Havasi vagy alpesi hófajd | Így írt róla Alfred Brehm
köszönet az elődöknek
Alfred Brehm Az állatok világa (1863-69) című munkája nemzedékek tudását és életét határozta meg. Minden idők egyik legnagyobb szabású zoológiai összefoglaló munkája volt. E mű fejezeteivel a méltatlanul “elfeledett” szerzők munkája előtt tisztelgünk.
Időnként a hajdani szöveget kommentárral is ellátjuk, és ajánljuk a fajjal vagy témával kapcsolatos egyéb cikkeinket.
Néha azt hihetnénk, hogy ezekben a forrásokban már alig találni aktualitást, de ha nagyobbra nyitjuk érdeklődésünk látószögét, rögtön érzékeljük: ezek a munkák ma is ontják az érdekes megfigyeléseket, és minden nappal egyre tanulságosabbak azok a kontrasztok is, melyek a hajdani és mai szemléletek között feszülnek.
Alfred Brehm: A havasi hófajd (Lagopus mutus Mont.)
1863-69 | magyarul 1901-1907
A havasi hófajd leírását megelőzően Brehm a sarki hófajd és a skótfajd leírását adta meg, amit ITT olvashatsz. (szerk.)
A havasi hófajd elterjedési körén belül
korántsem mindenütt egyforma tollazatú, mert színezete – kivált nyáron – a terület földrajzi fekvése és arculata szerint változó. Egyes búvárok ezen az alapon több fajt különböztetnek meg. Schinz szerint már a svájci Alpesekben is annyira feltűnő ez, hogy elmondható, a havasi fajd tollazata minden hónapban változik. A kakas minden évszakban állandó színezete a következő: a has, az alsó farkfedő, a szárny elülső fedői, evezői és lábai fehérek, a farok pedig fekete. A többi részek azonban nyáron nagyon változók. Tavaszi vedlésével helyenkint feketés tollak sötétlenek fehér mezén, úgy hogy a madár feketésfehér tarkának látszik. Májusban ez a színezet mind sötétebbé válik, viszont szeptember elejével lassacskán elfakulnak. Novemberben ezek a madarak hófehérekké válnak. A farok középső felső farkfedői annyira megnyúlnak, hogy a kormánytollak hegyéig nyúlnak, mitől a fark közepe fehérnek látszik. Szemük fölött bibircses taréjocska piroslik, amely kivált a kakast díszíti. Szeme sötétbarna, csőre fekete.
A havasi hófajd az Alpok láncolatát egész kiterjedésében lakja, épp így előfordul a Pyreneuszokban, a skót hegyvidéken. Skandinávia minden magasabb hegységén Észak-Ázsia, valamint Észak-Amerika és Grönland területén. A skót hófajddal ellentétben nem a bokros, hanem a csupasz szilás helyeket kedveli, vagyis a növényi vegetáció határán fölül tanyázik, s csak költés idején húzódik lejjebb.
Érdekes, hogy az alpesi hófajd életmódjában is eltér rokonaitól.
Nyugodtabb természetű, s képességei nyilván csekélyebbek. Holböll szerint a havasi hófajd nemcsak kényszerítő szükség esetén, hanem néha e nélkül is úszik. Hangja is határozottan eltér a skót hófajdétól és nagyon sajátos. Leginkább növényi eredetű anyagokból él. Az Alpesekben lövöttek begye a havasi fűz és hanga leveleivel, fenyőrügyekkel, havasi rózsabimbókkal, áfonyabogyóval, földiszederrel, különböző havasi virágokkal, stb. szokott tömve lenni. Nyáron mindenféle rovart is elkapkod.
Májusban párosával járnak, s a költés idején nem tágítanak egymás oldala mellől. A csirkék kikelte után azonban a kakas koronkint elhagyja családját s a hegység magasabb részeibe húzódik föl. Sem a kotlásban, sem a csibék vezetgetésében nem vesz részt. A fészekalj 9–16 tojásból áll; a tojó nagy odaadással kotlik, s három hét mulva kibújnak a csirkék.
Nem tekintve kisebb kóborlásaikat, a havasi hófajdok messzebbre terjedő vándorlásokra is elszánják magukat télen, kivált Amerikában. Audubon szerint ezernyi ezer hófajd jelenik meg telente Labradorban s benépesíti a hegyvidéket és lankákat. Hasonló jelenséget – bár kisebb mértékben – Skandináviában is megfigyeltek.
Bármennyire kis igényű és edzett madár a havasi hófajd,
amelynek nem egy könnyen van ártalmára a zord időjárás, mégis megeshetik, hogy kietlen otthonában minden szívóssága ellenére baj éri. Ha csöndes időben napokig havazik, madarunk föl sem veszi; de a hógörgetegek bezzeg nem egy hófajdot temetnek el, s ha a hó fölszínén jégkéreg képződik, nem egy esik az éhség áldozatául. Az ember és a ragadozó állatok miden fajzata szintén ellenségei az ártatlan madárnak.
Miként a sarki hófajd, a havasi hófajd is szívesen párosodik a nyírfajddal. Az így keletkezett korcsok hasonlók a nyírfajd albinóihoz, de jóval kisebbek.
A havasi hófajd húsa nagyon sötét színű és sajátos, keserű, némelyek szerint kellemetlen mellékíze van. Észak-Amerikában tollát nagy mennyiségben gyüjtik és szállítják Londonba.
A havasi hófajd régóta kísért a magyar madártani irodalomban,
de előfordulását eddig nem lehetett kimutatni. Már Grossinger említi, hogy a Tátrában és az erdélyi havasokban gyakori, később Petényi is úgy nyilatkozott, hogy biztos nyomok vannak az előfordulásáról, Schauer szerint pedig 1847-ben az Obositán, Árva megyében s a tátrai Öt-tónál látták. Bizonyító példány nincs, tehát a faunába föl nem vehető. Hogy azonban régebbi geológiai korszakokban előfordult, arról tanúskodik az a tömérdek csont, amely egyes barlangokban található s ahová bizonyára az akkori ragadozók köpeteiből gyülekezett össze ilyen nagy tömegben.
Bővebb angol nyelvű Wikipédia cikk ITT (szerk.)
Borítókép / illusztrációk: Wikipédia
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több madár
