint például a Bükki Nemzeti Parkban a ritka alpesi gőte befogásával és mentésével.
Mi például mentünk ebihalakat, de csak és kizárólag a közvetlen közelünkből (150 méternél közelebbi, kiszáradó vizekből). Ezek a vizek eleve kapcsolatban vannak a mi vizeinkkel, így a mentéssel nem fokozzuk a kockázatokat. De már mondjuk 500 vagy 1000 méterről sem hozunk át ebihalat! Összefoglalva: bármiféle áttelepítést el kell felejteni. A törvény nem engedi, és ráadásul messze többet árthat, mint amennyit segíthet.
A helyi faunát kell védeni!
Megfelelő élőhelyek létrehozása az egyedül üdvös módszer. A pár négyzetméteres tavacska is sokat jelenthet, de persze törekedjünk rá, hogy nagyobbacska vizeket hozzunk létre.
Ami fontos:
- Legyen benne viszonylag sekély rész is (5-10 cm)!
- Legyen gazdag a növényzet!
- Legyen könnyű a megközelítése!
- Ne irtsuk az algákat!
- Ne tartsunk a tavacskában halakat!
- Legyen stabil a vízszint legalább június végéig!
Utóbbi azért lényeges, hogy az ebihalak rendben és kényelmesen, biztonságban kifejlődhessenek, és a kis békák elhagyhassák a vizet mielőtt az kiszáradna. Ezzel kapcsolatosan találkoztunk azzal az elképzeléssel (kérdéssel) is, ami szerint az új vizet le kell keríteni. Épp ellenkezőleg! Biztosítani kell a szabad ki-bejárást, mivel a kétéltűek többsége csak szaporodni érkezik a vízhez, majd távoznak és szárazföldi életet élnek. Ez igaz valamennyi gőtefajunkra és sok békafajra is. A varangyok, az erdei békák, vagy a ritkább gyepi béka és a mocsári béka is alapvetően szárazföldi életet él, és a szaporodási idő után elhagyja a tavacskát, és csak a petéi maradnak hátra. Fontos tehát, hogy a hozzánk érkező békák és gőték, amikor úgy gondolják, tovább állhassanak.
A petékből kikelő ebihalak algákon, moszatokon élnek jó ideig!
Ráadásul szinte az egyetlen menedékük a buja algaszőnyeg. Az ebihalakra ugyanis temérdek ragadozó vadászik, köztük vízirovarok, csiborok, víziskorpiók, és a halak is előszeretettel vadásznak rájuk. Utóbbiak hamar felzabálhatják az utolsó ebihalat is. Ezért a kerti tavunkban – bármennyire is nagy kísértés – ne tartsunk halakat! A haltartással nem segítjük a helyi ökoszisztémát, viszont a kétéltűek szaporulatát garantáltan kinyírjuk. A kisebb és kivédhetetlen ragadozók ellen, mint amilyen a sárgaszegélyű csíkbogár vagy a víziskorpió csak úgy védhetjük meg az ebihalakat, ha azok találnak maguknak búvóhelyeket is. Erre a legalkalmasabbak a kiterjedt algaszőnyegek, amelyek ugyanakkor bőséges táplálékmezőt is jelentenek egy ebihal számára.
Sokan úgy képzelik el, hogy ökológiai szempontból is jobbak a szép, áttetsző és tiszta tavak, de az ebihalak számára azok túl sterilek, táplálékban szegény és roppant kockázatos élőhelyek. Szokjunk hozzá tehát az algák és moszatok jelenlétéhez.
Mikor hozzunk létre tavacskát?
Bármikor. Sosincs későn. Akadnak olyan fajok is, aki még csak ezután fognak előjönni és szaporodni. Ilyen például a zöld levelibéka. Egyébként is: a kis tavacska nemcsak a kétéltűeknek fog élőhelyet biztosítani, hanem számos rovarnak is, s arról nem is beszéltünk még, hány madárnak lesz a kerti tó fontos ivó- és fürdőhely a nyári hőségek idején.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Illusztrációk: Centauri
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Nagyszerű, lényegretörő poszt.🐸🐸🐸
Köszi – próbáljuk majd eljuttatni a lehető legtöbb emberhez 🙂
Épp’ tegnap láttam egy fotót az őrségi „kék békákról”.
Visszatérve a tegnapi „összeomláshoz”, azt hiszem, a gyógyszerek védenek meg egy ideig a bekövetkző szívattaktól az ilyen kiborító helyzetekben bennünket.
Vigyázz magadra!
Számomra ez a gombabetegség tarolása nagyon meglepő ebben a helyzetben, amikor ennyire gyérül a békapopuláció, mert bennem az él, hogy a túlszaporodás vezet ilyen fertőzések gyors terjedéséhez. De akkor ez sem igaz minden esetben.
Itt talán már arról van szó, hogy míg az állomány gyérülése hátráltatja a betegség terjedését, addig az emberi beavatkozások, a turizmus, a közlekedés, és fő helyen az éghajlatváltozás viszont elősegíti. Átbillentünk oda, ahol már több minden segíti a terjedést, mint amennyi minden gátolja. 🙁
Nekünk itt a rezervátumban épp azért annyira frenetikus élmény az állomány látványos növekedése, mert egy világtrenddel tudunk szembemenni! Ebben benne van az is, hogy ez itt valószínűleg egy fragmentum, egy izolált populáció. Az izoláció legtöbbször súlyos hátrány, ezúttal viszont előny lehet.
Ki gondolta volna, hogy az ebihal mentés nem történhet akárhonnan. Békák és gőték a kis tókákban,megbújva az algák alatt, aztán irány a szabad föld, meg az erdő:-))). Nagyon vad asszociáció, de lehet valami ősi bevésődés ha egy nő vízben akar szülni. Sok érdekes videót láttam erről. Végül is a baba is az anyja hasában úszik a magzatvízben. Biztosan jó a vízbe megérkezni – vajon egy születés állításban (olyan mint a családállítás, kipróbáltam fantasztikus) milyen testi emlékek kerülnének kognitív szintre?