Hihetetlenül gyenge volt a 2026-os tavaszi madárvonulás
Talán fel is tűnhetett, mennyire gyéren csordogáltak a rezervátum hírei a tavasszal visszaérkező madarakról. Ennek egyrészt az volt az oka, hogy ez a tavasz nagyon rosszul sikerült. Sok szempontból ránk járt a rúd (több blogban is írtunk erről). De ez csak az egyik ok. Az is hozzátartozik, hogy miután kora tavasszal nagy vonalakban normálisan indult a madárvonulás, később megdöbbentően unortodox forgatókönyvbe futottunk bele. Az újra és újra drasztikusan visszahűlő időjárás miatt a vonuló madarak túlnyomó többsége valószínűtlenül sokat késett. Hetekkel később láttunk füsti fecskét (Hirundo rustica) és fehér gólyát (Ciconia ciconia), mint egy normális évben.
De szinte minden más is késett. Azt viszont nem tudjuk megmondani minden fajnál, hogy mekkorák ezek a késések, mivel a körülmények miatt, és mert például ismét harcolnunk kellett a bokorirtások és a biomassza-vállalkozók ellen, nem tudtunk terepen lenni eleget. Ráadásul márciusban alig akadt olyan nap, amikor ne tombolt volna szél. Pár fajnál azonban így is megvannak az érkezés dátumai.
Érdekességként 2025-ben az első érkezők sorrendje így alakult:
- Seregély (Sturnus vulgaris) | 2025. február 17. | Vadkamera vette fel őket
- Örvös galamb (Columba palombus) | 2025. február 24., Angolkert
- Bíbic (Vanellus vanellus) | 2025. február 25. (átrepülők)
- Daru (Grus grus) | 2025. február 28. (14:08) | Angolkert fölött 25-30 példány
- Barázdabillegető (Motacilla alba) | 2025. március 2.
- Mezei pacsirta (Alauda arvensis) | 2025. március 2. | átvonuló példány
- Énekes rigó (Turdus philomelos) | 2025. március 5.
2026-os madárvonulás első érkezői
- Énekes rigó (Turdus philomelos) | 2026. február 20. (9:30)
- Fekete rigó (Turdus merula) tavaszi vonulás kezdete 2026. február 20.
- Örvös galamb (Columba palombus) | 2026. február 23. (7:40)
- Seregély (Sturnus vulgaris) | 2026. február 25. (15:00)
- Daru (Grus grus) | 2026. február 25. (15:50) 9 átvonuló példány
- Barátposzáta (Sylvia atricapilla) | 2026.03.16.
- Csilpcsalpfüzike (Phylloscopus trochilus) | 2026.03.16.
- Barázdabillegető (Motacilla alba) | 2026.03.16.
- Nyaktekercs (Jynx torquilla) | 2026.04.06.
- Fehér gólya (Ciconia ciconia) | 2026.04.06.
- Csicsörke (Serinus serinus) | 2026.04.06.
- Kakukk (Cuculus canorus) | 2026.04.14.
- Kis poszáta (Sylvia curruca) | 2026.04.15.
- Házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros) | 2026.04.15.
- Fitiszfüzike (Phylloscopus trochilus) | 2026.04.23.
- Nádirigó (Acrocephalus arundinaceus) | 2026.04.23.
- Vízityúk (Gallinula chloropus) | 2026.04.23.
- Fülemüle (Luscinia megarhynchos) | 2026.04.23.
- Gyurgyalag (Merops apiaster) | 2026.04.29.
- Kormos légykapó (Ficedula albicollis) | 2026.05.11.
- Berki tücsökmadár (Locustella fluviatilis) | 2026.05.11.
- Énekes nádiposzáta (Acrocephalus palustris) | 2026.05.11.
- Kerti geze (Hippolais icterina) | 2026.05.12. (Angolkertben éneklő példány)
- Búbosbanka (Upupa epops) | 2026.06.02.)
