Gyurgyalag| Ismerd meg jobban!
köszönet az elődöknek
Alfred Brehm Az állatok világa (1863-69) című munkája nemzedékek tudását és életét határozta meg. Minden idők egyik legnagyobb szabású zoológiai összefoglaló munkája volt. E mű fejezeteivel a méltatlanul “elfeledett” szerzők munkája előtt tisztelgünk.
Időnként a hajdani szöveget kommentárral is ellátjuk, és ajánljuk a fajjal vagy témával kapcsolatos egyéb cikkeinket.
Néha azt hihetnénk, hogy ezekben a forrásokban már alig találni aktualitást. De ha nagyobbra nyitjuk érdeklődésünk látószögét, rögtön érzékeljük: ezek a munkák ma is ontják az érdekes megfigyeléseket, és minden nappal egyre tanulságosabbak azok a kontrasztok is, melyek a hajdani és mai szemléletek között feszülnek.
Alfred Brehm: A gyurgyalag (Merops apiaster Linn.)
1863-69 | magyarul 1901-1907
Gyurgyalag-félék (Meropidae)
A gyurgyalag-félék az Óvilág legpompásabb madarai közé tartoznak. A családnak 41 faja van. Lényegében egymással átlagosan annyira megegyeznek, hogy az egyik fajról mondottak kevés változtatással a többire is érvényesek. Fel nem ismerni vagy más madarakkal összetéveszteni nem lehet őket.
Testük igen megnyúlt, csőrük hosszabb, mint a fej, tövén meglehetős erős, hegyes, felül és alul enyhén hajlott, éles oromú és éles kávájú, széle alig belapuló. A felső káva kissé hosszabb, de nem hajlott végű, hegye előtt kivágás nélkül. A lábak igen aprók és rövidek. A szárnyak hosszúak és hegyesek; az evezők közül a második a leghosszabb. A fark két középső tolla sok fajnál a többi kormánytoll hosszának a kétszerese. A tollazat rövid és kissé durva, színe majdnem kivétel nélkül pompás és tarka, jóllehet az egyes színek rendesen nagy teret foglalnak el.
A gyurgyalagok elterjedési területe az óvilág meleg országait öleli fel; csak egyetlen faj fordul elő Ausztráliában. Az északon élő gyurgyalagok rendesen költözködnek, a déliek állandó vagy kóborló madarak.
Bár Egyiptomban él egy faj, amely évről-évre ugyanazon a helyen tartózkodik és évente kétszer látja rokonait elvonulni maga fölött, anélkül, hogy elfogná a vándorlás vágya; ellenben az Afrika belsejében lakó fajok az évszakok szerint kóborolnak: fészkelőhelyeiken az esős évszak beálltával jelennek meg és hazájukat megint elhagyják, ha a téli szárazság beáll.
A gyurgyalagokat észre nem venni lehetetlen. Alig lehet szebbet elképzelni, mint amilyenek ezek a majd sólyom, majd fecskék módjára röpködő madarak. Minden körülmények közt lebilincselik a szemet, akár mozognak, akár kecses repülésük végeztével pihenve ülnek az ágon.
Figyelemreméltó, hogy a gyurgyalagok mérges fullánkú rovarokat esznek. A végzett kísérletek eléggé bebizonyították, hogy a méh vagy darázs szúrása a legtöbb madárra halálos. Pontos megfigyelések szerint majdnem minden madár, mely ilyen rovarokat fog, megevésük előtt mérges fullánkjukat lekaparja: a gyurgyalagok ellenben előkészítés nélkül lenyelik a veszélyes zsákmányt.
A gyurgyalag (Merops apiaster Linn.)
A család egyetlen európai faja, amely 20 más fajjal együtt a Merops Linn. főnemzetséget alkotja.
Tollazata a homlokon fehér, a fej elülső része és a szemen átvonuló sáv zöld fényű tengerkék. A kantár felett a szemen a fültájékig húzódó csík fekete s alul keskeny fehér, kékes árnyalatú csík szegélyezi. Az áll és torok aranysárga s alul keskeny, fekete harántszalag határolja. A fejbúb és tarkó sötét gesztenyebarna, a nyak hátsó része és a szárnyfedők világosabbak. A vállak és a dolmány elülső része, valamint a farcsík fahéj-rozsdássárgába mennek át.
Alsó teste szép tengerkék színben pompázik. A felső farkfedők, a két kiálló, hegyén szűkített, fekete középső toll kivételével kékeszöldek, a kézevezők zöldeskékek, végük fekete, a másodrendű evezők fahéj-gesztenyebarnák, széles fekete végük előtt zöldeskékek.
