Az Újszövetség 2. | Szerb Antal
Előző fejezet
A Szentírás és a keresztény ókor
Az Újszövetség 2.
A könyvet régi olvasói szóról-szóra értették.
Így lett kiinduláspontja az időnként fel-fellobbanó chiliazmusnak, amely bizonyos időpontokban az ezeréves birodalom eljövetelét várja.
Az Egyház történelmi magyarázatot ad e látomásoknak, az Egyház sorsára és végső diadalára vonatkoztatja őket. A középkorban Joachim a Fiore eretnek történetfilozófiát olvasott ki belőlük, egy harmadik evangélium, harmadik szövetség ígéretét — ezt a tanítást átvette a korai protestantizmus s a Jelenések-beli Antikrisztusban és a Parázna Nőszemélyben a pápaságot vélte felismerni.
Újabban a kritikusok arra mutatnak rá, hogy a világirodalom eme leghíresebb látomásában milyen kevés az, ami igazán vízió lehetett; inkább tudatos allegória. Az értelmezők egyik csoportja, a vallástörténeti iskola, a mágikus vallások, tehát a babiloniak, perzsák, zsidók eschatológiai képzeteinek és csillagászati legendáinak nagyszerű összefoglalását látja benne.
A másik, az ún. kortörténeti iskola, egykorú eseményekre vonatkoztatja a látomásokat: így Renan szerint a mű háttere a Kr. u. 69-i esztendő, a „három-császár-év“ szörnyű zavarai, valóban apokaliptikus légköre. Alapul az szolgált szerinte, hogy Kis-Ázsia partjain egy ál-Nero, egy Nero redivivus tűnt fel, szörnyű rettegésbe ejtve a keresztényeket. Mások Domitianusban látják az Antikrisztust. Kétségtelen, hogy a római birodalom ellen érzett elkeseredés a mű érzelmi ihletője.
Az Apokalipszis irodalmi szempontból az egész Szentírás egyik leghatalmasabb alkotása.
A végső elkeseredés és a végső győzelmi eksztázis szélsőséges érchangjai ezek. Harsonák, villámok, mély sötétségek, viharok, sáskák, tüzes lovasok és földöntúli boldog fénynyalábok fortisszimójával zárul be az Újszövetség.
Az Ószövetség görög fordítása, a Septuaginta Egyiptomban keletkezett a Kr. e. III. század folyamán. Neve onnan ered, hogy a legenda szerint Ptolemaios Philadelphos (Kr. e. 285-246) megbízásából 72 (septuaginta, a.m. hetven) zsidó fordította le. Philo Judaeus már úgy tudja, hogy a 72 zsidó 72 külön cellában dolgozott és mikor munkájukat összehasonlították, valamennyiük fordítása szó szerint megegyezett. A Septuaginta fordítása általában a görög nyelv rovására is hűségesen követi az eredetit.
A Szentkönyveket már a Kr.u. II. század folyamán lefordították latinra is, ez az ún. Itala. A IV. században, amikor a kereszténység már a magas társadalmi rétegekben is elterjedt, ezt a fordítást kezdetlegesnek és póriasnak érezték. Ekkor vállalkozott rá Szent Jeromos, korának legjobb írója, hogy újra lefordítsa. Fordítását, a Vulgatát, kortársai a legnagyobb ellenszenvvel fogadták; még Szent Ágoston is nagyon aggódott, hogy a megszokott régivel nem egyező új szöveg zavarba fogja ejteni a hívőket.
A Vulgata irodalmi szempontból felette áll a Septuagintának. A latin nyelvi örökség nemes és édes hagyománya egyesül benne a biblikus ihlettel és a keleti szöveg képgazdagságával. És az évszázadok folyamán beléivódott áhítat, a szövegéhez kapcsolódó egyházi zene és gótikus hangulat az emberiség legfőbb irodalmi kincsei közé emeli.
A Szentírás szövegének története, kritikája és revíziója napjainkban sem zárult le.
Az egyiptomi ásatások még mindig nagy meglepetésekkel szolgálnak, így pl. 1890-ben találtak egy ún. Logiát tartalmazó papirusztekercset, amely Jézusnak néhány igen szép és ismeretlen, bár nem autentikus mondását tartalmazza: „ahol ketten vannak, nincsenek Isten nélkül és ahol csak egy van egyedül, bizony mondom nektek, én is vele vagyok. Emeljétek fel a követ és ott is megtaláltok engem, hasítsátok ketté a fát és ott vagyok”.
„Aki keres, ne szűnjön meg keresni, amíg talál; és amikor talál, csodálkozik és elcsodálkozva éri el a királyságot és elérve a királyságot, megnyugvást talál.” — 1930-ban egy egyiptomi temető urnáiban megtalálták az ún. Chester-Beatty papiruszokat, amelyek ez idő szerint a legrégibb bibliai kéziratok, egy részük Kr.u. 120 és 150 között keletkezett.
Hogy mit jelent a Szentírás az emberiség számára, nem az irodalomtörténet feladata elmondani. Itt csak egy jellegzetes adatot közlünk a Szentírás népszerűségének illusztrálására: mikor 1881-ben Oxfordban megjelent a Szentírás angol fordításának „revideált kiadása”, 5000 fontot kínáltak azért, hogy a megjelenés előtt egy nappal kaphassák meg, de hiába.
Csak az Oxford Press egymillió példányt adott el az első napon, öt nappal később két chicagói lap már ajándék gyanánt adta a bibliát olvasóinak, miután a fél szöveget lesürgönyözték, mielőtt még példányt lehetett kapni.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Forrás: MEK, Wiki
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több irodalom
