A guvat megtelepítése nem jött be

Emlékeztek még erre a különleges madárra? Guvatot (Rallus aquaticus) korábban egyszer sem észleltünk a rezervátumban (2000-2025 között). Tavaly a vizes élőhelyrekonstrukciót követően első ízben, új madárfajként 2025.10.09-én észlelte a vadkamera a Kisberekben a Pelso-tónál. Egyúttal ez volt az első eset, amikor vadkamera bizonyított új madárfajt a rezervátumban. Ezt követően guvatokat rendszeresen észleltünk 2026. februárjáig. A telelő guvatok száma a Nagyberekben végül elérte a 4 példányt (esetleg többet is). Mivel a guvatok sokáig kitartottak, s még rendkívül hidegben, havas-jeges időszakokban is láttuk őket, azt reméltük, hogy kitartanak tavaszig, majd az áttelelőkből hátramaradhatnak költők is, s így új fészkelőmadárfajt is kaphatunk.
Kaptunk a vizes élőhelyek miatt új fészkelőt rögtön az első évben is.
A 2025. márciusi első kapavágások után rögtön megjelent fészkelőként a tőkés réce (Anas platyrhynchos), egyből két pár, holott 2000. és 2025. között nem egyszerűen nem fészkelt ez az egyébként országosan rendkívül gyakori récefaj, de még csak a patakmederben se igen láttuk. Időnként évekig nem bukkant fel a rezervátum területén (csak a szomszédos Horgász-tavon). Ehhez mérten két pár megjelenése (összesen 12-14 kiskacsa kelt nálunk 2025-ben) nagy siker volt. E sikeren felbuzdulva joggal remélhettük, hogy a guvatok is megmaradnak nálunk. Annál is inkább, mert a vele rokon vízityúk (Gallinula chloropus) szintén megjelent 2025-ben, mint új fészkelő madárfaj (s úgy tűnik, talán itt van 2026-ban is).
Mindezek ellenére,
amikor már biztosak voltunk abban, hogy a guvatok kihúzzák tavaszig, hiszen több radikális hideghullám és havazás után is itt voltak még, valamikor a tél végén mégis eltűntek. Így tehát már nem számíthattunk arra, hogy a telelők maradnak itt költésre. Már csak a tavaszi visszatérőkben bízhattunk. Csakhogy tavasszal, bármilyen meglepő is, nem mutatkoztak nálunk guvatok. Sajnos egyetlen megfigyelés sem adódott. Mivel az elvonuló guvatok zöme márciusban visszaérkezik Magyarországra, várható volt a megjelenésük. Ráadásul márciusban még annyi vizünk volt, amennyi soha korábban. Ennek ellenére nem észleltük őket. Mivel május végén járunk már, viszonylag magabiztosan kijelenthetjük már: 2026-ban is „csak” az őszi átvonulókra, esetleg majd a telelőkre számíthatunk.
A legtöbb esetben vannak elképzeléseink arról, miért történik vagy miért nem történik valami a rezervátumban, ám a guvatok elmaradásának egyelőre nem igazán találjuk okát. Egyetlen okra gondolhatunk: esetleg még mindig kicsi a vizes élőhely kiterjedése egy költő guvat-pár számára. Tekintve, hogy a vizes élőhelyrehabilitációnk készültsége még csak 40% körüli, ha sikerül a nyáron továbbfejlesztenünk a vízmegtartást, akkor talán a guvatokkal is továbbléphetünk, és a 2025-ben felvett kapcsolatunkat újabb, még gyümölcsözőbb szintre emelhetjük, ahol már nemcsak telelő guvatok pihenhetnek meg a nádasainkban, hanem kis guvatok is megkezdhetik kalandos életüket a védnökségünk alatt.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Borítókép: Pixabay

Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”










































Az mit jelent, hogy sikerül e tovàbbfejleszteni a vìzmegtartàst?
A vizes élőhely területe a tervezettnek „csak” 40 százaléka, amikor sok a víz. Aszály idején még kevesebb. De tudjuk, mit kell tenni, hogyan kell továbbfejleszteni, hogy a területnagyság növekedjen és a víz állandósága is jelentősen javuljon. Az idén viszont (ellentétben 2025-tel) már csak akkor tudunk haladni, ha a terület nagy része kiszárad, és a tavaszi békás-vegetációs időszakban egyébként sem akartuk bolygatni a dolgokat. Az előkészületekkel azonban ezen a héten elindulunk (kaszálás bizonyos átalakítás előtt álló területrészeken). Remélem, valamennyire érthető, amit írtam. 🙂
Sajnálom, hogy nem lettek állandó lakosok. Most máshol ülnek a fészkükön, de azért néha vendégként majd biztos besétálnak hozzátok a patak mentén.
A környéken sincsenek. Február óta színüket se láttuk. Megint csak abban reménykedhetünk, hogy érkeznek telelők, de ha őket már nagyobb-stabilabb vizekkel várjuk, előbb-utóbb lesz egy saját párunk. 🙂