MTA: Túlélésünk záloga a vízvisszatartás ebben a változó éghajlatban

MTA: Túlélésünk záloga a vízvisszatartás ebben a változó éghajlatban

A Magyar Tudományos Akadémia közleménye

Március 22-én, a Víz Világnapján világszerte az édesvízkészletek védelmére irányul a figyelem, de a valódi megoldásokhoz az ünnepi gondolatokon túl radikális szemléletváltásra van szükség. Magyarországon a víz elvezetése helyett a víz visszatartása vált a jövő zálogává: a klímaváltozás okozta szélsőségek kivédésére ma már nemcsak mérnöki, hanem jogi és ökológiai válaszokat is kell adnunk. Milyen fenntartható megoldások léteznek a hazai vízkincs megőrzésére? Erre keresik a választ neves szakértőink a Magyar Tudományos Akadémia május 15-i tudományos fórumán, amelynek részleteit az alábbi szakmai összefoglalóban mutatjuk be.

A 21. századi vízgazdálkodás egyik legsürgetőbb kihívása, hogy szakítsunk a múlt „vízelvezetési” szemléletével, és áttérjünk a vízmegtartás alapú stratégiákra. Míg korábban a feleslegesnek tartott vizektől való mielőbbi megszabadulás volt a cél, a jelenkori éghajlatváltozás – az egyre gyakoribb aszályok és villámárvizek – kényszerítő ereje miatt ma már a víz helyben tartása a fenntarthatóság kulcsa.

Globális folyamatok, lokális válaszok

A víz körforgása minden földi szférában jelen van, és a légköri vízgőz felelős az üvegházhatás mintegy 60%-áért. A HungaroMet adatai és a globális trendek azt mutatják, hogy a vízkörforgás dinamikája jelentősen megváltozott. Magyarországon ez a változás közvetlenül érinti erdei ökoszisztémáinkat is: a Soproni Egyetem kutatásai szerint a hegyvidéki kis vízterek kialakítása és a síkvidéki vízkormányzás nem csupán az erdők vitalitását javítja, de kulcsszerepet játszik a vizes élőhelyek regenerációjában is.

---

A rezervátumról és a vízmegtartásról beszéltünk az Indexnek

---

Műszaki innovációk és a láthatatlan vízkészlet

A modern vízgazdálkodás egyik legígéretesebb eszköze a célzott felszín alatti vízpótlás (Managed Aquifer Recharge – MAR). A módszer lényege, hogy a nagyvizes időszakok feleslegét mesterségesen a föld alatti víztartó rétegekbe juttatjuk, megőrizve azt a szárazabb periódusokra. Bár a hazai hidrogeológiai adottságok és a technológiai igények számos kihívást rejtenek, a talajvízszint drasztikus süllyedése miatt ezen eljárások széles körű alkalmazása elkerülhetetlenné válik.

Jog és társadalmi felelősség

A technológiai váltás önmagában nem elegendő; mélyreható szemléletváltásra és a jogi keretek tisztázására van szükség. Az Alaptörvény értelmében a vízkészlet közös örökségünk, amelynek védelme mindannyiunk kötelessége. A tulajdonjog és a közérdek összehangolása, a vízkár fogalmának átértékelése, valamint a jövő nemzedékek érdekeinek képviselete olyan alapkövek, amelyek nélkül nem építhető fel egy hatékony, országos vízmegtartó rendszer. A kérdéskör komplexitását jelzi, hogy a természetközeli megoldások a közvetlen vízmegtartáson túl számos járulékos ökológiai és társadalmi hasznot hajtanak, segítve az alkalmazkodást a kiszámíthatatlan jövőhöz.

Az MTA Nemzeti Víztudományi Program Irányítótestülete 2026. május 15 -én egy tudományos előadóülést és fórumot szervez a témában neves előadókkal. Az előadások után Litkai Gergely moderelásával egy kerekasztal beszélgetésre kerül sor.

Az előadóülés és fórum programja ide kattintva tölthető le. A rendezvényen való részvétel ingyenes, de előzetes regisztrációhoz kötött. Regisztráció itt.

---

Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Forrás: Hello Sajtó | Borítókép: Molnár Ábel Péter

---

---

még több víz