Igaz, nem ma, hanem még a szártépőzés napján, július kilencedikén. Az egyik viszonylag termetes malacot a Hermelines északi szélében, viszonylag közel a dagonyákhoz, a másikat pedig a Kisberek északi széléhez közel a horhos aljában. Mindkét malac alapvetően a Kisberek körzetében volt. Fotó róluk nem készült, mert már olyan állapotban voltak, hogy fényképezni nem volt érdemes. A két tetem azonos méretű volt és körülbelül egyazon időben kerültek a területre. Mindkettő ugyanolyan állapotban volt, és tömegüknek már legalább a felét elvitte a nyű.
Korábban sosem fordult elő,
hogy vadmalacok tetemére bukkantunk volna a birtokon vagy akár a környéken. Vadmalacokat egyszer sem láttunk itt 25 év alatt. A birtok területe egészen 2025-ig gyakorlatilag vaddisznó mentes terület volt. Néha felbukkantak, s átlagosan két évente találtunk nagyobb túrásokat is, egyszer láttuk a koca fészkét is a Juharosban, de alapvetően ritka jelenség itt a vaddisznó. Ezért nincs erről a fajról egyetlen fotónk se, holott a szarvasokról szóló filmünk miatt lesen is legalább 500-600 órát töltöttünk csak 2021-ben. El lehet képzelni, hány órát töltöttünk megfigyeléssel 25 év alatt.
2025. tavaszán, áprilistól érzékeltük úgy, hogy megváltozott a helyzet. Az árasztott területen, a Nagyberekben gyakran láttuk a nyomaikat, és jelentős túrásokat is észleletünk a nádasokban. Aggódtunk is amiatt, hogy előbb-utóbb ebből gond lehet, ha például erősen megtúrják a gázlóinkat vagy a sáncokat, amelyek a víz visszatartásért felelnek. Később a Kisberek környékén is sokszor láttuk a nyomaikat, egyre gyakrabban a kis tavak, főként a Pelso-tó és a Forrás-tó környékén. Úgy tűnt, hogy a Kisberek kis tavait egyre gyakrabban használják nemcsak ivásra, hanem fürdésre és dagonyázásra is.
Hajdanán a vaddisznó eredeti élőhelye a ligeterdő volt,
vagyis a nagy folyókat kísérő erdők. Ezek alapvetően vizes élőhelyek voltak. Később, mivel a ligeterdőket szinte teljesen kiirtotta az ember, a vaddisznó alkalmazkodott más élőhelytípusokhoz is, ám mindmáig meglátszik rajta, hogy valaha az árterek nagyvadja volt. A vaddisznó két okból is szereti a vizes élőhelyeket. Egyrészt nincs még egy olyan vad, aki ennyire odalenne a dagonyáért. Nincs még egy vad, aki ennyire imádna tetőtől talpig „mocskos”, sáros, agyagos, szutykos és vizes lenni.
Nincs még egy vad, aki annyi időt akarna eltölteni a sárban, a pocsétában heveréssel, mint a vaddisznó. Másrészt, mivel mindig túr, amikor csak lehet, a vizes helyek a túrás szempontjából is kedveznek neki. S nem csak azért, mert a nedves televényekben több számára az élelem, a féreg, a giliszta, és mindenféle gumó és gyökér, hanem mert – és ezt józanul mi, emberek is beláthatjuk – ezerszerte kellemesebb a felázott, puha, televényt és a nedves földet turkolászni, mint a kőkeményre szikkadt, poros, és hétmérföldes mélységig csontszáraz, betonkemény és halott, kerámia szilárdságú vályogot, amibe a legnagyobb disznó orra is „beletörik”.
Így tehát a vaddisznók számára 2025-ben, a vizes élőhelyek létrehozásával elérkezett az új Kánaán. De hozzá kell tenni rögtön, hogy a Nagypatak medre, a midig árnyékos és még a legnyomorúságosabb aszályok idején is nyirkos patakmeder elvileg mindig is remek túrnivaló terület lett volna a disznónak, mégsem voltak itt állandóak a kondák.
Könnyen lehet, hogy az új vizeinknek hála
a vaddisznó jelenléte mégis állandósulni fog. Erre utal a két malactetem is. Azt még nem tudjuk, hogy ez milyen hatással lesz a birtok élővilágára, szükség lesz-e esetleg a vaddisznók riasztására (mert például nagy fészekfosztogatók). Az is előfordulhat, hogy a vizes helyek, a Kisberek tavacskáinál a partok taposásával, a Nagyberek sekély öntésterületeinek feltúrásával jó szolgálatot tesz majd a madaraknak. Az ilyen feltúrt, hantos, kopasz, tocsogós területek jóval vonzóbbak a partimadaraknak, mint a növényzettel benőtt helyek.
A vaddisznók talán betölthetik azt a szerepet a vizes rétjeinken, amit mondjuk az alföldi nemzeti parkokban a bivaly, aki szintén nyitva tart sáros, iszapos helyeket a járásával és hempergésével. Így tehát könnyen lehet, hogy míg korábban a vaddisznóról szó sem esett, a következő években talán gyakori szereplője lesz a beszámolóinknak.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Illusztrációk: Pixabay
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Rejtély (számomra)
köszönöm, hogy nem fényképezted le, Cen’.
Nekünk is az – nem voltak abban az állapotban, hogy megállapíthassuk az elhullás okát.
😪
Talàltàl mar őztetemet, ròkàt, most meg vadmalacot, vajon nem valami mérgezett táplàlék?
És szarvast és hollót is – de nem hiszem, hogy mérgezés. Nem koncentráltak az esetek.
Az jò, ha random és nem rendszeres, akkor vsz. a természetes elhullàs része.
Pontosan 🙂