Mikor indult be az új vizeinkben a rovarélet?
Méltatlanul kevés figyelmet kapnak a rovarok, holott mindennek az alapja a rovarélet. Nélkülük se a kétéltűek, se a madarak élete nem volna lehetséges. A patak duzzasztásának is egyik legfontosabb dogmája, hogy vízben fejlődik a legnagyobb rovar-biomassza, vagyis minél több a víz, annál több rovarevő állatfaj eltartására képes. Másként: minél nagyobb területen minél nagyobb tömegű vizet tartunk vissza, annál bőségesebb lesz az a biomassza, amire aztán további fajok százai „telepedhetnek rá”.
A rovarvilág „hanyagolása” részünkről tehát nem abból fakad, hogy ne tudnánk: a rovarvilág a kulcsa mindennek. Végtére is már a mézelő zónák létrehozása is a rovarvilág támogatásáról szól. A rovarvilág kutatása viszont rázós, nehéz terep.
Rengeteg a faj, és sok a nehezen határozható faj.
A vízirovarok kutatása pedig még rázósabb, mivel nehezen hozzáférhető helyen élnek. De igyekszünk előbb-utóbb megfelelő figyelmet fordítani rájuk. Az kizárt, hogy mi tanuljuk ki a rovarász mesterséget, az már nem fér bele az életünkbe. Az idén még az éjjeli lepkészésre sem futotta (igaz, az időjárás sem kedvezett), nem csoda, hiszen most temérdek erőnket vonják el a vizes élőhelyrekonstrukcióval kapcsolatos szervezési problémák és tényleges munkálatok. De ha minden igaz, hamarosan külső segítséget kérünk majd a legjobb szakértőktől ahhoz, hogy a birtok rovarvilága is megfelelőképp kutatott legyen. Legalább egy alapkutatást, egy elemi felmérést végezzünk el – különös tekintettel a vízirovarokra.
Most azonban annyit szeretnénk rögzíteni mindenképp, hogy mikor indult a rovarélet az új víztestekben. Sokáig ugyanis a vizeink szinte halottak voltak. Gerincesek – halak és a kétéltűek – szép számmal mozogtak már, amikor a varsákban nagyítóval sem találtunk vízirovarokat. A kora tavaszi kétéltűek sokszor voltak csontsoványak (ők sem tudtak mit enni), igaz, nem is azért indultak oly korán, mert már bőséges táplálék várta őket. Csupán a szaporodás kedvéért „keltek korán” és jöttek a vizekbe.
Ezzel kapcsolatosan nincsenek tapasztalataink, mivel ennyire intenzíven nem varsáztunk soha korábban, de más években talán korábban élednek a vízirovarok is. 2025 tavasza szokatlanul hűvös volt és pár napot leszámítva nem voltak igazán szép, meleg időszakok. Ezért meglepően későn, 2025.04.11-én észleltük először, hogy érzékelhető élet van a Nagypatakban.
Először a bolharákok éledtek fel.
A Hermelinesnél kihelyezett varsában ezen a napon már sokan voltak. Pár nappal később megjelentek a varsákban az első piócák (valószínűleg a védett orvosi pióca példányai – 2024-ben volt az orvosi pióca új faj a birtokon), később pedig a csiborfélék. Április 11. és május 05. között rendszeresen, jelentős számban fogtak a varsák piócákat és csiborféléket is. Május 10-re viszont (talán az ismételt, radikális lehűlés jóvoltából) a csiborfélék és a piócák is szinte teljesen eltűntek.
Ellenben főként a Kisberekben (részben a Nagypatakban is) megjelentek a csíkbogár-lárvák, akik az ebihalakat zsákmányolják. Bár természetesen sajnáljuk az áldozatul eső ebihalakat, de ez természetes hozzátartozója egy vízi ökoszisztémának. Épp azért kell sok – nagyon sok! – ebihal, és azért kell kimenteni a kiszáradás útjából a lehető legtöbb ebihalat, hogy a különféle rovarlárvák pusztítása után is maradjon elég kisbéka.
Borítókép / illusztrációk: Pixabay
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
