Szántóföldre települő vadvirágok: a biodiverzitás rejtett lehetőségei
A szántóföldekre telepített vadvirágos sávok nemcsak a beporzókat támogatják, hanem idővel egyre természetesebb, fajgazdag élőhelyekké is alakulhatnak. Ebben a folyamatban a vetett növényfajok mellett a spontán betelepülők is kulcsszerepet játszanak – derül ki egy új, többéves kutatásból.
A beporzók,
köztük a vadméhek állománya az elmúlt évtizedekben világszerte jelentősen csökkent. Ennek egyik fő oka a mezőgazdaság intenzifikációja. A permetezés közvetlenül hozzájárul a beporzók pusztulásához, miközben a nagy, homogén szántóföldek térnyerése és a természetes élőhelyek visszaszorulása átalakítja az agrártájak szerkezetét. Így a mezőgazdasági területek egyre kevésbé képesek fenntartani a beporzó közösségeket.
Egy átlagos mezőgazdasági parcella ma már sem nektárforrást, sem búvóhelyet, sem szaporodóhelyet nem kínál a beporzóknak. Ez nemcsak természetvédelmi szempontból probléma, hiszen a beporzók sok növény terméshozamában és minőségében is kulcsszerepet játszanak. Így csökkenésük közvetlen hatással lehet az élelmiszer-termelésre is.
Erre a problémára kínálnak megoldást a vadvirágos sávok, amelyek virágzó növényekkel gazdagítják a tájat, és így kulcsfontosságú forrásokat biztosítanak a beporzóknak. A legtöbb ilyen beavatkozás azonban rövid távú hatásokra fókuszál. Kevéssé ismert, hogyan alakul az ilyen élőhelyek növényzete és ökológiai működése többéves időtávon.
Ezt a kérdést vizsgálta az Ökológiai Kutatóközpont Lendület Ökoszisztéma-szolgáltatás Kutatócsoportja a Kiskunságban, Harta és Újsolt térségében egy nagyléptékű és hosszútávú ökológiai kísérlet részeként az Állampusztai Mezőgazdasági és Kereskedelmi Kft. területén.
A projekt a gazdálkodók és a kutatók közötti együttműködésnek is szép példája.
A program célja új típusú vadvirágos élőhelyek létrehozása és azok vizsgálata. A kutatás különlegessége, hogy a vadvirágos parcellákat nemcsak telepítették, hanem több éven keresztül meg is figyelték. Kizárólag őshonos növényfajokat vetettek (összesen 32-t), és a magkeverékből szándékosan kihagyták a füveket. Ez megakadályozta a gyors záródást, és „nyitott ablakot” hagyott a spontán, a talaj magbankjából vagy a környező élőhelyekről betelepülő fajoknak.
Így egy olyan egyedi rendszer jött létre, ahol a célzott vetés és a természetes ökológiai folyamatok egyszerre formálták a közösséget, lehetővé téve, hogy a vetett és spontán fajok hosszú távon, egymással kölcsönhatásban formálják az élőhely fejlődését. A vizsgálat öt éven át követte a növényzet alakulását különböző táji környezetben, eltérő természetes élőhelyaránnyal rendelkező mezőgazdasági tájakban. A kutatók a borítást, a fajszámot, a diverzitást és a fajösszetétel időbeli változását elemezték.
A spontán fajok már az első évben meghatározó szerepet játszottak. A borításuk magasabb volt, és mindvégig nagyobb fajszámot és diverzitást mutattak, mint a vetett növények.
Öt év alatt összesen mintegy 240 spontán faj jelent meg a parcellákban.
A harmadik évre a vetett fajok borítása elérte csúcsát, majd a negyedik és ötödik évre kiegyenlítődött a spontán fajokéval. Eközben a növényközösség összetétele folyamatosan változott, a legnagyobb különbség az első és az ötödik év között volt megfigyelhető. Míg a vetett fajok a közösség stabil szerkezeti vázát adták, a spontán fajok nagyfokú változatosságot vittek a rendszerbe.
„Egészen csodálatos látni, hogy az egykori szántóföldek, ahová 32 vadvirágfajt telepítettünk, mostanra virágba borultak, és összességében mintegy 270 növényfajnak adnak otthont” – mondta Báldi András, a kutatás vezetője.
