Három ok, ami miatt ritka kétéltűek birodalmává válhat a birtok

Három eset lehetséges. Háromféleképp választhatunk ki három fő okot. Lehet három pozitív adottságunk, olyanokra gondolok, mint amilyen a nagy táplálékbázis, a kedvező mikroklíma vagy a ragadozók hiánya. De az is előfordulhat, hogy nem pozitív tényezők kedveznek nálunk a kétéltűeknek, hanem egyszerűen olyan negatív hatásoktól vagyunk mentesek, amelyek másutt komolyan veszélyeztetik a kétéltűeket. Végül összeállhat egy olyan csomag is, amelyben mindkét csoportból találunk okokat. Valójában a birtokon ezutóbbi a helyzet:
- Vannak kedvező adottságok (jó mikroklíma és vízellátottság),
- és hiányoznak másutt kedvezőtlen jelenségek is.
Mivel a kétéltűek mélyrepülését világszerte nagyon is konkrét negatív hatások számlájára írhatjuk (egyes kutatások szerint a kétéltűekre fog lesújtani az első modernkori kihalási hullám, s máris minden harmadik kétéltű veszélyeztetett), ezúttal csak a negatív hatások a csoportjába tartozó tényezőket vizsgáljuk (röviden).
Alapvetően három veszélyforrás leselkedik a kétéltűekre:
- A szaporodóhelyekre sokszor kell átvágni forgalmas utakon.
- A szaporodóhelyek vízellátása egyre bizonytalanabb, gyakran szűnnek meg, vagy csak időlegesek.
- Világszerte terjed egy gomba (Batrachochytrium dendrobatidis), ami a sarkvidéktől a trópusokig tizedeli a kétéltűeket.
Jelenleg ez a három probléma okozza főként a kétéltűek látványos visszaszorulását szinte minden területről. Nekünk viszont itt a birtokon épp abban van az erősségünk, hogy mindhárom kedvezőtlen hatást képesek vagyunk kiiktatni, vagyis a birtokon olyan mentsvárat hozhatunk létre, ahol jó esetben egyik kockázati tényező sincs jelen.

A birtok fekvése annyira szerencsés,
hogy a békák és gőték a birtoktól nyugatra fekvő erdőségekben, hűvös völgyekben élnek, és szaporodáskor keletnek mozognak a Nagypatak felé, s legrosszabb esetben is csak erdei utakon kell átkelniük, amelyeken szinte semmilyen forgalom nincs, s főként éjszaka nincs. Ha a birtoktól nyugatra a közelben, pár száz méterre vagy akár csak 1-2 kilométerre is forgalmas műút vezetne, akkor talán már meg sem volna az a kétéltű-állomány, aminek védelmére „felesküdtünk”. Talán annak köszönhetjük egy népes gyepi béka-állomány létét is, hogy a birtok, és a tőle nyugatra elterülő erdők egyfajta zárványt jelentenek, amelyben a civilizáció csak nyomokban van jelen.
A hegyvidékekre jellemző hegyi béka fennmaradását ezen a területen jégkorszaki, maradványnak tekintjük. Könnyen lehet, hogy amint a gyepi békáink és gőtéink ősei a jégkorszakban nem láthattak itt gépkocsit, úgy a nálunk élő gyepi békák most, 2025-ben sem tudják, hogy mi az. Egyszerűen azért nem, mert az útvonalaik ma sem kereszteznek műutakat.

A vízellátás megoldása reménytelen feladatnak tűnhet,
amikor a globális felmelegedés miatt a csapadék egyre hektikusabb, és olyan súlyos aszályokkal kell számolni, amelyekre még nem volt példa. 2022 nyarán éltük át minden idők legdurvább aszályát, de már most tudható, hogy előbb-utóbb (inkább előbb) megtudjuk azt is, milyen egy a 2022-esnél is durvább szárazság. A tipikus kétéltű-szaporodóhelyek általában a csapadékhiánynak legkitettebb, sekély vagy kis kiterjedésű víztestek. Ezeket szinte lehetetlen megvédeni. A mélyebb vizek, a tavak viszont nem igazán alkalmasak a kétéltűek szaporodásához, főként nem, ha élnek benne halak is.
Mi viszont abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a Nagypatak duzzasztásával remek szaporodóhelyeket hozhatunk létre (s létre is hoztunk már, amelyben máris sok a gyepi béka). Szélsőséges aszály esetén természetesen a patakból is eltűnhet a víz. A Nagypatakhoz épp azért kellett hozzányúlnunk, mert az utóbbi években gyakran épp csak nedves maradt a meder. Teljesen azonban sosem száradt ki, mert a Kispatak felső részét tőlünk 4-5 kilométerre források táplálják. Tehát, ha más nem is, egy vékony ér mindig van. Ez ugyan eddig semmire sem volt elég, ám vízvisszatartás mellett könnyen lehet, hogy még szélsőséges aszályok idején is víz lehet a Nagypatak duzzasztott szakaszaiban.