Pontos feljegyzést nem találom, de a tövisszúró gébics (Lanius collurio) szintén nagyot késett, és csak valamikor május elején láttuk az elsőket. Ráadásul csak egy pár fészkel. A mezei poszáták (Sylvia communis) is késtek 8-10 napot, és az ő létszámuk is nagyságrendekkel esett vissza.
Az első probléma: szinte mindenki késett
Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a tavaszi visszaérkezők átlagosan 15-20 napot csúsztak. Országosan természetesen kirajzolódhat más kép is, de amennyire láttuk a közösségi felületeken, hasonló volt a helyzet országosan is. Esetleg az arányok, a csúszások mértéke lehetett kisebb a frekventáltabb, madárgazdag vizes élőhelyeken. Mert az olyan perifériális és kicsi területek, mint amilyen a rezervátumunk, felnagyíthatják a kedvezőtlen jelenségeket.
A csúszások oka egyértelműen a kedvezőtlen időjárás. A szokottnál viharosabb, hidegebb tavasz hátráltatta a madarainkat (a sok kései fagyot megsínylette a mezőgazdaság is). A hosszútávú vonulók esetében közre játszhatott az is, hogy a Szahel-övezetben sokan elpusztulhattak. A szokottnál alacsonyabb létszámok arra utalnak, hogy a standard veszteségnél jóval több madár veszhetett ott Afrikában 2025/26 telén.
Kevesebben jöttek haza.
A rezervátumban a tavalyi 3-4 pár nyaktekerccsel szemben, jó, ha egy pár fészkel. A tavalyi 15 pár énekes nádiposzáta helyett egyelőre alig van 2-3 pár. 2000. és 2026. között mindig fészkelt berki tücsökmadár (2-3 pár). 2025-ben 2 pár. Úgy tűnik, hogy az idén – a rezervátum történetében először – nem fog költeni nálunk. A szokásos 2-3 pár kis poszáta (Sylvia curruca) helyett egyetlen pár költ. A szokásos 8-10 pár mezei poszáta (Sylvia communis) helyett 2026-ban körülbelül 2-3 pár fészkel. Egyedül a fekete rigó (Turdus merula) állománya stabil, illetve vélhetően növekedett is: legalább 20, de talán 25 pár is fészkelhetett az idén a rezervátum területén.
Egy ennyire apró (11 hektáros) terület annyira kicsi mintavételt jelent, hogy az itt gyűjtött adatokból önmagukban nem volna szabad messzemenő következtetéseket levonni. Ugyanakkor ezek az adatok és trendek egyrészt illeszkednek az egész kontinensre vonatkozó kutatási eredmények trendjébe. Másrészt évek óta tapasztaljuk, hogy egyfajta elszegényedés zajlik az énekesmadarak körében (a téli madáretetőn a legszembeötlőbb ez – erről majd részletesen később). Ezért nem zárhatjuk ki, hogy ezek a mélypontok, ezek a lefelé ívelő európai trendek már egy nagyobb összeomlás jelei. Nem volna csoda, hisz logikus: amikor az éghajlat a teljes összeomlás szélén inog, akkor azok az ökoszisztémák is meginognak, melyek minden „idegszálukkal” az időjárás hagyományos, klímaváltozás előtti menetrendjéhez alkalmazkodtak.
Üres maradt a légtér is.
Akadnak jobb és rosszabb időszakok. Madárvonulás idején viszonylag könnyen láthatunk érdekes átvonulókat. A rezervátum területén megfigyelt 157 madárfaj között is akad jó pár efféle átvonuló. Ilyenkor bukkan fel kék vércse (Falco vespertinus), halászsas (Pandion haliaetus), fekete gólyák (Ciconia nigra) szinte rendszeresen, és sok más olyan faj, melyeket itt egyébként nem látni. Emlékezetes ebből a szempontból 2023. októbere, amikor minden korábbinál intenzívebb őszi madárvonulást éltünk át, főként a ragadozómadarak vonulása volt intenzív (jöttek is új fajok).