A zöld gyurgyalag (Merops Pall.)
[Régi neve: aegyptis persicus]
Európa déli részében a gyurgyalaggal némelykor együttesen fordul elő, a családnak ez a második faja.
Tollazata sötét fűzöld, alul inkább malachitzöldbe hajló, némelykor tengerkéken futtatott, felül olaj-sárgásbarnába, a felső és hátsó fejen többé-kevésbé élesen barnába játszó, homloka fehér, sárgásan elmosódott. Fejének elülső része és széles szemsávja, valamint a fekete kantárszalag alatt futó másik sávja halványkék színű, az áll sárga a torok közepét pedig szép gesztenyebarna folt díszíti. Az evezők és kormánytollak kékesbe játszó zöld színűek, az elsők vége fekete, belső zászlójuk pedig fahéjbarna. A két középső kormánytoll messzire kinyúlik.
Fészkelőterülete a Káspi-tengertől Perzsián, Kis-Ázsián és Észak-Afrikán át vonul, elterjedési területe ellenben kiterjedt vándorlásai révén egész Afrikán át. Igen közeli rokona van, amely bizonyára azonos fajnak is tekinthető és Madagaszkárt lakja.
Úgy látszik, hogy a fullánkos rovarok a gyurgyalag kedvenc eledele, mert éppen úgy, ahogyan a méhkasokat dézsmálja, úgy fosztogatja a darazsak, poszméhek és lódarazsak fészkeit is. Megfigyelték, hogy lehetőleg a darázsfészek közelében telepedik meg és néhány óra lefolyása alatt lassanként a fészek összes repülő lakóit elkapdossa. De nem veti meg a sáskát, kabócát, szitakötőt, bögölyt, szúnyogot, legyet és bogarat sem.
Érthető, hogy a gyurgyalagot nem mindenütt nézik barátságos szemmel. Rablásai, amelyek rovására írandók, jogosan felbőszítik a méhtenyésztőt és a madár kíméletlen üldözését eredményezik. A gyurgyalag túlnyomóan bizalmas természetű, főleg ott, ahol zsákmányt talál. Innen még lövöldözéssel sem engedi magát egykönnyen elriasztani.
A gyurgyalag Magyarországon
is rendszeresen előforduló madár. Ha nem is gyakori, de nem is túlságosan ritka, azonban inkább az ország délkeleti felében fordul elő. Népies nevei: gyurgyóka, török fecske, földirigó, piripió, méhmadár, putypuruty, gyuggyóka, méhész. Ismert legészakkeletibb fészkelőtelepe Borsosberény Nógrád megyében, legnyugatibb fészkelőhelye a Balaton déli löszpartjai. Ezektől a határoktól dél és kelet felé különösen a Duna és Tisza magas meredek partoldalában telepszik meg s föltűnő gyakori Erdélyben.
Vonuló madár, amely elég későn, csak április végén vagy még inkább május elején szokott megjelenni s augusztusban költözik el a téli szállásba. A Balaton mentén több éven át szeptember első napjaiban figyeltem meg elvonulásukat.
A gyurgyalagot a jelenlegi magyar madárvédelmi törvény még nem védi, mert Magyarországon még elég nagy számban tanyázott és a méhesgazdáknak tényleg érzékeny károkat okozott egyes esetekben. Jelenleg azonban tökéletesen megváltoztak a viszonyok. Már alig van néhány telepünk, úgyhogy a gyurgyalag is már a pusztuló madarak listájára került, tehát a meglévő kevés telepet okvetlenül védelem alá kell helyezni, nehogy ez a gyönyörű madár teljesen kipusztuljon hazánkból.
Éppen azért szükséges volna, hogy mindenki jelentse be a maga vidékéről az ott levő gyurgyalag fészkelőtelepet, hogy annak védelméről gondoskodni lehessen. Általában károsnak minősítik, pedig tán több hasznot hajt, mint amennyi kárt okoz.1929-ben a borsosberényi telepen rengeteg köpetét gyűjtöttem, amelyek anyaga kizárólag cserebogárból állott, azt pedig minden szőlősgazda örömmel hallja, hogy tömegesen pusztítja a darazsakat. Bár minden szőlő közelében volna valami kisebb telep.
Fotó: Wiki
Előre is köszönjük, ha megosztod ezt a cikket másokkal is!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több madár