Érdekes módon a táji környezet hatása a vártnál gyengébbnek bizonyult. A növényzet alapvető jellemzőit, mint például a fajszámot vagy a borítást, közvetlenül nem befolyásolta, és a fajösszetétel alakulásában is csak mérsékelt szerepet játszott. Ennek hátterében valószínűleg az áll, hogy a helyi tényezők, például a talajmagbank, a korábbi földhasználat öröksége és a finomléptékű élőhelyi különbségek ebben a korai szukcessziós szakaszban erősebben határozzák meg a növényközösségek fejlődését, mint a tágabb táji környezet.
Spontán regeneráció
A kutatás arra is rámutat, hogy a közép-európai agrártájak még mindig jelentős „rejtett” biodiverzitási potenciállal rendelkeznek. A régió gazdag talajmagbankja és a környező élőhelyekből érkező fajok lehetővé teszik a spontán regenerációt – ellentétben Nyugat-Európa számos területével, ahol a hosszabb ideje tartó intenzív földhasználat már jelentősen kimerítette ezt a potenciált.
A kutatás egyik legfontosabb üzenete, hogy a vadvirágos sávok tervezésekor érdemes nemcsak a vetett fajokra, hanem a természetes betelepülés lehetőségére is építeni. Hiszen a spontán módon megjelenő növények jelentős mértékben hozzájárulnak a közösség alakulásához, növelik a fajgazdagságot és a diverzitást, valamint folyamatos változást hoznak a fajösszetételben.
„Eredményeink azt mutatják, hogy a tervezett és spontán folyamatok integrálása kulcsfontosságú lehet. Ez a megközelítés hidat képez az agrár-környezetgazdálkodási beavatkozások és a természetközeli gyeprekonstrukció között” – hangsúlyozta Bereczki Krisztina, a tanulmány vezető szerzője.
Az eredmények azt mutatják, hogy a hosszútávon fenntartott fajgazdag, virágos élőhelyek egyszerre képesek biztosítani a vetett fajok által nyújtott előnyöket, miközben teret adnak a spontán betelepülésnek és a természetes közösségfejlődésnek. Ez a megközelítés hozzájárulhat ahhoz, hogy a vadvirágos sávok ne csak rövidtávú, beporzókat segítő eszközök legyenek, hanem idővel egyre ellenállóbb és többfunkciós élőhelyekké váljanak az agrártájban.
A kutatás egy nagyobb, hosszú távú program része, amely nemcsak a növényzet, hanem a beporzó rovarok és más élőlénycsoportok változásait is vizsgálja. A jövőbeni eredmények segíthetnek jobban megérteni, hogyan járulnak hozzá ezek az élőhelyek az agrártájak ökológiai működéséhez és a beporzási szolgáltatások fenntartásához, így hozzájárul a Természethelyreállítási Rendelet sikeres megvalósításához.
Publikáció: Krisztina Bereczki, Viktor Szigeti, Csaba Molnár, András Máté, Áron Domonkos Bihaly, Anikó Kovács-Hostyánszki, László Somay, Gabriella Süle, András Báldi: Newly established wildflower patches in agricultural landscapes: Temporal dynamics and spatial factors of sown and spontaneous plant species over five years of succession https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0167880926001635.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Forrás és kép: Ökológiai Kutatóközpont, továbbította a Helló Sajtó! Üzleti Sajtószolgálat.
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több beporzó
Amikor itt az utolsó nagy árvíz után magasították, szélesítették a védő gátat, un. gát-fűkeveréket szórtak rá. Az első években elég gyér fajbőség volt így is, de mára valami csoda, annyi virág nyílik, és folyamatosan, tavasztól őszig. És persze folyamatos a zsongás a virágokon.
Dejó! <3
Lefényképezed majd, Edit?
Csodaszép lehet!
Rengeteg olyan kép van a fb. oldalamon, ami a védtöltésen készült, de még sosem jutott eszembe, hogy egy albumba rendezzem őket. Idén majd figyelek erre is. 🙂
Tarka rét- a faluban rengeteg ilyen hely volt, nagyon szerettük, az ott szedett margarétából fontunk virágkoszorút. A sokféle vadvirágnak a nevét sem tudtuk, de a legszebb csokor a vázába mindig abból volt.
Milyen szép lesz a mézelő zóna is a rezervátumban ha végre megjön az igazi tavasz .