Az év élőhelye – szavazza be a kedvencét!
Év madara, év emlőse, év hala, év kétéltűje/hüllője, év ízeltlábúja, év vadvirága, év fája, év ásványa… meg még amit elfelejtettem. A nagyközönség igazán válogathat, hogy kedvenceit beszavazza, hogy aztán egy éven át ezekre vetüljön a legtöbb figyelem. A kezdeményezéshez a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Élőhelyvédelmi Szakosztálya is szeretne a maga eszközeivel csatlakozni, ezért hagyományteremtő jelleggel meghirdetjük az ÉV ÉLŐHELYE programot.
Több fenti akcióhoz hasonlóan három lehetőség közül lehet választani, a határidő december közepe. A szavazás ITT lehetséges. Hogy megkönnyítsük a választást, íme a három jelölt rövid bemutatása betűrendben:
Fáslegelő
Egy kis nyelvművelés: a kérdőíven külön írtuk, aztán arra jutottunk, hogy a helyes írásmód az egybeírás. A fáslegelő ugyanis több annál, mint „legelő egy-két fával”. Egy évszázadokkal ezelőtt elterjedt, mára megritkult élőhelytípus, amelynek fennmaradása teljes mértékben az embertől függ. A fáslegelő magára hagyva ugyanis becserjésedik, beerdősül, ami a természetes szukcesszió velejárója. De a zárt erdő már nem alkalmas egy sor olyan élőlénynek, amelyek a fáslegelőket nagyon kedvelik.
Az alapot a legelők növényzete jelenti, számos szép vadvirággal. Rájuk és a legelő jószág trágyájára épül a tápláléklánc második szintje, az ízeltlábúak és egyéb gerinctelenek. A nagyra nőtt, a legelőn szigetszerűen álló öreg fák odvai, lombkoronája nagyon sok állatnak nyújtanak menedéket: denevérek, gyíkok, odúlakó madarak és természetesen rengeteg rovar.
Talán a leglátványosabb szint a madaraké: füleskuvik, szalakóta, búbosbanka, vörös- és kék vércse, nyaktekercs, zöld küllő, seregély népesíthetik be a fák környékét, a legelőn pedig mezei és esetleg erdei pacsirta, parlagi pityer, cigánycsuk, sárga billegető szedeget. A jószág a fák alá telepedve hűsöl nagy melegben, a sarjadó cserjéket, famagoncokat azonban gondosan lelegelik.
Mit tehetünk a fáslegelőkért?
- Meglevő, felismerhető fáslegelők állapotának felmérése
- A fák közötti cserjék és idegenhonos növényzet eltávolítása
- Hagyományos pásztorló legeltetés
- Védőkerítéssel körbevett, tájra jellemző fák ültetése, gondozása
Láprét
Nem mindenütt vannak láprétek hazánkban, de az biztos, hogy sokkal több tájegységben megtalálhatók, mint azt a legtöbb ember gondolná. A láp szó hallatán sokaknak ingoványos, baljós, feneketlen kotvány jut eszébe; ilyenből a tájátalakítások, lecsapolások után sajnos valóban nagyon kevés van. De a láptalajok jellegzetessége ekkor is árulkodik az eredetükről: színük koromfekete, szervesanyagtartalmuk kiemelkedően magas, sok esetben tőzeg alkotja őket, az év jó részében nyirkosak, kémhatásuk általában savas. Homokbuckák közötti mélyedésben, hegylábak medencéiben, patakvölgyekben a hazai dombságokban és sok alföldi tájon (Duna-Tisza köze, Nyírség) megtalálhatók.
A jó vízellátottságú lápréteknek vannak „klasszikus” madarai,
például a haris, a réti fülesbagoly, a réti tücsökmadár és a nagy póling. De sok tocsogókat, időszakos vizeket kedvelő faj is örömmel fészkel az ilyen helyeken: bíbic, sárszalonka, egyes récefajok.
A láprétekre a legnagyobb fenyegetést a lecsapolás jelenti. Fél megyényi lápvilágok váltak ennek a pusztításnak az áldozataivá az elmúlt évszázadokban (Ecsedi-láp, Nagy-és Kis-Sárrét, Hanság), míg a Dunántúli-középhegységben a kis méretű lápokat a bauxitbányászatot lehetetlenné tevő karsztvíz szivattyúzása szárította ki 40-50 éve. (Utóbbi folyamat szerencsére helyenként átmenetinek bizonyult.) De nagy veszedelem az özönnövények terjeszkedése is (zöld juhar, aranyvessző).
Mit tehetünk a láprétekért?