De ha abban nem is, ott vannak még a Kisberekben létrehozott tavak,
melyeket bőséges források táplálnak. Ezek elvileg akkor is tartják majd a vízszintet, ha éveken át tartó szárazság köszöntene ránk. A tavaink még csak egy hónaposak, így még nem népesítette be őket az élet igazán, és a kétéltűek sem ismerik, mint „ősi” szaporodóhelyet, de pár éven belül ez megváltozhat, és a környék kétéltű-szaporodóhelyeinek súlypontja áthelyeződhet hozzánk.
Végül, ami a világjárványt illeti,
talán szintén jól állunk és ha nem is teljes biztonságban vagyunk, de talán nagyobb biztonságban, mint más, jelentősebb kiterjedésű élőhelyek. Feltételezésünk szerint az itt élő kétéltűfauna viszonylag zárt populáció, kevés átjárással más populációk felé. Ebből azt a következtetést vonjuk le – reméljük, nem túl elhamarkodottan –, hogy a fertőzések bejutása a populációba nagyságrendekkel kisebb, mint más területeken.
Nehéz annál stabilabb élőhelyeket elképzelni, mint amilyen élő- és szaporodóterületeket biztosít majd a birtok. Részben már most is, később teljes egészében. Az a vizes élőhelykomplex, amely alapvetően három vizes élőhelytípus összefonódásából jön létre (lassú folyóvíz + sekély láp-tó + mocsárrét) sok fajnak, sok egyednek nyújthat olyan biztonságot, amihez fogható biztonságot ma már egy kétéltű-populáció csak kevés helyen talál meg. Ezért reméljük, hogy munkánk, a kétéltűink védelme már középtávon is látványos eredménnyel járhat.
Egy országos szinten is kiemelkedően fontos kétéltű-populáció létrejöttéhez.
Más kérdés, hogy a fajösszetétel pedig egészen speciális. Részint ez a speciális fajösszetétel is utalhat a hely elszigeteltségére (ami a fertőzések miatt fontos, és ebben a helyzetben inkább előny, semmint hátrány). Különösen érdekes, hogy milyen nagy arányban alkotják viszonylag szórványos vagy kimondottan ritka fajok. Így, ha ezek a populációk megerősödnek, s három okból is stabilak és növekvők lesznek, akkor valóban sokat adtunk hozzá a birtok és környékének ökológia értékéhez, sőt: a tágabb régió természeti értékeinek megóvásához is.

Borítókép: Centauri
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️

Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”










































A nászruhás hím gyepibéka fotó az csúcs, el is vittem – teljes harci díszben, tettre készen ünnepi öltözetben az ifjú :-)))
Ugye, mennyire szép!? Én totál beléjük habarodtam, s nemcsak azért, mert ritkák, s nemcsak azért, mert nálunk ennek ellenére sokan vannak, és talán még sosem értünk el akkora sikert, mint most az új víztestekben gyülekező gyepi békákkal, hanem mert egyszerűen bombasztikusan szépnek találom őket. Azt hittem, hogy soha semmi nem tetszhet annyira, mint egy madár, de tévedtem. Odavagyok a gyepi békáért – amúgy általában a kétéltűekért is. 🙂 S örülök, ha más is megpillantja azt a szépséget, amit egy ilyen béka az élők univerzumában képvisel.
Én eddig csak királylányokról hallottam, akik békákba habarodtak, királyfiakról még nem! 😉🙂
😍😍😍történt egyszer…jöhet a kiràlylány megcsòkolni a békàt🥰màr csak a kùtkàva kell hozzà.