Hasznos vagy káros a magvak fogyasztása, amikor beteg vagy?
A magvak fogyasztása, tünetmentes időszakban,
nem növeli az egyik gyakori vastagbélgyulladás, az ún. divertikulitisz kockázatát, sőt akár enyhén csökkentheti is – derül ki a Semmelweis Egyetem friss tanulmányából. A kutatók kb. 800 ezer ember adatait elemezték, hogy kiderítsék: indokolt-e a régen sokszor hangoztatott tanács, miszerint a betegségben szenvedőknek kerülniük kell a mogyoróféléket – vagy ez csupán városi legenda.
A vizsgálatban gyakran fogyasztott magvak hatásait elemezték – pl. földimogyoró, mandula, dió, pisztácia, napraforgó- és szezámmag, valamint egyes kutatásokban a kukorica és a pattogatott kukorica. Összesen kilenc tanulmány eredményeit vetették össze a kutatók, ezek több mint kétmillió személy-évnyi* adatot dolgoztak fel, és nem találtak összefüggést a mogyorófélék fogyasztása és a divertikulitisz kialakulása között – sőt, több adat védő hatásra utalt.
Divertikulózisról akkor beszélünk,
amikor a vastagbél falán apró tasakok alakulnak ki, melyek az esetek többségében tünetmentesek. Ha azonban ezek begyulladnak, divertikulitiszről beszélünk, ami hasi fájdalmat, lázat és székelési zavarokat okozhat. Súlyosabb esetben tályog, átfúródás vagy bélelzáródás is előfordulhat.
„A divertikulózisban szenvedőknek évtizedeken át azt tanácsolták, hogy kerüljék a mogyoróféléket és magvakat, mert szakmai körökben úgy vélték, hogy ezek apró darabjai a bélfal tasakjaiba szorulhatnak és gyulladást okozhatnak, pedig ezt semmilyen komoly bizonyíték nem támasztotta alá” – mondta dr. Konstantinos Voniatis, a tanulmány első szerzője, a Semmelweis Egyetem Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinika rezidense. „Bár az utóbbi években több kutatás megkérdőjelezte ezt a hiedelmet, a betegek még ma is gyakran kapnak ellentmondásos tanácsokat. Vizsgálatunk összefoglalja a rendelkezésre álló bizonyítékokat, és segíthet végleg tisztázni ezt a mítoszt.”
A Semmelweis kutatói többféle módszert alkalmaztak
az eredmények megbízhatóságának ellenőrzésére. Értékelték a korábbi tanulmányok minőségét és az esetleges torzításokat, majd összevont elemzéssel kiszámították a divertikulitisz kialakulásának kockázatát a mogyorófogyasztás függvényében. Vizsgálták azt is, hogyan befolyásolja az eredményeket, hogy a több mogyorófélét fogyasztók általában egészségesebb, rostban és zöldségben gazdag étrendet követnek, illetve hogyan változik a kockázat a fogyasztás mennyiségével.
A mogyoróféléket fogyasztók körében mintegy 11%-kal alacsonyabb volt a divertikulitisz kialakulásának kockázata, mint azoknál a pácienseknél, akik a tünetmentes időszakokban nem ettek magvakat, bár ez az eredmény statisztikailag nem volt szignifikáns. Amikor az elemzés az egészségesebb étrend általános hatását is figyelembe vette, a kockázati arány 0,75-re esett, ami 25%-os, statisztikailag igazolható kockázatcsökkenést jelent.
A dózis–válasz elemzés szerint a heti mérsékelt mogyoró- és magfogyasztás –legalább két adag, adagonként körülbelül 28 gramm – mintegy 5%-kal alacsonyabb kockázattal járt együtt.
A kilenc tanulmányból hat védő hatást, kettő semleges összefüggést, egy pedig negatív eredményt mutatott ki. Utóbbi kutatás azonban az úgynevezett bételdió-rágással foglalkozott, mely nem hasonlítható az általános mogyoró- és magfogyasztáshoz, ezért a mostani meta-analízisben ezt az eredményt nem vették figyelembe.
Egy 2008-as, több mint 47 ezer férfi részvételével készült amerikai vizsgálat cáfolta meg először a mogyoró- vagy pattogatott kukorica fogyasztása és a divertikulitisz közötti összefüggést, mely később számos új kutatásra ösztönzött.
