Meseszép zúzmara volt a birtok első ajándéka 2025-ben
Melegedünk, melegedünk, sokat beszélünk és írunk róla, egyre többet, egyre inkább indokoltan, s egyre inkább úgy érezzük magunkat, amikor havas karácsonyi filmeket nézünk, ahogyan harminc éve a görögök vagy spanyolok, amikor hóval borított utcákat láttak ezekben a filmekben, deres ablakokat, gomolygó leheleteket és zúzmarás erdőket.
Most már minden évben elmondjuk: nincs fehér karácsony, már nem is várjuk, várni sem érdemes. Most már számoljuk, hogy hány év-évtized telt el anélkül, hogy téli hangulat vagy hó lett volna decemberben. Mindig megírjuk – bár nem csodálkozunk már azon –, hogy megint minden idők legmelegebb tele volt a legutolsó, minden idők legmelegebbje az adott hónap.
Az én generációm ráadásul ezt úgy éli meg, mint aki történelmi idők folyamatos szemtanúja, hiszen egy húszéves embernek lassan már emléke sincs arról, milyen a tél. Számára ez a „barna tél” már megszokott.
Azzal viccelődtünk Marával karácsony táján,
hogy most cseperednek fel azok, akik már a „barna karácsonyhoz” szoktak hozzá, és akik talán már a barna tájhoz kötik majd a karácsonyi hangulatot, és akik talán már a tél, a hó visszatérését éreznék hangulatrombolónak. Arra viszont, hogy visszatérjenek a telek, alig maradt esély. Ami maradt, az is minden perccel tovább csökken. Bármi előfordulhat, de tartósan nem jönnek már vissza a kőkemény hidegek.
Hacsak nem fog a folyamat Európában a visszájára fordulni, és nem áll le a Golf-áramlat (ami a legrosszabb forgatókönyv lenne), nincs esély arra, hogy generációk feledkezhessenek bele az igazi tél káprázatos fényeibe és tisztaságába, s abba a klasszikus téli jelenségbe, ami a havazásnál is szebb:
a zúzmaraképződésbe.
A zúzmarás táj azért szebb, de legalábbis meseszerűbb a behavazott tájnál, mert a hó nem fedi el a függőleges felületeket, így a fák, bokrok, ágak kontúrja megmarad. A zúzmara viszont – ha elég intenzív – körbevonja a tárgyakat, mintha „pillejégből” formáztak volna mindent a világon. Ezért a zúzmarás táj fehérebb, vakítóbb és tisztább, mit a behavazott táj. És mivel az ilyen intenzív zúzmara ritkább is a havazásnál, erről már szó sem esik. Ez nem is hiányzik senkinek – ellentétben a havazással.
Hát nekem nagyon is hiányzik. Ködös tájon nőttem fel, így nekem gyermekkoromban megszokott volt a zúzmara. A zúzmara képződéséhez ugyanis az kell, hogy fagyos vidék fölé valamivel melegebb, nedvességben gazdag levegő érkezzen. A levegőből kicsapódó pára (köd) fagy rá a tárgyakra, amikor a zúzmara keletkezik. Abban a határmenti Ködországban, ahol én gyermek voltam, szeptember első hetétől márciusig mindennaposak voltak a tejfölsűrű ködök, és amikor hideg volt, olyan zúzmarákat láttam, amikor bár nem havazott, a fákról oly bőségesen hullott a zúzmara, akár a hó a legszebben rajzolt szentestéken vagy a magas ég mannája az Ószövetség szerint.
Bevallom – kissé szomorúan –, hogy a zúzmaráról ennek ellenére én is kis híján megfeledkeztem. Azt hiszem, a regényeimben, novelláimban sincs olyan jelent, ahol kiugróan szép, zúzmarás tájban tenne-venne a történet.
De sebaj. 2025 első nagyvonalú ajándéka egy emlékeztető volt:
Emlékezz azokra az évtizedekre, amikor téli reggeleken gyakran ébredtél zúzmarás látomásra. Olyan káprázatra, amikor egész nap tátott szájjal barangoltál az erdők között.
Kapsz még egy esélyt, hogy ismét láthasd. Kapsz még egy esélyt, hogy megfotózd, és hogy a szemed megfürödjék ebben a tiszta és ragyogó emlékképben. Megengedem neked most az egyszer – talán már utoljára –, hogy ezt megmutasd másoknak is, és még egyszer sétálhass a hamisítatlan téli tájban. Abban a tájban, ami ma már a múlt, de ami évezredekig volt otthona az embernek és a farkasoknak.
A galéria képeihez kattints bármelyik képre!
Borítókép / illusztrációk: Centauri
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
„De sebaj. 2015 első nagyvonalú ajándéka „- biztosan 2025-t szerettél volna írni.
Nagyon szépek a képek. A régi oldaladon a kora nyári pipacsos képeket szerettem nagyon. Van is belőlük néhány bekeretezve a munkahelyem falán.
Igen, köszi, javítom 🙂
Én azért sajnálom azokat a gyerekeket, akiknek nincs része a fehér karácsonyban, a havas-jeges, szikrázó napsütéses téli szünetekben, amikor szánkózásból, korcsolyázásból hazatérve a melegben beleüt az ember kezébe a hideg. 🙁 Ha már nem élünk majd mi sem, akiknek legalább az emlékeiben vannak még ilyenek, akkor tényleg csak a filmek és a könyvek maradnak.
Esetleg a Kalandos télbe nem tudsz még becsempészni valahova egy kis zúzmarát?
Csodásak ezek a képek! 🙂 Egyet már kinéztem magamnak fb háttérképnek. Viszem is! 🙂
En is mar kora reggel vittem azt ahol csak a zuzmaràs fàk vannak, ez lett most a gépeimen a hàtterem🥰. Igen, milyen jò volna minél több itthoni havas történet. 1986ban volt utoljàra akkora hò s talàn még 87ben, amikor a gyerekeim születtek. Fagyok is voltak rendesen februarban, egészen az òvodàs korukig. Meg is tanultak korcsolyàzni a befagyott Desedàn, az egész vàros ott volt mindig🥰.