Sajnos. Nem is igazán akartuk ezt megtudni. Már csak azért sem, mert nyilván élnek, még ha talán kevesebben is vannak, mint korábban. Erre csupán abból következtetünk, hogy 2025-ben még nem találkoztunk velük, holott korábban rendszeresen láttuk a ház előtti teraszon is. A madáretetőnél is gyakran felbukkant. Számítottunk rá 2025. februárjában a sármányetetőn, ahol a vadkamera több ezer felvételén csak egyszer tűnt fel (kissé bizonytalanul). Korábban is voltak arra utaló jelek, hogy a legnépesebb kolónia a Kisréten él (legalábbis erről tudunk). Korábban is előfordult, hogy ezt nemcsak a sok járat jelezte, hanem egyszer már (2023-ban talán) vettünk fel a Kisréten vadászó kóbormacskát, sőt: azt is lefotóztuk, amikor pirókegeret (Apodemus agrarius) zsákmányolt.
2025. augusztus 7-én délután (17:29) a vadkamera beállítása után a völgyből tartottam a ház felé, amikor is az Angolkert délnyugati sarkánál megpillantottam egy vadászgató vörös macskát. Mivel nem vett észre, megvártam, hogy mit tesz. Épp ott van a B30-as odúnk is – amiben mezei verebek (Passer montanus) költenek –, ráadásul alacsonyan.
Tudni akartam, felmegy-e a macska az odúhoz.
Szerencsére nem a verebekre pályázott, mert nem sokkal később hatalmas szökkenéssel a kerítés tövébe vetette magát, ahol egy termetes egeret fogott. Igaz, nem sikerült jó fotót lőni róla, de az egér hátán végighúzódó fekete csík egyértelműen jelzi, hogy pirókegér.
Ezek szerint továbbra is a Kisrét lehet a pirókegerek egyik legjelentősebb bázisa, másrészt újra meg kell állapítani: a szabadon kószáló macskák komoly gondot jelentenek. Már az egérfogdosásuk sem helyénvaló (nem szorulnak rá, védett fajokat is megtizedelnek, és akkor már inkább tizedelje a rágcsálókat a bagoly), de tudjuk, hogy a madárfiókák között irgalmatlan irtást visznek végbe.
A kóborló macskák jelenléte például hatalmas probléma akkor is, amikor a fogoly (Perdix perdix) visszatelepítésével próbálkozunk. A macska nemcsak a fészkeket fosztja ki, nemcsak a fiókákat szedi össze, hanem a kotló madarakat is leöli. Ezért, amikor folytatjuk a kísérleteinket a fogollyal, annak része lesz az is, hogy élve fogó csapdákkal befogjuk a kóbormacskákat és menhelyre visszük őket.
Fotó: Centauri | Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Nincs mese, bent kell tartani a cicákat. Egyébként sok menhely is csak benti tartással adja örökbe a macskákat.
Igen, így van. Az én egyik nagy cicabarát barátnőm örökbe fogadott a menhelyről egy cicát és az volt a feltétel, hogy bent tartja…Szegény cica. Nagyon sajnálom. Családi házban él most és ott ül az ablakban és vágyakozva néz az utcára a szabadság felé. Én semmi jót nem látok ebben. Inkább a kóbor cicákat kell valahogyan távol tartani a madarak fészkelő helyeitől- kérdés egyáltalán létezik e egy üdvös módszer. Mindig lesznek, akárcsak a többi szabadon élő élőlény. Az kifejezetten jó ha egerészik nem? Egy olyan gazdag birtokon mint a tiétek, naná, hogy mennek zsákmányért. Ti még az egereket is szeretitek, mert a bagolynak táplálék. Akkor a cica miért is nem tud ebbe a környezetbe illeszkedni szabadon?
Hát épp ez az, hogy a környék összes macskája a birtokra jár vadászni. Az a baj, hogy a macskák nagyon túlszaporodtak, rengeteg van belőlük, és ha természetvédelmi szemmel nézzük, ennyit sajnos nem bír el a rendszer. Szóval, ha radikálisan közelítjük meg, a gyérítés és a benttartás között lehet választani, ha nem akarjuk, hogy kipusztítsa a védett állatokat, amikből eleve kevés van. Ha házi egérre vadászik, az jó, de arra inkább pont a házban és a ház körül lenne lehetősége. Én is imádom a cicákat, de az enyém is kanapékrumpli és csak pórázzal mehet ki. Az ivartalanítás nagyon fontos és a legjobb módszer a szaporulatok féken tartására.
Lesz itt nagy macskajaj:-)))- amúgy abszolút igazad van, csak hát vérzik az ember szíve. Amúgy meg lehet a cicák egyáltalán nem bánják a benti lustálkodást , a miénk is néha „járásképtelen” lesz , hiába mehet ki a teraszra ami már szökésbiztos:-). Az én egyik háziorvos barátnőm vagyonokat költ a befogadott kóbor cicái ivartalanítására (jelenleg vagy kilencet etet és mind fekete:-)) – ezt sem lehet győzni. A mi egyszem cicánknak is van póráza- nagyon vicces amikor azzal sétál:-)))
Szenzációs fotók, és szép a macsek is!
Nagyon cuki a pirókegér a feket csíkjával. 🙂 Itt a vízparton rájárnak az etetőanyagra, nem félénkek, simán jönnek az ember lábáig. De aligha élnek sokáig, mert sok ragadozómadár foga fáj rájuk. És persze vannak gazdátlan cicák is, vagy csak otthonról elkóboroltak.
Köszi a dicséretet, most jól esett (újabban már senki sem dicséri a fotókat 🙂 🙂 🙂 ) A pirókegeret én is horgászat közben ismertem meg évtizedekkel ezelőtt. Egész éjjel ott zörögtek a lábam között az etetőanyagos zacskóban 🙂 Bírtam őket, és szerintem nagyon pofás, csinos jószágok.
Gyönyörűek a fotóid , Cen’ ! 🙂 🙂
Köszi 🙂
Épp a napokban jutott eszembe, mi lett azzal a madaras albumoddal, amin annyit dolgoztál, és belekerültek a legprofibb fotóid is? Láthatjuk még valamikor?
Sokszor eszembe jut nekem is- amúgy elvittem az egyik gyurgyalag fiókás képet az oldalról, ki is nyomtattam fényképnek és felkerül az osztályos galériába a bejárat mellé, a lepkék társaságába:-)))
Nézem a Helikon kiadó fb. oldalát, és úgy vélem a „régi” Helikon kiadónak is díszére vált volna ez az albumod.
Ne bolygassam? Már megin károgni vagyok kénytelen, hogy fiókban maradt. 🙂