Mezei veréb a kertben: hány pár költ az idén?
Ha valaki megáll a birtok közepén, az Őskökényes szélében a parkolónál, esetleg leül ott egy kempingszékben (újabban van ott egy szék a megfigyelésekhez), elégedetten tapasztalná, hogy olyan nyüzsgés van a háta mögötti sűrűben, akár a „régi szép időkben”. Azokban az évtizedekben, amikor a veréb még nem ritkult meg Európaszerte (körülbelül 60% a csökkenés), s helyenként Magyarországon is. Ebből azt a következtetést vonhatnánk le, hogy 2025-ben végre áttörést értünk el a verebek visszacsábításának terén, de sajnos ez még nem egészen egyértelmű.
Költési időszakban is folyamatosan jelen van nálunk 25-30, máskor inkább 40-50 mezei veréb (Passer montanus), de egyrészt hónapok óta nem láttunk házi verebet (Passer domesticus) a területünkön, bár továbbra is méterekre fészkelnek a birtokhatártól, másrészt a mezei verebek egy része – jelentős része? – bizonyosan nem nálunk költ, hanem a tőlünk keletre eső kertekben, farmokon.
Annak megállapítása, hogy hány pár fészkel
itt ténylegesen cseppet sem egyszerű. És épp a nálunk bandázó, de kívülről érkező verebek miatt. Az bizonyosan előrelépés, hogy jóval egyenletesebb a mezei verebek eloszlása a területen, és nemcsak a felső parcellákban, az Őskökényes és a parkoló környékén vannak (ahol a galamboknak és gerléknek nyáron is van aprómagos etetés), hanem a patakparton is.
Egy párt már két hónapja rendszeresen, naponta látunk a Nagyfűz-víznél, a nádasban álló villanyoszlop vezetékein ücsörögni, sőt egyszer fotóztam az egyik verebet a csőrében növényi anyaggal, ami fészeképítésre utal (kissé furcsa anyagot vitt, friss és zöld cickafark levelét, bár bőséggel találna most a területen száraz növényi szálakat is). Egy pár bizonyosan fészkel valahol a Nagyfűz-gázló környékén, de hiába ellenőriztük a patak túloldalán kihelyezett B-odúkat az égeres szélében, nem került elő verébfészek. A kis pár mozgása is inkább arra utalt, hogy talán a Nagyberek valamelyik öreg fűzfájában természetes odúban költenek (2024-ben is volt ilyen verébpárunk), esetleg olyan odúban, amit mi raktunk ki, de még nem ellenőriztünk (akad ilyen is pár a fűzfákon).
Sok jel utalt arra, hogy költő párok elsősorban az Őskökényesben lehetnek,
illetve a gyöngybagoly-ládát tartó oszlopon B-odújában. Utóbbit sajnos az idén is darazsak foglalták el (így ez a második év, hogy nem költ benne madár), az Őskökényes odúi között pedig még üres odút is találtunk, verébfészket viszont egyet sem. A tavalyi költés helyén, az Újles oldalán lévő odúban először egy sárganyakú erdeiegér (Apodemus flavicollis) költözött be, legutóbb pedig már egy széncinege (Parus major) kotlott benne, tehát ott sincsenek verebek. Arról nem igazán lehet szó, hogy nincs elég odú, mert akkor nem állna üresen például a Nagysándor-galagonyán lévő B-odú.
A Nagykökénysort és az Angolkertet még nem ellenőriztük, de az utóbbi helyről lett meg az első biztos verébfészkelést bizonyító adatunk, bár nem a legszerencsésebb körülmények között. A szomorú fűzfánkon lévő B-odú, amely körül egyébként nem észleltünk mozgást, 2025 június 03-án a földre került, vélhetően a nyest (Martes foina) ügyeskedett addig-addig, míg le nem verte. Esetleg lehettek házi macskák (Felis silvestris catus) is a tettesek.
Sajnos volt már egy hasonló esetünk nem messze ettől az odútól, de abban már cinegefiókák voltak. Ebben az odúban egy mezei veréb-fészket találtunk, s hogy még egyértelműbb legyen a helyzet, akadt benne egy tojásmaradvány is. Tehát egészen biztos, hogy itt fészkelés volt, a nyomokból ítélve, már kirepültek a fiókák a levert odúból.
Az Újliget B-odújában szintén találtunk egy mezei veréb-fészket, amit azonban már elfoglalt egy mogyorós pele (Muscardinus avellanarius).
Arról nem tudunk mondani még semmit,
hogy mennyi sikeres költés volt, de annyit biztosan állíthatunk máris, hogy legalább 2-3 mezei veréb-pár fészkelt vagy legalábbis próbálkozott nálunk. A mozgásokból ítélve ez esetleg lehet 4-5 pár is. A verébodútelepek egyelőre nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, de valószínűleg csak azért nem, mert egészen az utóbbi hetekig nem voltunk tisztában azzal, hogy mekkora gondot jelent az odúlakó madarainknak – s egyre jobban! – a rágcsálók, főként a pelék zavarása. Ezért megkezdtük az odútelepünk térszerkezetének átalakítását, s egyre több olyan odút biztosítunk, amely pelementes, teljesen nyílt helyen, magányos oszlopon van. Talán nem véletlen az sem, hogy az idén már a nyaktekercsünk (Jynx toequilla) is ilyen oszlopot választott a Kisrét közepén. Mi pedig elsőként egy C-odút helyzetünk ki a barázdabillegetőnek (Motacilla alba) magányos oszlopra.
A napokban több odút is átszerelünk ilyen pelementes verzióra.
Az Angolkertben a ház falára felrakott verébtelepet is áthelyezzük és kivisszük a pelék által sűrűn látogatott kertből a nyílt területekre. Persze, csak ha nem találunk benne fészket.
Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a 2025-ös fészkelési idényben a nálunk tartózkodó mezei verebek számát legalább a négyszeresére emeltük, a fészkelők számát kevéssel az előző évi fölé (2-3-ról 3-4 párra), esetleg megdupláztuk (5-6 pár). A következő egy hét újabb ellenőrzései során még előkerülhetnek párok, és újabb odúfoglalások sem kizártak, amikor másodköltéshez látnak a verebeink, amihez már pelementes odúkat is találnak. A területünkön rendszeres látható verebek száma alapján akár 10-15 verébpárunk is lehetne.
Borítókép / illusztrációk: Centauri
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Mindig azt képzeltem csupán a fajfélék száma és nem az egyes fajok darabszáma érdekes a birtokotokon. Bár nyilván az is fontos indikátor kik választják állandó lakóhelyül.
Az arc nélküli ember- ez a régi Omega szám jut mindig eszembe amikor a rólad készült képeket kirakod.
No persze az eredeti dal tartalma egész más, talán egy dologban klappol ide :
„Nem veszíthet semmit, hisz még arca sincs
S nem tudod, kié a féltve őrzött kincs „-
bocsi tudom írtál egyszer arról milyen nemes célból vagy anonim.
Az odúellenőrzés hasonló lehet, mint a karácsonyi ajándékok kibontása a csomagolásból: vajon mi van benne? 🙂