Megint vannak szőlőrigók a rezervátumban!
Páran emlékezhették még, hogy a tavaly rekordot döntött a rigó létszáma a rezervátumban. 2024. októberében elérte vagy tán meg is haladta a rigók száma az ezret a 11 hektáros területen (zömmel fekete rigók voltak akkor), de a rekord kökénytermésnek hála a fekete rigók elvonulása után is sok rigónk volt. Sőt: januártól rekordszámú szőlőrigót észleltünk a kökénysorokon. Bő két hónapon át a mindennapjainkhoz tartoztak a szőlőrigók, ami azért nem egészen megszokott.
Az idei tavasz kimondottan kedvezőtlen volt a kökény (Prunus spinosa) számára, épp a virágzás teljében érkeztek lehűlések és fagyok, ahogyan az gyakran lenni szokott (2024. tavaszán épp ezek a visszatérő fagyok maradtak el, ezért lett minden korábbinál bőségesebb a kökény termése), ennek ellenére sokfelé a rezervátumban szépen van kökénybogyó. Megközelítőleg sem annyi, mint tavaly, de azért akad. Így számítottunk is rá, hogy még ha nem is nagy tömegben, de 2024/25 telén is lehetnek látványos rigómozgások.
A rigóink létszáma októberben és novemberben körülbelül 100-150 körül lehet,
vagyis messze elmarad a tavalyi csúcstól. Októberben az énekes rigók létszáma 50-60 példány között mozgott, míg a fekete rigók rendszeresen voltak 100 fölött. Október végétől akadnak fenyőrigók (Turdus pilaris) is (5-10 példány), november elejétől pedig érzékelhetően megnőtt a léprigók (Turdus viscivorus) létszáma is, s némely napokon akár 8-10 példány is mozog a területen. Mindez viszonylag átlagos felhozatal, ellenben ismét vannak szőlőrigók (Turdus iliacus), holott ez a faj nem minden évben jelenik meg.
Már vagy 6-8 napja látok néha gyanús madarakat, de csak 2025.11.14-én délelőtt 10 óra körül sikerült tisztán látni szőlőrigókat. Tavaly ugyanez volt a helyzet: sokáig nem sikerült egyértelműen látni őket. A szőlőrigó viselkedése területenként rendkívül eltérő lehet. Vannak helyek, ahol alig nehezebb megfigyelni, mint a fekete rigókat (bár nálunk a fekete is roppant óvatos), másutt pedig – mint nálunk – nem kevés türelem kell ahhoz, hogy „kitúrja” az ember a sűrű bokrosból. Hangról könnyebb határozni, de gyakran reppennek el némán.
Ma délelőtt a patakparton volt a legtöbb rigó, közelebbről a Hód-víznél, ahol csapatosan ittak és fürödtek, vegyesen meggyvágókkal (Coccothraustes coccothraustes). Két szőlőrigót tisztán, közelről és jól láttam, de vélhetően legalább 5-6 példány lehetett 8-10 fenyőrigó és 15-20 fekete rigó társaságában. (A rigók az égerláp-erdőbe repültek be, és ott szóródtak szét.) Jó hír, hogy ismét látjuk őket, és jóval korábban, mint tavaly. Vélhetően nem lesznek olyan hosszú ideig rendszeresek, mint tavaly, mivel kevesebb a kökény, a galagonya nagy része pedig már lehullott, így hamarabb fogynak majd el a tartalékok.
Amit érdemes tudni erről a szép fajról, azt tavaly megírtuk EBBEN a posztban.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Illusztrációk: Pixabay
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Ők is csodaszépek, gondolom, az ènekük is. Meg is keresem a youtube-on.
Az éneküket még sosem hallottam, mert amikor nálunk vannak, akkor csak a hívóhangjukat hallani, s nem énekelnek. 🙂
Nálunk nagyon rég láttam, talán van 10 éve is. A szőlőszüretet az itt telelő fekete rigók fejezik be. Persze a neve nem is biztos azért szőlőrigó, mert a vesszőkön maradt szőlőt szeretik. 🙂