Bezárt a Pompidou Központ
Öt évre bezárt a világ egyik legjelentősebb kortárs képzőművészeti gyűjteményével rendelkező párizsi Pompidou Központ. A múzeum a zárás előtti hétvégén ingyenesen várta a látogatókat, akik péntek este 6 órától hétfő este 9 óráig ingyenesen nézhették meg a kiállításokat zenei programok és gyerekfoglalkozások kíséretében.
A 150 ezer műtárgyból álló gyűjteményből kétezer alkotást keddtől raktárakba illetve más franciaországi és külföldi múzeumokba szállítanak át. A műtárgyak egy részét a tavalyi olimpia előtt felújított Grand Palais kiállítócsarnokban lehet megnézni. A gyűjtemény ugyanakkor több külföldi helyszínen is látható lesz a következő években, többek között Malagában, Sanghajban, Brüsszelben, valamint az Egyesült Államok, Ausztrália és Japán nagy múzeumaiban.
„Már a 48 évvel ezelőtti, 1977. január 31-i megnyitásakor olyan látogatottsági adatokkal rendelkeztünk, amelyek akkoriban példátlanok voltak, és a központ adta meg az alaphangot más kortárs képzőművészeti múzeumok számára” – mondta Xavier Rey, a modern művészeti múzeum igazgatója.
A Pompidou Központ
felújításról szóló terveket már 2021-ben bejelentette a francia kormány. Eredetileg 2023 és 2027 között tervezték a bezárást, és az intézmény 2027-ben, az ötvenedik évfordulón nyílt volna meg újra. Később elhalasztották a munkálatok kezdetét az olimpia utánra. A kiköltözés már ősszel megkezdődött, a könyvtár pedig március elején zárt be. Az időszakos kiállítások viszont még folytatódnak, az épület 2025. szeptember 22-én zár be teljesen.
A felújításra a hatalmas kiállítóterekkel és egy óriási könyvtárral is rendelkező épület korróziója miatt van szükség. A tervek szerint az egész épületet azbesztmentesítik, és az érvényes biztonsági, technikai és energetikai normáknak megfelelően felújítják, valamint akadálymentesítik. A munkálatok a tervek szerint 2030 végéig tartanak és 262 millió euróba kerülnek, amit a francia állam finanszíroz.
A kortárs művészeti központ Georges Pompidou néhai francia államfő (1911-1974) elképzelése alapján jött létre, és a kezdetektől fogva nyitva állt az alkotók előtt. Az idők során Párizs egyik legnépszerűbb intézményévé vált, évente átlagosan négymillió látogatóval.
A Renzo Piano, Richard Rogers és Gianfranco Franchini tervei alapján épült intézményben még soha nem volt ilyen volumenű és jellegű felújítás. A pályázatot elnyert építészek – a francia Nicolas Moreau, a japán Hiroko Kusunoki és a mexikói Frida Escobedo – a belső terek egy részét átalakítják, áthelyezik a kiszolgáló helyiségeket, kitágítják a tereket és egyszerűsítik az épület bejárását.
Forrás: MTI | Borítókép / illusztrációk: Pixabay
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több kiállítás
Nagyon régen voltam Párizsban-2000-ben s csupán csak 4 napot- jó sokat lógtam a kongresszusról:-)). A Pompidou központra úgy emlékszem mint egy futurisztikus fém kolosszeusra- sajnos benne nem jártam. Álltam a Diadal ív alatt, sétáltam a Champs-Élysées-n , voltam a Louvreban-leginkább csak az üvegpiramis körül, meg a hatalmas belső udvarban, álltam Napoleon sírja felett. A Montmartre közelében laktunk és ott sétáltunk minden este. Ffantasztikus volt a vasút állomás, de a Notre Dame sötét és félelmetes, ültem a Sacre-Coeur lépcsőjén, de pl. a Père-Lachaise temetőbe már nem mertünk bemenni hogy Jim Morrison sírját megnézzük- félelmetes volt a metro amin egy idő után csak a lakótársammal ketten voltunk fehér bőrűek és egy nagy csapat fekete férfi nézett minket, szóval vissza szálltunk a temető kapuban egy buszra és elmenekültünk. A legklasszabb a latin negyed volt, a fantasztikus színes kávézókkal, meg a piaccal. Az operához háromszor mentünk vissza, hogy megnézzük a Chagall freskót de éppen felújítás volt és a nagyon elutasítóak voltak a kapuban az emberek, pedig a szobatársam jól beszélt franciául. Szóval Párizsra rengeteg idő kell, annyi a látnivaló. No persze eszembe jutott rengeteg olvasmány élményem, leginkább Toulouse-Lautrec meg a Moulin Rouge c könyve- oda sem jutottunk be, de kárpótlásul vettem a Montmartren 3 klassz postert tőle. Sokáig voltak a kedvenceim de aztán azokat is elajándékoztam. A Sacre-Coeur nem igazán nyűgözött le, ott inkább úgy emlékszem valami vicces színes fogaskerekűvel kapaszkodtunk fel a dombra, ahol állt. Aztán volt egy csoportos városnézés is- mi többnyire magunk bóklásztunk – átmentünk azon az alagúton ahol Diána hercegnőt baleset érte- azt hiszem talán pont abban az évben volt. Versailles sem fért már bele. A Szajnán hajókázni viszont nagyon klassz volt, nagyon csúnya a volt a víz, de annyira szép volt a kivilágított Páriz este a folyóról, hogy akkor nem is figyeltünk erre. Az Eiffel tornyot is kihagytam, rá nem tudott venni senki, hogy menjek fel- előtte a hatalmas tér, a rengeteg fiatal meg a nyüzsgés viszont nagyon klassz volt.
Én is csak pár napot voltam Párizsban 2005-ben, nekem egy kicsit csalódás volt. Azt hiszem, többet vártam, ilyen lelketlen, koszos nagyvárosnak éreztem, és tök bunkók voltak a párizsiak. A metró nekem pont tetszett, olyan érdekesek voltak a metrómegállók. 🙂 Voltam a Pompidouban is, hatalmas volt, egyszerre nem is igazán lehetett bejárni. Amikor Cennel mentünk Franciaországba, mondtam is, hogy készüljünk fel, mert bunkók lesznek a franciák. Hatalmas meglepetésként ért, hogy annyira kedves volt kivétel nélkül mindenki, akivel találkoztunk. Szóval úgy látszik, ez ilyen „fővárosi betegség”, mint Budapesten.
Úgy látszik változnak az emberek- velünk is nagyon bunkók voltak anno.