Meteorok járnak a lelkünkben | Blog
Ennél rosszabbkor nem jöhetett volna a láz. Egyébként is rendkívül nehezen lázasodom be, s ha igen, akkor általában K.O. következik. A legsúlyosabb kórokat is rendszerint láz nélkül úszom meg, illetve az átlag felett ellenálló vagyok fertőző betegségeknek. Jellemző, hogy mind a mai napig nem voltam Covidos, legalábbis nem voltak tüneteim, holott a környezetemben már mindenki átesett rajta (a többség nem is egyszer). Mindegy, most ez a lázas, fájó betegség rosszul jött, de miután nem javulok – azt hittem pár nap alatt talpra állok – kénytelen vagyok a láz ellenére is dolgozni, mert annyira elmaradok mindennel, hogy végül a birtok legfontosabb időszakának krónikájáról maradok le.
Mert bármilyen pocsékul vagyok is, annyi időre mindenképp felkelek, hogy naponta legalább egyszer körbejárjam a birtokot, különös tekintettel a tavakra és a Nagypatak duzzasztott szakaszaira. Ezek most igazán rövid, suta kis túrák, épp csak arra jók, hogy konstatáljam a dolgok állását, de még így is akadnak megírni valók. Ezeket próbálom is megírni, hogy ne maradjak el végzetesen, mert abba aztán tényleg belebetegednék.
Készíthetnék nagy összefoglalókat is,
amikbe összehordom a sok kicsi, érdekes megfigyelést, de így egyrészt felrúgnám az évek óta tartott koncepciót, mely szerint a valamilyen szempontból jellemző vagy jellegzetes jelenségeket mindig önálló posztban írom meg, másrészt ezek az adatok (az elsőt tavaszi lepke, az első tavaszi virág, az első béka megjelenése a duzzasztott patakszakaszokon, és így tovább…) nehezen idézhetőkké válnak, míg ha egyenként, röviden vannak megírva, könnyen idézhetők, beilleszthetők hasonló írások szövegébe, és ha valakit érdekel a kapcsolódó, akkor valóban „kapcsolódót” kap, és nem egy ömlesztett adat-bombasztot.
Szóval bármennyire is kényelmes és praktikus volna ebben a pillanatban, egyszerűen csak összelapátolni az elmúlt napok megfigyeléseit, nem teszek így. Egy kicsit azért sem, hogy bosszantsam azokat, akik minden ilyen esetben úgy hiszik: én magam tehetek a betegségről.
Ez persze csak vicc, nem akarok én bosszantani senkit, főként nem a jóakaróimat, az viszont tény, hogy én másként látom a világot.
A betegség is tud olyan lenni, mint minden más rossz a világban – ami csak van, és ami csak úgy, önkényesen és szadisztikusan megszakítja legszebb és legharmonikusabb működéseinket, amint a legszebb, legteljesebb, legjózanabb és legetikusabb élet is érhet véget csúful egyik pillanatról a másikra csak azért, mert ezer őrültet szabadítanak óránként a világra félőrült apák és félőrült anyák.
Amint a kozmoszban is mindig ott lesz egy felénk tartó meteor,
úgy a „belső bolygót” is mindig fenyegeti valami, amiről nem tudhatunk, nem tehetünk. Meteorok járják a testünket, meteorok keringenek ütközésre és becsapódásra várva az lelkünkben. Testünk is, lelkünk is ellentmond rendezettségével az entrópia törvényének, az a csoda, amikor egyben van, s a világgal egylényegűvé akkor válik, amikor ezt a rendezett és számunkra oly fontos, és hőn szeretett formáját feladja. Meteorok, sorozatgyilkosok és sorozatos betegségek járják azt az utat, amin mi is járunk. Ez az élet szadisztikus és önkényes oldala – amint az is az, hogy bármi tegyünk is, éljünk jól vagy rosszul, mindannyian, egyként halunk meg legvégül.
Borítókép / illusztrációk: Pixabay
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több blog
Az, hogy ezt most leírtad, az már a gyógyulás jele. Holnap még többet írsz, azután még többet és …………
Mire megjönnek az esős napok, és még több vized lesz, mehet újra a videózás is.
Ez nagyon szép! <3 És bizony, a gyógyulás jele!
Miért akarnád bosszantani azokat, akik jót akarnak neked? Ezt nem is értem…
Ám ha a „jóakaróidat” akarnád bosszantani azzal, hogy nem hallgatsz, hanem dolgozol és írsz, és ennek nyoma is van itt az oldalon – azzal csak egyetérteni tudok.
💗
Valóban vannak külső fizikai ártalmak is amik betegséget okozhatnak-erre csupán annyi befolyásunk van, hogy elkerüljük, ha észere vesszük. Azonban az olvasmányaimban és az én hitrendszeremben is az van, az ember az élete során legyártja a saját betegségeit. Azok a bizonyos meteorok amik ott száguldoznak a testünkben-lelkünkben (milyen találó kifejezés) a saját és a felmenőink története a születéstől kezdve beégve a génjeinkbe, megbetegítenek , vagy éppenséggel meggyógyítanak. Volt egy ismerősöm, aki ha valami nagyon fontos dolog hajtotta, ami nagyon érdekelte, az izgalomtól belázasodott és ágynak esett. Egyszer még bibliaként fogja mindenki olvasni Máté Gábor könyveit.