Először készült videó az erdei szalonkáról a rezervátumban!
Emlékeztek még? Nemrégiben, október elején állt munkába a harmadik vadkameránk, „Vörösbegy”, aki nagyon hamar nagy karriert futott be. Hozzánk szegődésének első három napján rögtön két úja madárfajt is bizonyított. Először a guvatról (Rallus aquaticus) készített sorozatosan felvételeket a Kisberekben a Pelso-tavon. Ugyanott pedig egy egész éjszakán át filmezte egy megpihenő kis sárszalonka (Lymnocryptes minimus) életét. Amikor a Kisberekben csendesedett a mozgás, Vörösbegy új, szintén vizes élőhelyre települt át, a torkolatba, ahol aztán megint csak rendkívül hamar, már a második éjjelen érdekes felvételt és adatot szolgáltatott: felvette, amint Európa egyik legtitokzatosabb életű madárfaja, egy erdei szalonka (Scolopax rusticola) pásztázza a Felső-víz bal partját. Ennek a felvételnek több érdekessége is van.
Először is a legfontosabb:
Ez a kamera fényesen igazolta pár napon belül azt a sejtésünket, hogy a vizes élőhelyeinken számos faj a rendszeres és alapos terepszemlék ellenére is rejtve maradhat. Egészen különleges tapasztalat 42 év terepmunkával a hátam mögött, hogy az ilyen kicsi, perifériális élőhelyen, mint amilyen a mi rezervátumunk, egyébként könnyen detektálható fajok is megbújhatnak. Mert talán itt másként viselkednek és óvatosabbak. Így például a másutt (Balatonon, Velencei-tónál…) könnyen megfigyelhető vízityúk (Gallinula chloropus) annyira rejtett életet él nálunk, hogy eddig róla is csak a vadkamera tudott felvételt készíteni.
Erről a napokban részletesen írtam önálló posztban.
A torkolatban készült felvétel váratlan gyorsasággal igazolta,
hogy a patak vonalában olyan fajok végezhetnek rejtett mozgásokat, amelyek jelentős természetvédelmi értéket képviselnek, csak épp a megfigyelésükre nincs lehetőség. Csak sejtéseink lehetnek arról, hogy hermelinek, esetenként vidrák, szalonkák, vízicsibék róhatják útjukat éjjelente, akár a vízben, akár a parton, anélkül, hogy akár csak egyszer is észlelnénk őket.
Főként ez a feltételezés adott nagy lökést annak, hogy az idén végre beindítsuk a Webrezervátumot is, vagyis a vadkamerás megfigyeléseket. A célunk az, hogy a lehető legteljesebb lefedettséget érjük el a legfontosabb élőhelyeinken, illetve „csomópontokban”.
Az erdei szalonka az egyik legrejtettebb életű madárfaj Európában, de sejtettük, hogy a rezervátumban az átlagosnál gyakoribb lehet. Az elmúlt 25 évben többször is észleltük, sőt: rendszeresen láttuk telelésen, 2005-ben fészkelési időben is! A rezervátum területe (főként a patak vonala) és a tágabb környék is klasszikus erdei szalonka-élőhely. A környékbeli vadászok szerint korábban (20-30 éve) ezen a területen az erdei szalonka márciusi húzáson még kimondottan gyakori volt. Arra is akadt példa, hogy az Őskökényes száraz, meleg bokrosában futottunk össze vele, ahol gyalogolva menekült. Legutóbb 2025. tavaszán láttuk, nem sokkal azután, hogy a Kisberekben az első kis tavainkat létrehoztuk. Fel is merült akkor, hogy talán már a tavacskák látványa hozta le hozzánk.
Vele találkozni azonban leginkább szerencse dolga.
Ezen változtathat a vadkamera-rendszer. És azon is, hogy erdei szalonkát filmezni vagy fotózni szinte lehetetlen.
A „Vörösbegy” két napon belül vett fel egy, a patakpartot követő erdei szalonkát, igaz, egészen speciális körülmények között. Ezzel a kamerával készítettük el az első time lapse-felvételünket is, és csak miután a felvételt leöltöttük, szembesültünk azzal, hogy a kamera előtt átvonult egy erdei szalonka is. A rendes felvételek és fotók között nem találtuk meg!
Ez újabb érdekesség!
Elvileg a vadkamerának észlelnie kellett volna, mégsincs róla felvétel. Hasonlót tapasztaltunk már a kis sárszalonka esetében is. Gyakran ott mozgott a kis sárszalonka a kamera előtt, a kamera mégsem kapcsolt be. Bezzeg, ha egy a szalonkánál kisebb pirókegér futott jóval messzebb, a kamera észlelte és felvételt is készített. Van egy olyan gyanúnk, hogy a szalonkák feltűnően jó mimikrije, rejtő tollazata a kamerákban dolgozó mesterséges intelligenciát is átejti. Ezek a kamerák ugyanis külön jelzik, ha embert, ha állatot, ha gépjárművet látnak, vagyis viszonylag fejlettek már. Ám egy sárszalonkát nehezen ismernek fel, mint élőlényt. Ennek oka az is lehet, hogy a sárszalonka mimikrije a természetes környezetben épp az állat körvonalait „oldja fel” (mintha az őt ölelő környezet „holtanyagának” része lenne csak), ez ellen pedig a mesterséges intelligencia is védtelen.
Azzal együtt is, hogy ennek ellenére mindkét szalonkafajról keletkeztek felvételeink, meg kell állapítani, hogy a jó mimikri átejtheti a vadkamerákat is; és ismét fejet kell hajtani a bioszféra előtt, amely már jóval korábban olyan mesteri álcákat gyártott, amelynek segítségével átcsúszik a mesterséges intelligencia roppant fejlett szűrőin is.
Az erdei szalonkáról felvételt kapni rendkívül nehéz. De nekünk már – még ha nem is szép – van egy felvételünk. Kitartó munkával és némi szerencsével van esélyünk arra, hogy az erdei szalonka titokzatos életébe egyszer jóval szebb minőségben, és jóval nagyobb mélységben is betekinthessünk. Erre legközelebb márciusban nyílik alkalom leginkább, bár vélhetően a telelő példányok sem ritkák errefelé. Elkövetünk mindent továbbra is, hogy a lehető leghamarabb a lehető legtöbb adatot gyűjtsük erről az igazán titokzatos fajról is.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Illusztrációk: Pixabay
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Mimikri tollazata van, nagyon szép, az még szebb lenne, ha a foglyocskák is idelátogatnának! 🙂
Nahát- ezt észrevenni, igazi Sasszem kell hozzá:-))). Milyen érdekes, hogy az agy és a szem mire áll rá egy szakmában – itt a gyorsított felvételek a time lapse videók kb. ugyanazt jelentik mint amikor én egy hibrid kép funkcionális képét megforgatom 3D-ben és előkerülnek apró eltérések, ami egy metszeti fúziós képen esetleg elcsúszik.
Mostanában a magazin Sasszeme nem ír .
Sasszem fog írni, csak előkészítünk egy nagyobb projektet – az indulás az én hibámból csúszik. De bizonyára örülni fog, hogy hiányolod 🙂