Egy nemzetközi kutatócsoport
a Földtani és Geokémiai Intézet két munkatársának vezetésével azt vizsgálja, hogy milyen környezetváltozások jellemezték a mintegy 56 millió évvel ezelőtt megjelent hőmérsékleti maximumot. Az eredményeik a jelenkori klímaváltozás jövőbeni hatásainak pontosabb megértését is segíthetik.
A kutatók által vizsgált eocén korban (56–33,9 millió évek között) számos kiemelkedően meleg, úgynevezett hipertermális esemény jelent meg, amelyek közül a nagyjából 270 ezer évig tartó paleocén-eocén hőmérsékleti maximum (PETM) volt a legjelentősebb. A globális átlaghőmérséklet a késő paleocén/korai-eocén során 10–15 fokkal volt magasabb a mainál, a légköri CO2 koncentrációja pedig 800 és 1800 ppm között változott, ami a mai ~423 ppm-es érték 2-4-szerese.
Viszonyításképpen fontos kiemelni, hogy a közepes és magas kibocsátási forgatókönyvek szerint 2100-ra 550-700 ppm közötti, illetve 1200 ppm-et meghaladó légköri CO2-koncentrációk várhatók. Ilyen szempontból tehát kulcsfontosságú olyan meleg klímaállapotokat vizsgálni, amelyek analógiaként szolgálhatnak a jelenkori klímaváltozás jövőbeni hatásainak pontosabb előrejelzéséhez.
Az vizsgált késő paleocén/korai eocén üledéksorok Esplugafreda település közelében (Spanyolország). A) Az Esplugafreda (EF, késő paleocén) és Claret formációkat (CF, korai eocén) alkotó üledékrétegek a területen; bv – bevágott völgy, Ck – Claret konglomerátum. B) A Claret formációt alkotó üledékek közelebbről; St – sárga talajok, Ggt – gipszgazdag talajok (mindkettő PETM). C-D) A PETM során kialakult, félbevágott mészkonkréciók a sárga talajokból. E) Késő paleocénben kialakult, félbevágott és fúróval megmintázott talajkarbonát az Esplugafreda formációból.
A projekt munkatársai a spanyolországi,
a Pireneusok déli előterében található Tremp-Grauss medencében lévő szárazföldi üledékrétegeket és eltemetett ősi talajokat, ezeken belül is a talajokban egykor keletkezett karbonátgumókat elemezték. Ezen talajkarbonátok úgynevezett kapcsoltizotóp összetétele révén megbecsülhető volt az egykori talajok nyári középhőmérséklete és az akkoriban jellemző szezonális léghőmérséklet is, ugyanis a szén és oxigén nehéz izotópjainak (13C és 18O) összekapcsolódása a karbonátokban hőmérsékletfüggő. A kapcsoltizotóp termometria eredményei szerint a talajkarbonátok kiválási hőmérsékleteinek medián értékei 33,9 és 39,2 °C-os talajhőmérsékleteket mutattak a késő paleocén és a PETM során.
„Ez arra utalt, hogy a PETM idején a nyári talajhőmérsékletek átlagosan ~5 °C-kal megemelkedtek, ami egy igen drasztikus növekedésnek számít” – mondta Újvári Gábor, a budapesti kutatócsoport szakmai vezetője. A kutatók azt is kiemelik, hogy az eredményeik szerint a jelenlegi klímával összevetve ebben az időszakban egy sokkal egyenletesebb globális hőeloszlás volt jellemző, aminek számtalan következménye volt az akkori éghajlatra, illetve növény- és állatvilágra.
A PETM megjelenésének hátterében
részben földpályaelem kényszerek, részben pedig nagy mennyiségű, valószínűleg vulkanikus eredetű szén-dioxid, illetve tenger alatti forrásból és/vagy a felolvadó permafrosztból felszabaduló metán (CH4) légkörbe kerülése állhatott, melynek során 5–6000 év alatt becslések szerint ~3200–12000 Gigatonna (=milliárd tonna) szén került a légkör-óceán rendszerbe.
Ez a globális szénkörforgásban egy jelentős zavart okozott, ami globálisan nyomott hagyott mind a mélytengeri, mind pedig a szárazföldi üledékekben és – mint azt a fent említett eredmények is jelzik – drasztikus hőmérséklet emelkedéshez vezetett. Ez a globális vízkörforgalom jelentős átalakulásával, az óceánok elsavasodásával, valamint a szárazföldi emlősfaunák és a tengeri élőlények egy részének kihalásával járt.
Eredményeik szerint, melyeket a Nature-Springer kiadó rangos nemzetközi folyóiratában, a Communications Earth & Environment hasábjain publikálták a globális szénkörforgás egyensúlyának felborulása drasztikus éghajlati átalakulásokhoz vezet, ami kihat többek között a bioszférára is. Ez arra utal, hogy az emberi tevékenység révén az ipari forradalom óta egyre nagyobb mértékben a légkörbe juttatott üvegházgázok (elsősorban CO2) mennyiségének jelentős csökkentése elengedhetetlennek tűnik a modern ember által már nem tolerálható mértékű klímaváltozás bekövetkezésének megakadályozása érdekében.
A kutatást az NKFIH az OTKA K-137767 számú projekt révén támogatta. Forrás: HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat, továbbította a Helló Sajtó! | Borítókép: Pireneusok (Wikipédia)
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több éghajlat
Akkor ez azt is jelenti, az emlìtett folyamat miatt az ember ” hozzajarulasa” nelkül is bizonyos fajok mindenképpwn kihalnak, mert ez az univerzum törvénye. Mas kerdes, hogy ahogyan élünk nagyban hozzajarulunk ahhoz, hogy ez gyorsabban törtenjen meg. Futurisztikus gondolat, hogy az emberi faj is egy mutans valtozatban éll majd tovàbb…
él