Végre: közönséges görény az etetőn a vadkamera előtt!
Úgy tűnhet gyakran, hogy nekünk minden bejön. Sőt: minden elsőre jön be, legyen szó gyepi békáról (Rana temporaria), alpesi tarajosgőtéről (Triturus carnifex), a guvat (Rallus aquaticus) vagy az erdei szalonka (Scolopax rusticola) teleléséről, éjjeli lepkészésről, a békalencse telepítéséről, a szarvasbőgés vadkamerás megfigyeléséről, hollóetetésről vagy a sármányok etetéséről. Esetleg a gyurgyalagok (Merops apiaster) megtelepítéséről. De az igazság az, hogy ilyen flottul csak a legutóbbi 2-3 évben mentek a dolgok.
Különösen 2024 és 2025 volt ritka szerencsés év.
Kétségtelen az is, hogy a vizes élőhellyé válásunk óta minden sokkal pörgősebb és gazdagabb. Talán nem véletlenül. De akadnak azért olyan tervek és projektek, amik nem jöttek össze, vagy amelyekre sokat kellett várni. Végül is arra is sokat vártunk, hogy a vizes élőhellyé válásunk olyan látványos és radikális legyen, mint amilyen mára lett.
A kisragadozók kutatásával kapcsolatosan hosszú évekre nyúlnak vissza a terveink és vágyaink, de eddig csak a borzokkal (Meles meles) értünk el kisebb-nagyobb sikereket. Holott régóta szeretnénk felvételeket kapni, esetleg rendszeresen megfigyeléseket végezni olyan viszonylag ritka fajokról, mint a hermelin (Mustela erminea) – akiről tudjuk, hogy él a rezervátum területén – vagy olyan fajokról, amelyeknek még az előfordulását sem sikerült bizonyítani. Utóbbi csoportba tartozik a menyét (Mustela nivalis), a közönséges görény (Mustela putorius) és a nyuszt (Martes martes).
A kisragadozók kutatására az első aktív kísérletet már 2017-ben, vagyis kilenc éve megtettük, amikor vadkamerát állítottunk a Nagypatak közelében a Nagysásréten, és a legváltozatosabb csalétkekkel szerettük volna a kamera elé csalni a környék kisragadozóit. A tojástól, a csirkehúson át a halhúsig mindennel próbálkoztunk. Emlékszem, az volt a koncenpció – s ennek érdekében szereztem valahonnan keszegeket is –, hogy a hal intenzív illata hatékonyabb lehet. Ma már szinte hihetetlen, de hosszú hetek próbálkozása során sem került elő semmi, még egy kóbor macska sem. A 2017-es eredménytelenségünket ráfoghatnánk az akkori kamerák kezdetlegességére is, de nem erről volt szó, mivel a csalétkek is tökéletesen érintetlenek maradtak.
A kisragadozók kutatásában az első változást az hozta,
amikor egy borzvár épült a rezervátum határán 2019-ben. A borzváránál készítettünk pár felvételt 2020-ban, de az év végén a vár fölötti erdőt sajnos levágták, a vár megszűnt. Borzokat legközelebb 2025. februárjában vettünk a sármányetetőn éjszakánként, amikor csöves kukoricát hordtak a parkolóból. 2025. őszén az új kamerákkal minden korábbinál több és szebb felvételt kaptunk borzokról, néha két példányról is egyszerre. De borzokon és a gyakori rókákon (Vulpes vulpes) kívül továbbra sem kerültek elő a felvételeken más ragadozók, még nyestek (Martes foina) se! Se sakál (Canis aureus), se görény, se menyét, se hermelin.
Apró, kicsit bizarr fordulópontot hozott 2025. augusztusa,
amikor végre sikerült bizonyítani a közönséges görény (Mustela putorius) jelenlétét, ráadásul csakugyan vadkamerával, de valami egészen abszurd módon. A görénybe ugyanis fényes nappal futottam bele, de épp nem volt nálam fényképezőgép, mivel épp egy kísérleti, kölcsön kért vadkamerát vittem le a Kisberekbe. Jobb híján a vadkamerát kapcsoltam be, és azzal készítettem irgalmatlanul rossz felvételeket az orrom előtt vadászgató görényről. A felvételek épp csak annyira voltak jók, hogy valóban bizonyítsák a faj jelenlétét, és így a közönséges görény, mint a rezervátum területén megfigyelt negyedik menyétféle 2025. augusztus 10-én felkerülhetett a fajlistánkra (ugyanazon a napon, délelőtt tudtuk bizonyítani a foltos nádiposzáta első előfordulását is).
Azóta hozzáláttunk a Webrezervátum, vagyis egy kamerarendszer kiépítéséhez.
Eddig összesen négy kamerát tudtunk üzembe állítani, bár egy kamerát viszonylag hamar elvesztettünk. Számos ponton és rendkívül változatos helyeken kameráztunk, szinte mindig földközelben. Tisztásokon, ösvényeken, gázlókon, vízpartokon. Szinte valamennyi megfigyelésipont potenciálisan alkalmas lehetett volna kisragadozók megfigyelésére. Bizakodtunk is sokáig vadmacskában (Felix silvestris) és más ragadozókban, de míg például a nagyvadak és a madarak megfigyelésének területén remek eredményeket értünk el, a kisragadozók továbbra is kerültek minket.