- Valószínűleg sok száz kicsiny láprét „lappanghat” országszerte, melyeket a botanikusok, természetvédők nem ismernek. Fontos ezek felkutatása, alapos feltérképezése
- A felmérés során feltárt veszélyek ellen fel kell lépni (lecsapoló csatorna betemetése, özönnövények irtása)
- A láprétek tavaszi, nyári virágpompája a legtöbb ember számára kedves látvány, emellett az ilyen területeken zajló kaszálás vagy enyhe legeltetés kifejezetten fontos kezelési forma. Ez alapján helyi védelemre javasolható minden olyan belterületi vagy településekhez közeli láprét, ahol védett fajok élnek, és amelyek kezelése jelenleg is megfelelő
Szikes tó
Jellegzetes eurázsiai vizes élőhelyek.
Bár sótartalmuk néha elég magas, mégsem azonosak a világ más részein fellelhető sós tavakkal. A szikes tavak sekélyek, vizük sokszor zavaros, átlátszatlan, kiszáradásuk teljesen természetes folyamat. A Kárpát-medencében Magyarország mai területén több tucat, azon kívül az ausztriai Fertőzugban sok kicsi, míg a szerbiai Vajdaságban több jókora méretű szikes tó található.
A szikes tavak jellegzetessége a kopár, növényzetmentes partvonal, amelyet a legeltetés is elősegít. Több olyan mocsári növényfaj (nád, zsióka) van, amely elviseli a sós viszonyokat, elterjedésük és évről évre termelődő szerves anyaguk a tavak minőségét rontja. Lecsapolásuk vagy sómentes víz bevezetése egyaránt pusztulásukat okozhatja.
A szikes tavakhoz valódi specialista élőlények kötődnek,
ezek a halofita (sókedvelő) fajok. A partvonal vagy a kiszáradt meder növényei a sóballa, a sziksófű, a bajuszfű, a bajuszpázsit. A vizekben különféle alacsonyrendű rákok alkotják a táplálékbázis állati alapját, mely például kulcsfontosságú a gulipán számára. Hazánkban a szikes tavak parti zónája az egyik legkopárabb élőhelytípus, amely nagyon vonzó mind fészkelő- (széki lile, gulipán, alkalmanként kis csér), mind átvonuló madárfajoknak (partfutók, cankók, lilék).
Fontos megemlíteni, hogy a szikes tavak nem a parton kezdődnek, egész vízgyűjtő területüket figyelemmel kell kísérni, hiszen a tótól távolabbi rétek, mocsárrétek általában szerves egységet alkotnak a mélyebben fekvő tavakkal.
Sajnos minden ép állapotú, vagy legalább felismerhető magyar szikes tóra három lecsapolt, tönkrement, elnádasodott egykori szikes tó jut. Sok példa van azonban arra, hogy ilyen helyzetből is van visszaút a növényzet kivágásával vagy kirágatásával, a folyamatos legeltetés megszervezésével. Meg kell vizsgálni az ilyen tavakat és a megoldáshoz szükséges pályázati forrásokat.
Mit tehetünk a szikes tavakért?
- Az Alföldön rengeteg lecsapoló csatorna okoz máig súlyos károkat, ezeket fel kell kutatni, adott esetben betemetésüket vagy műtárggyal való ellátásukat javasolni kell
- Kis tavaknál néhány lelkes önkéntes is képes csodát tenni: a nád évenkénti kikaszálása látványos eredménnyel járhat
A földön fészkelő madárfajok költése a ragadozó vagy mindenevő emlősök miatt gyakran tönkremegy. Ha a tó kiszárad, kézi vagy könnyű gépi erővel költősziget létesíthető, ami éveken át megoldhatja ezt a problémát.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Illusztrációk: Kovács Gergely Károly
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több természetvédelem
Nagyon érdekes és izgalmas mind a három. Legszívesebben mindegyikre szavaznék, de azt hiszem, hogy Cen’ és a birtok miatt nálam a láprét lesz a befutó. 🙂
Minket voltaképp két élőhelytípus is érint. 🙂 A 11 hektáros terület nagyobbik részét erdőssztyeppi élőhellyé alakítjuk (ez hasonló a fás legelőhöz, a legeltetés hiányával). Bár valamelyest még legelés is van, olyan sok a nagyvad, főként a szarvas (100-150 szarvas jár nálunk rendszeresen, amikor például lovak legeltetésénél egy lóra durván egy hektárt szoktak volt számolni). A láprét pedig az 1.7 hektáros vizes élőhely-rehabilitációs területünket érinti. 🙂 szerintem ez egy remek kezdeményezés – az élőhelyvédelmen múlik minden, a fajok védelme is.
A fás legelő, itthon is az a szívem csücske. Imádom, amikor a vadvirágos legelőbe beékelődik pár kis liget.
Fás legelőkre szavaznék, de számomra a szikes élőhely már-már az extremitás határát súrolja. Fotókon láttam, hogy milyen különleges virágok nyílnak ott.
Mégis a fás legelők és a láprét felé húz a szívem. Eldöntöm majd.
Nekem a láprét jön be nagyon a szép virágaival.