Megérkezett két téli madárvendég, a fenyőpinty és a fenyőrigó!
Jóval korábban megjöttek a csízek (Carduelis spinus) – majd minden évben ők az első téli vendégeink – és a királykák (Regulus regulus & ignicapillus) is. Elvileg október első napjaiban jöhetne a nagy őrgébics (Lanius excubitor) is, de az idén a birtokon még nem láttuk. Sőt, ha jól emlékszem, tavaly sem került elő a rezervátumban, holott Magyarország téli tájain cseppet sem ritkaság, és szinte mindenhol ott vannak az első példányok már október első hetében, sokszor szeptember végén már. A tél két legjellemzőbb és legtömegesebb téli madárvendége – a fenyőpinty (Fringilla montifringilla) és a fenyőrigó (Turdus pilaris) – azonban már hozzánk is megérkezett.
2025.10.14-én a rezervátum déli végében a torkolatnál álló öreg fűzfa tetejéről reppent el négy fenyőrigó. Ugyanezen a napon láttunk 4-5 fenyőpintyet átrepülni a terület fölött (alacsonyan, 15 méteren), szintén a birtok déli részén. A fenyőpintyek 2024. októberében rekordszámban jelentek meg a területünkön, az idén egyelőre erről szó sincs.
Vannak még persze téli madárvendégeink,
a süvöltőtől (Pyrrhula pyrrhula) a vizes élőhelyek lúdfajain át az olyan kis számú és ritka fajokig, mint amilyen a hósármány (Plectrophenax nivalis). A legtöbb területen és kertben azonban a három legfontosabb, legrendszeresebb téli madárfaj
- a csíz (Carduelis spinus)
- a fenyőpinty (Fringilla montifringilla)
- és a fenyőrigó (Turdus pilaris).
Mindhárom faj felbukkanhat a téli madáretetőkön is.
A csíz változó számban (olykor tömeges, főként a tél végén, márciusban), a fenyőpinty szintén, főként a havas időszakokban – ennek megfelelően egyre ritkábban köszönhetjük őt az etetőkön. A fenyőrigó egy-egy kertben általában kis számban (1-2 példány) van jelen. Őt almával etethetjük. A félbevágott almát tűzzük fel az ágakra, de a fák alá szórva is elfogadja. A kerteken kívül a fenyőrigó gyakran népes csapatokban kóborol, bár az utóbbi évtizedben megritkultak az igazán nagy csapatok. Korábban – például a kilencvenes években – nem voltak ritkák a több ezres rajok sem.
Ha azt akarjuk, hogy a kertben vagy a területünkön is jelentős számban jelenjen meg, akkor érdemes bogyós cserjéket és fákat ültetni. Rendkívül jó, ha sok a kökény (Prunus spinosa), a galagonya (Crataegus monogyna). Imádja a madárberkenye (Sorbus aucuparia) és az keskenylevelű ezüstfa (Elaeagnus angustifolia) termését is.
A fenyőrigókhoz gyakran csatlakoznak ritkább rigófajok.
Leggyakrabban szőlőrigók (Turdus iliacus), akiket 2024/25 telén mi is rekordmennyiségben láthattunk vendégül hónapokon át az immár negyedévszázada féltve őrzött bokrosainkban. Ősztől tavaszig számos extrém ritka rigófaj kóborol Európa szerte, ezek általában a fenyőrigók csapataihoz csapódnak. Ezért aztán a fenyőrigó-csapatok mindig ígéretesek a ritkaságvadászoknak, bár az is igaz, nem mindig van elég türelem ahhoz, hogy ezeket a csapatokat egytől egyig átnézzék. Nem is könnyű, mert a rigócsapatok általában mozgásban vannak, és ez megnehezíti a ritkaságok megtalálását a sok rigó között. Mindenesetre, aki ritka rigófajokra vágyik, az elsőként a fenyőrigókat csalja be a kertjébe, aztán keresse köztük a ritkább fajokat.
A csíz és a fenyőrigó szórványos fészkelő Magyarországon. Költő fenyőrigókat mi is fotóztunk és videóztunk már Budapest szívében, az Orczy-kertben.
Fenyőpinty fészkelését még sosem észlelték Magyarországon. Én már láttam hím fenyőpintyet július 24-én is egy dél-zalai halastónál, de ez nyilván egy korábban sérült, visszamaradt madár volt, és nem egy költő pár hímje.
Honnan érkeznek hozzánk ezek a fajok?
- A csíz főként a Kárpátokból (kisebb részben Skandináviából). Sokan továbbvonulnak, főként Észak-Olaszországba (a külföldi megkerülések fele innen származik). A legtávolabb vonuló csíz azonban meg sem állt Portugáliáig.
- A fenyőrigó főként Skandináviából és Szibéria felől érkezik. A legtávolabbi példányt Oroszország szibériai területein jelölték, Magyarországtól 4367 kilométerre. A fenyőrigók jelentős része – hasonlóan a csízhez – továbbáll, főként Észak-Olaszország és Dél-Franciaország irányába.
- A fenyőpinty vonulási mintázata hasonló a fenyőrigóéhoz. Skandináviából és Szibéria felől érkeznek csapatai (a legtávolabbi madár 3223 kilométerről, Szibériából érkezett hozzánk). Ő is délnyugat felé megy tovább, bár jelentősebb számban telel Szlovéniában és Horvátországban.
Akadnak évek, amikor a fenyőpinty valóságos inváziót produkál, és milliós tömegeben jelenik meg az éjszakázóhelyein, melyek jellemzően fenyvesek. Ilyen milliós tömegeket észleltek Szlovéniában is, a legnagyobb invázióját pedig Svájcban tapasztalták.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Illusztrációk: Pixabay & Centauri
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
A Tusnádfürdőnél – majdnem napra pontosan hét évvel ezelőtt – készült madárberkenyés kép nekem még mindig nagyon tetszik! 🥰
Itt még tart a nyári összetétel, bár a cinkék most többen vannak. Táplálék is van bőven. Besegít a kutya, szereti összeroppantani a lepotyogott diót, azután a madarak szépen megeszegetik. 🙂 Persze pókokból is bőség van még. Rigóknak meg szőlő.