2025. novemberében létesítettünk először folyamatosan működő holló- és ragadozóetetőt. Mivel oly hosszú ideig nem láttuk nyomát még nyesteknek sem (ez egyébként meglepő továbbra is), a hollóetetőn már nemigen számítottunk semmi újdonságra. Ragadozómadarakat minden várakozásunkat felülmúló létszámban kaptunk (körülbelül 30 egerészölyv telelt nálunk, s nem ritkán egyszerre 15-20 példány mozgott az etetőhelyen), sőt: első alkalommal a rezervátum életében, sikerült lehoznunk magunkhoz egy rétisast (Haliaeetus albicilla) is.
Érdekes módon, még a gyakori róka is csak elvétve mutatkozott az etetőn, és sok-sok hétig csak kerülgette a helyet, ahol az ölyvek után rendszeresen akadtak maradékok éjszakára is. Végül, január 20. körül a róka rendszeres éjjeli vendéggé vált.
2026.01.27-én végre felbukkant az első kiragadozó is.
Kilenc év után az első! Egy közönséges görény látogatta meg a hollóetetőt, az sem zárható ki, hogy az a példány, akivel augusztus tizedikén találkoztunk. Az első találkozás helyszíne és a hollóetető közötti távolság a Google Earth szerint mindössze 134 méter. Végre tehát megszületett az első értékelhető felvétel a görényről!
Ráadásul a január 27. óta eltelt csaknem két hétben, vélhetően ugyanaz a példány notóriusan visszajár, estéről estére, és rengeteg felvétel született róla. Körülbelül 50 és 100 között lehet a videók száma, ahol őt tanulmányozhatjuk. Érdekes módon, akkor is visszajár, ha az etetőhelyen nincs már élelem – vagy azért, mert nem maradt nappalról, vagy ezért, mert a róka megelőzte a görényt, ahogyan mi becézzük: Görit. Bár újabban már az is előfordul, hogy a Göri előzi meg a rókát.
Az immár rendszeres megfigyelések fényesen bizonyítják,
hogy nem egy erre kóborló példányról van szó. Ezt még hihettük az augusztusban felbukkanó példányról, de erről a görényről aligha hihetjük ugyanezt. Nem csak arról van szó, hogy minden éjjel megjelenik. Ha teheti, akkor addig hordja el az ételt, amíg csak lehet. Mozgásából egyértelművé vált a számunkra, hogy valahol tartalékokat halmoz fel.
Mivel eddig nemigen volt dolgunk görénnyel, és én sem ismertem közelről a görényeket, csak némi kutakodás után vált világossá, hogy a görények a kotorékban önálló eleségkamrát tartanak fent. Vagyis a megfigyeléseinket és sejtéseinket a szakirodalom is visszaigazolja. A látogatások sűrűségéből arra is következtethetünk, hogy a görény kotoréka nem lehet messze. Nagy eredmény volna megtalálni a kotorékot, és azt bekamerázni. A nőstény görény ugyanis kimagaslóan jó anya, 5-10 kölyköt is szülhet, ráadásul évente akár kétszer is. Annyira erősek az anyai ösztönei, hogy elárvult, idegen kölyköket is gond nélkül fogad be és nevel a sajátjaként.
A görény a legvérmesebb ragadozók közé tartozik.
A testméreténél jóval nagyobb zsákmányt is elejt, például nyulakat, ám a fő táplálékbázisát alapesetben a rágcsálók és a békák adják. Vízpartokon jóval gyakoribb, mint száraz területeken. Így cseppet sem lehetetlen, hogy az ő megjelenését is a vizes élőhelyek teremtésének köszönhetjük, illetve annak, hogy a 2017. óta futó boglya-projekt, és a rágcsálók felszaporítása is kedvezhet neki. Ragadozóként természetesen „kárt tehet” a kisemlős-faunánkban, tavasszal a békákat is megfoghatja, és bár nem védett, mégis érdemes egyelőre a másik irányból nézni a megjelenésére (és ez igaz minden más ragadozóra is).
A ragadozók jelenléte mindig jó jel abból a szempontból, hogy a terület eltartóképességének növekedését jelzik. Egyelőre arra kell gondolnunk, hogy a rezervátum eltartóképessége, a rágcsálók mennyisége, és általában a potenciális zsákmányállatok mennyisége növekedett meg annyira nálunk, hogy már alkalmasak vagyunk egy görénycsalád eltartására is.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Illusztrációk: Pixabay
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
„Annyira erősek az anyai ösztönei, hogy elárvult, idegen kölyköket is gond nélkül fogad be és nevel a sajátjaként.”- akkor nem is értem honnan van az, hogy jellemhibás embereket görénynek neveznek.
Alaposan szétnézett , maradékok után kutatva. Akkor Ő a takarító az etetőn:-))), minden falat újrahasznosításra kerül:-). Anyukám tyúkjait régen mind megfojtotta egy reggelre vagy a görény (volt az állatok körül a szüleim szerint), vagy egy menyét . Érdekes, hogy a tojásokat nem vitte el.
A falusi háztartásban nem szerették ha volt görény- pedig ezek szerint az egereket is összeszedte.
„Bűzgörény”- mondták arra aki mosdatlan és igénytelen volt. Melyik az a fajta aki bűzöset spriccel ha védekezik?
Ez biztos, hogy igazságtalanság a görényekkel szemben, mármint így nevezni az embert. Talán épp abból adódott, hogy utálták a görényt, és ha valami utálatoshoz kellett hasonlítani az embert, a görény lett az.
Olyan aranyos! Hogy rohan azzal a hatalmas darabbal. 🙂
Agilis jószág 🙂
Rossz a PR-ja szegénynek…