A jelenlegi nemzetközi irányelvek szerint, tünetmentes időszakban, nem kell kerülni a dióféléket, magvakat vagy a pattogatott kukoricát divertikulózis esetén. Az Amerikai Gasztroenterológiai Társaság (AGA) és a Brit Egészségügyi és Ellátási Kiválósági Intézet (NICE) is hangsúlyozza, hogy ezek az ételek nem növelik a kockázatot.
A divertikulózis elsősorban az idősebb korosztályt érinti: az 50–59 évesek 15–30 százalékánál, a 70 év felettiek akár 60 százalékánál mutathatók ki divertikulumok. A férfiak és nők hasonló arányban érintettek, de az előfordulás életkora nemenként és régiónként eltérhet. A betegek kb. tíz százalékánál alakul ki életük során gyulladás.
A divertikulitisz megelőzésben továbbra is a rostban gazdag étrend, beleértve a mérsékelt mogyorófogyasztást is, a rendszeres mozgás, az egészséges testsúly, a dohányzás kerülése és a tünetek figyelemmel kísérése a legfontosabb – tette hozzá dr. Voniatis.
Divertikulitisz azaz gyulladásos epizód esetén ajánlott mihamarabb felkeresni a házi-, vagy kezelőorvost, aki tájékoztat a szükséges kezelésről, a diéta és szükség esetén az antibiotikum kúra részleteiről. A mostani kutatás eredményeinek megerősítéséhez további vizsgálatokra van szükség – zárják a publikációt a Semmelweis kutatói.
* A személyek száma szorozva az utánkövetés éveivel.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Forrás: Semmelweis Egyetem, továbbította a Helló Sajtó! | Illusztrációk: Pixabay
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több konyha és egészség
Tudtam én, hogy jót tesznek a magvak! 🙂
🙂 🙂 🙂
A magvaknak magas az olaj tartalma, másrészt, nehezen emészthetőek. Nem kell hozzá divertikulitisz, hogy hasfájást kapjon bárki aki rendszeresen magokat vagy sokat eszik. A magyarak begyében is sokáig emésztődik.:-))Szóval a müzli, meg a magok- csak úgy hívtam mindig, madáreledel:-)))
Istenem mennyi hülyeséget kutatnak….
Az összes ember akiről tudom, hogy divertikulitisze volt egyik sem a magoktól kapta. Szóval ha az ember hasfájós biztosan nem arra gondol , hogy még rágcsál egy kis mandula, dió, vagy tökmagot, a szotyola köpködőkről nem is beszélve.
madarak begyében- nem tudok javítani.
Volt időszak amikor az amerikai földimogyorót ettük minden este a gyerekekkel, nagyon szerették, jó nagy koszt lehetett vele csinálni a bontogatáskor. Szerencsére senki nem volt rá allergiás, mint sok amerikai gyerkőc aki a mogyoróvajtól befullad. Én a pisztáciára szavaztam mindig, az is nagyon finom. Egyébként igen magas a kalória tartalmuk- minden magfélének- mondjuk aki fogyózik az ne egye. A tökmagnak meg annyira magas az olaj tartalma, meg a diónak is, hogy simán epegörcsöt lehet kapni tőle. A mandula magában nem annyira finom. Biztosan kóstoltatok fűszerezett magokat is, egy időben lehetett kapni chilis, meg washabis pisztáciát, brutál erősek és nagyon finomak. A lenmagot nem annyira szeretem, inkább pékárukra sütve lehet belefutni. A chia mag meg igazi zselé lesz beáztatva. Szóval sokfélét ettem és kóstoltam is. Amikor Zurichben tanultam, volt egy srác aki Iránból jött, a pisztácia őshazája, meg is ígérte a professzornak, hogy küldeni fog neki mert az a pisztácia az igazi:-)) Egyébként a mákot -ez is mag, csak ledarálva esszük – képzeljétek az orvoslásban arra használják, hogy pl. egy fistula merre felé ürül- mondjuk bélműtét, vagy nőgyógyászati műtét előtt. Szóval a mértékkel folytatott magnasi az nem árt:-))))