Akadnak jó tavaszok is, és persze olyan fajok, melyeket akár rendszeresen is láthatunk a tavaszi vonulás során. Ilyen például a daru (Grus grus), melyet jó pár éve észlelünk márciusban, néha naponta több csapatot is. Ezzel szemben darvakat is csak egyszer láttunk, más érdekes fajokat viszont egyszer sem, holott rendszeresen és tudatosan kémleltük az eget. Kissé hihetetlen, de nem láttunk egy kósza rétihéját vagy pár kárókatonát sem.
Üres maradt a víz is.
A fészkelőink tehát késtek, méghozzá sokat és a korábbiaknál kisebb létszámban tértek vissza. Az égen is elmaradt a nagy vonulás, így se érdekességeket nem láttunk, és újabb madárfajt sem sikerült megfigyelni. De mindvégig reménykedtünk, hogy hoz majd új madárfajt az új helyzet: az, hogy 2026 tavaszán – a rezervátum történetében először – remek vizes élőhelyként fordultunk rá a madárvonulásra. Még ha nem is nagy kiterjedésű vizes élőhelyként, de azért egészen április 20-ig volt öntésterületünk és a Nagyberek vízben állt. A duzzasztott patakszakaszokon fullon állt a víz. Időben gondoskodtunk róla a késő őszi kaszálásokkal is, hogy legyen sekély, nyílt öntésterületünk is. Azt reméltük, hogy ezeken esetleg megjelenhetnek átvonuló partimadarak, főként a sárszalonkát (Gallinago gallinago) vártuk nagyon, de örültünk volna bármiféle partimadárnak. Számítottunk pityerekre is, esetleg új nádi énekesmadárfajok megjelenésére is. De semmi sem jött be.
Annak ellenére, hogy ebben az időszakban már vadkamerákkel is figyeltük a vizes élőhelyeket (ilyen se volt még tavasszal, ez is újdonság). Joggal reméltünk a kameráktól új fajokat, hiszen ősszel rögtön az első körben lét új madárfajt is kaptunk a vadkameráktól: a guvat (Rallus aquaticus) első észleléseit és egy éjszakán át figyelhettünk egy kis sárszalonkát (Lymnocryptes minimus), ami ráadásul még a jobb élőhelyeken sem mindennapos faj.
2026. egyelőre nem kedvez a madaraknak.
Az évek óta tartó aszály is éreztetheti már a hatását. Alig akad néhány madárfaj, mellyel eredményeket értünk el. Ilyen a mezei veréb (Passer montanus), a nádirigó (Acrocephalus arundinaceus) és a tőkés réce (Anas platyrhynchos), a kék galamb (Columba oenas), a vadgerle (Streptopelia turtur). Ezekről majd külön posztban írunk.
Abban a reményben, hogy a következő hetekben sikeresen folytathatjuk az élőhelyreformunkat, előreléphetünk a vizes élőhelyfejlesztéseinkben, és mire megérkezik az ősz, és a madárvonulás első hulláma, valamikor augusztus közepén, már minden korábbinál több vízzel várhatjuk a madarakat – és végre elkaphatunk egy erősebb vonulási hullámot is.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Borítókép: Centauri
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Mit üzennek a madarak- lehetne ez is ennek a kitűnő cikknek a címe. Elmaradnak – milyen szorongató lehet egy ilyen fontos megfigyelés egy madarásznak. Olyan ez mint a vihar előtti vészjósló csend, a fullasztó álló levegő és aztán a nagy dörgés villámlás és szakadó eső.
A 2026-os listában szereplő fitiszfüzike nem új faj? Nem emlékszem, hogy volt már róla szó ezen az oldalon. (Persze előfordulhat, hogy rosszul emlékszem!)
…és abban a reményben, hogy befejeződnek a háborúk végre.
Nem tudom vizsgálta-e már valaki, hogy a háborúk mennyire befolyásolják a madárvonulást?
Az ukrajnai háború hatásáról Mara hozott egy cikket tavaly:
https://centauriweb.hu/fekete-sasok-vonulasa-ukrajnai-haboru/
köszönöm.